3,5 millió forintos ebek, akik minden pénzt megérnek: éljenek a vakvezető kutyák!

Április 27-e a vakvezető kutyák világnapja. Ez a nap felhívja a figyelmet a látássérült emberekre, a vakvezető kutyák értékes és igen összetett munkájára, valamint ezeknek a párosoknak csodálatraméltó összhangjára. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Vakvezetőkutya-kiképző Központjának vezetőjét, Schiff Mónikát kérdeztem arról, hogyan is válhat egy négylábú egy látássérült szeme fényévé. Mónika huszonöt éve dolgozik a szövetségnél, tizenhárom éve vette át a Vakvezetőkutya-kiképző Központ vezetését – de nincs saját kutyája, mert egész életét kitölti szeretett hivatása.

Nem akármilyen kutyából válhat vakvezető. Hogyan történik a kiválasztás?

Ez egy igen hosszú folyamat, amit a tenyésztéstől irányítunk. Nemcsak az erre a feladatra alkalmas kölyköket, hanem már szüleiket, vagyis a tenyészegyedek kiválasztását is figyeljük. A piciket nyolchetes koruktól egyéves korukig önkéntes nevelőknél, ingergazdag környezetben előképeztetjük. Ezek után az egyéves kutyákat egy hónapig megfigyeljük: milyen a habitusuk, a járástempójuk, mennyire terhelhetőek, hogyan bírják a feszültséget, a különböző ingereket. Ha ezek mind megfelelőek, akkor kezdetét veszi a hat-nyolc hónapos kiképzés, aminek az egyik része az engedelmesség megtanulása, a másik pedig maga a vezető munka. Mi labrador retriver-tenyészettel dolgozunk együtt, mert ez a fajta könnyen tanítható, szereti az embereket, szőrzete könnyen és gyorsan kezelhető egy látássérült számára. A kutya fogantatásától másfél-két év telik el a közlekedésbiztonsági vizsgáig. Miután látássérült gazdihoz kerülnek, azok után is ellenőrizzük a munkájukat, félévente egészségügyi ellenőrző lapot kérünk tőlünk, reflex felfrissítő tanfolyamokat szervezünk nekik, illetve segítünk különböző útvonalakat betanulni. Ezeket a kutyákat halálukig nyomon követjük. 

Ki az, aki látássérültként vakvezető kutyát kaphat?

Bármelyik látássérült, aki a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a tagja, díjmentesen kaphat kutyát. Egy kérdőív kitöltése után felvesszük velük a kapcsolatot, majd személyesen megismerkedünk egymással, ellátogatunk egy lakóhelyi környezettanulmányra. Magyarországon ebben a pillanatban 64-en várnak vakvezető kutyára, és jelenleg 80 látássérült dolgozik kutyussal. Közel ezer kutyát adtunk ki 1978 óta, amióta hazánkban aktívan folyik a vakvezetőkutya-kiképzés. Évente 10-12 kutyát tudunk betanítani, de ahogyan a számok is mutatják, sokkal nagyobb rájuk az igény. 

A látássérülteket fel kell készteni a vakvezetőkutyás életre?

Bizony, mert még mindig sok a tévhit ezekkel a kutyákkal kapcsolatban. A vakvezető kutya nem taxi. Nem úgy kell elképzelni őt, hogy az igénylő bemondja neki a címet, és minden gond nélkül odaviszi gazdáját. Fontos, hogy a látássérült is tudjon tájékozódni, el tudja magát látni egyedül is. A gazda és a kutyus oda-vissza adja egymásnak a gazda szerepet: hol a gazdi irányít és dönt, hol pedig a kutya, viszont vannak helyzetek, amikor

a kutya felülbírálja a gazdi döntését, amit a látássérültnek tudomásul kell venni. Ez egy egyenrangú kapcsolat.

A kutya akadálytól akadályig biztonságosan kíséri gazdáját, megállással jelez, vagy úgy kerüli ki az akadályt, hogy a gazda észre sem veszi, megkeresi a buszmegállót, az ajtót, vagy a zebrát. És mindezek mellett egy hűséges társ, aki sokat tud adni.

Mennyi időt vesz igénybe, amíg a látássérült ember és a vakvezető kutya összecsiszolódik?

Párosonként más-más ez az összeszokási idő, viszont azt tapasztaljuk, hogy általában fél évnek el kell telnie ahhoz, hogy stabilan megismerjék és megszokják egymást. A kutyák és a látássérültek precíz felkészítése épp ezért annyira fontos, hiszen ez lesz a garancia arra, hogy jól működnek együtt.

Mennyi ideig segíthet a látássérült személynek a kiképzett kutya, mikor nyugdíjazzák őket?

Ahogyan az embereknél is, úgy a kutyáknál is változó ez. Sok mindentől függ, hogy meddig képes ellátni a szerepét a kutyus, például a temperamentumától, a képességeitől. Nyolcéves koruktól fokozottan figyelünk arra, hogy van-e még kedvük dolgozni, nem fáradtak-e el. Van olyan kutyusunk, aki még tizenkét évesen is lelkesen dolgozik, de általában tízéves koruk körül nyugdíjazzuk őket.

Ezek után hova kerülnek a vakvezető kutyák?

Valamelyik látássérült gazdi a közös munka után is szeretné megtartani, és nem okoz problémát, hogy egy új kutyus mellett még a régit is ellássa. Sokszor viszont nem tudja megtartani a látássérült gazdi az idősödő kutyát, mert egyedül él, napi nyolc órát dolgozik, nincs segítsége, és nem tudja levinni naponta többször sétálni a panelből. Ebben az esetben segítünk nekik elhelyezni régi kutyájukat látó családokhoz. Szerencsére sorbanállás van a nyugdíjas vakvezetőkért, rengeteg család szeretne örökbe fogadni egy ilyen társat. De sokszor előfordul az is, hogy a látássérült olyan családtagja veszi maga mellé a kutyát, aki tud vele eleget foglalkozni.

