Pszicho

Van, hogy a januári depresszió szeptemberre esik – Így juss túl rajta

„Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak”. A nyár végével nemcsak a cinegemadár bánatos, hanem sok esetben mi is: elkezdődött az iskola, és a nyaralás már csak emlékként él bennünk. Teljesen normális, ha úgy érezzük magunkat, mint a karácsonyi ünnepek után – de szerencsére ebből a gödörből is van kiút!

Gyerekkorunkban azért rettegtünk a szeptember érkezésétől, mert tudtuk, mivel jár együtt: iskola, koránkelés, tanulás. A szeptember eleji rossz érzés azonban felnőttként sem feltétlenül kerül el minket, holott valójában nem történik drámai változás az ősz beálltával, ugyanúgy ellátjuk a napi feladatokat, dolgozni járunk, majd onnan haza. Mégis, a szeptember más.

Olyan, mint a hétfő vasárnap után: reméljük, hogy soha nem jön el.

E hónappal ugyanis együtt jár az, hogy véget ér a nyár, jönnek a hűvösebb reggelek, esték, majd nappalok. Ez egyesekből a januári hangulatromláshoz hasonló érzéseket csal elő, az orvostudomány pedig nevén is nevezte a jelenséget: a szezonális affektív zavar olyan állapot, mely nemcsak rosszkedvet, hanem depressziót is tud eredményezni. Egyedisége abban rejlik, hogy – amiképp neve is utal rá –, elsősorban évszakokhoz kötődik. Tünetei közt nemcsak az általános, hűvösebb idő okozta rosszkedv szerepel, ugyanis a szezonális affektív zavarban szenvedők gyakran tapasztalnak gyengeséget, koncentrációs nehézségeket, túlzott éhségérzetet vagy épp étvágytalanságot.

Az állapot meglehetősen gyakori: az Egyesült Királyságban tizenöt emberből egyet érint. Gyakrabban tapasztalják azok, akiknek a gyermekei visszatérnek az iskolába, hiszen ezáltal a felnőttek teendőinek száma is megnövekszik, és a munkába való eljutás is körülményesebb lesz, hiszen az utak forgalma megnövekszik.

A teendők, a hűvösebb idő, és a kevesebb napfény miatt hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy milyen csodálatos is a szeptember. Vegyük az alapokat: vége a kánikulának, az időjárás sokkal kellemesebb. A nap fénye még melengeti az arcunkat, de már nem izzadunk tőle, lassanként előkerül a kedvenc átmeneti kabátunk, amit kezdetnek elég reggel és este felvennünk. Aztán figyelhetjük, ahogyan a természet lassanként aludni tér: a fákon, melyek még zöldek, idővel megjelennek az első sárgás, vöröses levelek, a talpunk alatt lassacskán elkezd ropogni az avar, a nap pedig gyengéd fényével minden nappal egyre korábban köszön el. Szelídebb körülöttünk a világ, mint a harsogó nyár alatt.

Dr. Csernus Imre szerint a szeptembert övező rossz érzések abból fakadnak, hogy az ember fél. Bár ma már nincs okunk tartani attól, hogy a nyáron betakarított termés nem lesz elég télire, mégis aggódunk, mert a nyár végével a természet átalakul, aludni tér, majd hetekre, hónapokra meghal. Az ember nem szeret szembesülni a halál elkerülhetetlenségével,

az ősz pedig nemcsak a természet elmúlására emlékeztet bennünket, hanem a sajátunkéra is.

Ilyenkor sokszor próbáljuk kitolni a nyarat, és elutazni olyan vidékekre, ahol még elhihetjük, hogy tart a nyár, és tudat alatt azt reméljük: soha nem kell szembesülni az elmúlással.

Ám ez csupán az egyik módja annak, hogy túljussunk a szezonális depresszión. Az utazáson túl is gondoskodhatunk arról, hogy átlendüljünk a holtponton.

  • Menjünk ki sétálni amikor csak lehet: ugorjunk ki tíz percre ebédszünetben, vagy szálljunk le egy megállóval hamarabb a buszról!
  • Ha van rá mód, a munkahelyen és az otthonukban legyen minél világosabb: húzzuk el a függönyöket, engedjük be a természetes fényt.
  • Üljünk közel az ablakhoz, legyünk akár munkahelyen, buszon vagy kávézóban! Hagyjuk áramlani a friss levegőt, és érezzük a napfény cirógatását az arcunkon!
  • Próbáljunk meg olyan sporttevékenységet választani, ami kint is végezhető: biciklizzünk, kocogjunk, görkorizzunk, amíg az időjárás engedi!
  • Együnk minél színesebb ételeket, ezáltal nemcsak a hangulatunkról, hanem az egészségünkről is gondoskodva!
  • Keressünk hobbit, tegyünk valamit, amitől jobb lesz az életünk! Nem kell mindig az új évre várnunk a fogadalmakkal!
  • Végezetül pedig próbáljunk meg ne harcolni az idő múlása és a természet változásai ellen, hanem változzunk vele! Itt az ősz, itt az alkalom, hogy lelassuljunk, elmerengjünk mi magunk is. Lesz benne szépség is, nehézség is – mert az élethez ezek is hozzátartoznak. És ez így van jól.

 

Ajánljuk még:

A kullancs az otthonunkban is áttelel, és észrevétlenül férkőzik belénk!

Az első hibát talán ott követjük el, hogy azt hisszük: kullancsok csak az erdőkben, sűrű bozótosokban és füves réteken állhatnak lesben. Nagyon nagy tévedés. Egyre inkább beférkőznek a városi környezetbe is: parkokban, strandokon, lakóházak udvarában is veszélynek vagyunk kitéve, ezért jó, ha pár alapvető információval tisztában vagyunk. Összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat, hogy mindenki számára öröm legyen a szabadban töltött idő!