Több olyan cikk szembejött mostanában, ami azt taglalta, hogy ha bizonyos dolgokat minden egyes nap megcsinálok, garantáltan jobb lesz nekem. Ezeket átnézve összeállítottam magamnak egy listát, és az azon szereplő tételek mindegyikét beiktattam a napjaimba. Elmesélem, mire jutottam! 

Gondoljunk bele, hány olyan ember telefonszáma van a névjegyzékünkben, akiket már nem tudunk felhívni! Soha nem fogja felvenni – meghalt vagy már nem áll velünk szóba –, mégis megnyugtató érzés megtartani a számát. Miért?

Bár a Szomszédok lassan 25 éve véget ért, különböző mémekben mai napig fel-felbukkan a szereplők arca, és a benne játszó, még köztünk lévő színészek is örömmel emlékeznek munkájukra. Most azonban az a kérdés, hogy ti mennyire emlékeztek a sorozatra! Kvízünkben kiderül, hogy te is a tévé előtt ültél-e annak idején minden második csütörtök este!

Chevy Chase nevét ismerik a filmrajongók, és azok, akik visszasírják a ’80-as évek klasszikus filmhangulatát. Chevy Chase ugyanis bár a mai napig aktívan dolgozik, a fiatal- és gyerekkorba repíti vissza a nézőt, egy korszakba, amikor nyugodtabb volt a világ, és mindennapos közös program volt a filmnézés.

Gyakran elhangzik a kérdés: kutyás vagy macskás vagy-e? És általában a válaszokból vérre menő viták is kialakulhatnak. Tán nem is gondolnánk, de voksunk nemcsak arról árulkodik, melyik állatot preferáljuk, hanem a személyiségünkről is. Több pszichológiai kutatás is foglalkozott a témával, érdekes összefüggésekre jutva.

Sokan tapasztalták már, hogy beállnak a zuhany alá, bambulva élvezik a forró vizet, és a napi gondokon és teendőkön való rágódás helyett jobbnál jobb ötleteik ötlenek eszükbe – lehet, éppen az aznapi megoldatlan feladatokkal kapcsolatban. Sokszor alvás előtt is hasonlót tapasztalhatunk, s ennek megvan a maga oka!

Esküvő alkalmával felmerül a kérdés, hogy az ifjú feleség felvegye-e valamilyen formában a férje nevét, illetve a férj változtasson-e a maga vezetéknevén. Fontos kérdés ez, szimbolikusan is: a nevünk mi magunk vagyunk, identitásunk alapja, hogyan hívnak bennünket. Éppen ezért, valaki vágyik rá, hogy „né” legyen, vagy hogy a házastársával közös vezetéknevet viseljen – más viszont a világból is kifut már csak a felvetés miatt is. És mindkét döntés rendben van, ha tudjuk, miért hoztuk, és mi magunk rendben vagyunk vele.

„Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak”. A nyár végével nemcsak a cinegemadár bánatos, hanem sok esetben mi is: elkezdődött az iskola, és a nyaralás már csak emlékként él bennünk. Teljesen normális, ha úgy érezzük magunkat, mint a karácsonyi ünnepek után – de szerencsére ebből a gödörből is van kiút!

A dijoni mustárról sokat hallhattunk, és úgy tekintünk rá, mint a mustárok kaviárjára. De minek köszönheti pontosan a hírnevét, és milyen ételekhez érdemes használni?

Sokan szeretjük magunkat körbevenni a múlt tárgyaival, hiszen egy-egy életszakaszunkra vagy épp egy idillinek hitt korszakra emlékeztetnek bennünket. Így voltam ezzel én is, ezért vintage dolgozósarkot eszkábáltam magamnak. Lévén se tudásom, se tapasztalatom nem volt ezen a területen, én elégedett vagyok az eredménnyel!

A Keménykalap és krumpliorr a hetvenes évek egyik legsikeresebb ifjúsági sorozata volt. 1973 nyarán készült, a sorozatból összevágott filmet pedig öt évvel később, 1978. augusztus 31-én mutatták be.

Az étel és az evés mindennapi tevékenység, amely nemcsak szervezetünk életben tartására szolgál, hanem arra is, hogy örömet szerezzünk magunknak. Azonban ha mások beleszólnak abba mit, mikor és mennyit eszünk, a két funkcióból az egyik jó eséllyel máris elveszett. Ezért gond, hogy a food shaming jelensége létezik, sőt egyre gyakoribb.