Mindig tudjuk, hova kerülnek a kutyák, és életük végéig tartjuk is velük a kapcsolatot. 

Említetted, hogy a kiválasztási folyamat áll legközelebb a szívedhez. Miért?

Az összes igénylőt személyesen ismerem, és én inkább az emberi oldalát képviselem ennek a hosszú folyamatnak. A kutyakiképző lányok, akik rendkívül értik a dolgukat, természetesen a kutya felől igyekeznek közelíteni. A párosok kiválasztása meghatározó része ennek a hosszú eljárásnak, ami egyben egy izgalmas „játék” is. Hogyan párosítsunk össze embert és négylábút, hogy együtt a legjobbak legyenek, és amiben se a kutya, se az ember nem sérül? Látni az első pillanatot, az első közös örömet, amikor összejön ez a páros, rengeteget jelent nekem. Ott látom a munkánk értékét és értelmét. Csodálatos! Ha látom ezeket a kutyákat munka közben, akár egy vizsgán kiképzővel, akár látássérültekkel, akkor a mai napig könny szökik a szemembe. Még ennyi idő után sem tudom megszokni az élményt, hogy ember és kutya ekkora összhangban, egymásra maximálisan odafigyelve együtt tud dolgozni. Ezek a jelenetek arra hívják fel a figyelmet, hogy figyeljünk oda ezekre az emberekre és kutyáikra: ne nyúlkáljunk hozzájuk, ne akarjuk a vakvezetőt megsimogatni, hagyjuk őket együtt dolgozni, együtt élni, és csak távolról csodáljuk őket, mert megérdemlik. Nagyon hálás vagyok nekik. 

Mi alapján választotok vakvezető kutyához látássérült gazdát?

Ebben bizony van némi titok. Szeretek emberekkel foglalkozni, és van egyfajta képességem: gyorsan feltérképezem őket. Nagy hangsúlyt fektetek az igénylők és a kutyák megismerésére, és izgalmasnak is találom, hogy a meglévő adatok alapján, saját benyomásaink, érzéseink tudatában, melyik emberhez, melyik kutya illene a leginkább. Például egy aktívabb gazdihoz aktívabb kutya passzol, egy nyugodtabb emberhez pedig egy nyugodtabb vérmérsékletű kutya. Egy kicsit huncutabb vakvezetőt szívesen adunk olyan fiatalhoz, aki veszi a viccet. Sokszor az ellentétek vonzzák egymást: van amikor egy dinamikus kutya kihúzza a depresszióból az egyébként életerős családapát, akinek életkedve csökkent. De korántsem ennyire egyszerű, hiszen ezt egy igen aprólékos munkafolyamat előzi meg. Ezekre a kapcsolódásokra rögtön jól ráérzek. Olyan üdítően hat rám a kiválasztási folyamat, hogy legszívesebben befőttesüvegbe zárnám ezeket a pillanatokat, és minden este kiskanállal falnék belőlük. 

Voltak-e legendás ember-kutya kapcsolatok eddigi pályafutásod alatt?

Rengeteg párost tudnék mondani, akik fantasztikusak voltak együtt. A legmegrendítőbb az volt, amikor egy idős házaspár, ahol a férfi volt látássérült, kapott egy kutyát. Valamiért egy négysávos úton akartak átkelni, ahol nem volt zebra. A vakvezető kutya a nem látó gazdája elé állt, keresztbe, és nem engedte lelépni az autóútra, de sajnos a férfi felesége, aki látott, átment, és meg is halt ebben a balesetben. A férfi életét megmentette a kutyája.

Egy másik, talán egyik legkedvesebb történetem pedig egy kamaszlányról szól, aki vakvezető kutyájának segítségével tudott megnyílni annyira, hogy végül egyetemre ment, és ma már maga is segít látássérülteknek szociális téren. Azóta férjhez ment, gyermekei születtek. Azok a történetek, ahol a kutyusok főiskolára, egyetemre kísérik a fiatalokat, s ezáltal kinyílik az ember számára a világ, rendkívül sokat jelentenek nekem. De ugyanennyire szívmelengető történetek azok, amelyek főszereplői idős emberek, akik vakvezető kutyáiknak hála nem maradnak egyedül. Amikor egy nyugdíjas nénit nagyobb biztonságban tud a családja, mert vigyáz rá egy kutya, sőt ez a néni a kutyájával el tud menni vásárolni vagy egy kávézóba, hogy találkozzon a barátnőivel, azok mindig rengeteg pluszt adnak az én munkámhoz is.

Egy vakvezető kutya értékét épp ezért a felbecsülhetetlen munkáért kár számszerűsíteni, mégis sokféle szám kering arról, mennyibe is kerül egy ilyen kutya. Mi az igazság, mennyibe?

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének körülbelül három és fél millió forintba kerül egy ilyen kutya, akihez aztán a látássérült emberek díjmentesen juthatnak hozzá. 

Ha szeretnéd felajánlani adód 1%-át a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Vakvezető-kiképző Központjának, akkor május 20-áig itt teheted meg: 19002464-2-42. Ha pedig elolvasnál egy másik cikket, javasoljuk, hogy nézd meg, mi az a 10 dolog, amit tegyél vagy éppen ne tegyél, ha látássérült emberrel találkozol!

Nyitókép: Gazsó Krisztina és Szeder