Szép

Már öt hónapja nem voltam fodrásznál, és ez egy cseppet sem zavar

A körülbelül tíz centis lenövésem és néhány ősz hajszál a fejem tetején egyértelműen arra utal, hogy ideje lenne lassan felkeresnem a fodrászomat. Eleinte kényszerből nem tettem, mostanra talán megszoktam, hogy nem megyek. Vagy elfogadtam, vagy nem érdekel, vagy lusta lettem ehhez is. Már öt hónapja nem voltam fodrásznál, és nemigen zavar. Legfeljebb annyira, hogy elgondolkozzam azon, júniusban esetleg kérek időpontot…

Úgy emlékszem, január elején voltam idén először fodrásznál. Azért nem vagyok benne biztos, mert egy vagy kéthavonta szoktam időpontot kérni, és a december 5-i melírozásra és vágásra pontosan emlékszem. A szilveszter utáni terveim miatt képtelenség, hogy ne lettem volna fodrásznál január elején, ezért azt gondolom, hogy voltam. Aztán március második hetére volt időpontom, amire már pontosan emlékszem, ahogyan arra is, hogy a kialakult helyzet miatt lemondtam. A fodrászom megértette, majd másnap bejelentette, hogy határozatlan ideig zárva tart.

Később kiderült, hogy végülis fodrászhoz lehet menni, én mégsem kaptam egyből a telefonom után.

Talán sötétszőkének, vagy világosbarnának mondanám az eredeti hajszínemet, és középhosszúnak, ha van ilyen. Végzős gimnazista voltam, amikor először melíroztattam szőkére. Megtetszett, megszoktam, s bár voltam néhány hónapig teljesen barna, vagy kértem a szőke mellé egy-két vörös csíkot, végül csak megmaradtam a hamvas szőke melírnél a mai napig.

Annak, hogy olykor csak kéthavonta megyek fodrászhoz, többek között az is az oka, hogy azt hiszem, nem olyan feltűnő a lenövés. Van pár ősz hajszálam, de alig észrevehetőek, vagyis ez sem ad extra motivációt ahhoz, hogy minden hónapban bejelentkezzem. Márciusban azonban már elmúlt az a bizonyos két hónap, de úgy voltam vele, üsse kő, úgysem megyek nagyon sehová, ráadásul feltételezhetően mindenki az otthonmaradásra törekszik, akkor meg miért izguljak emiatt?

Nem, nem gondolom, hogy igénytelen lennék, amiért olykor akár két hónapig is mellőzöm a szakszerű vágást, melírozást.

A sampont és a balzsamot általában a fodrászomtól veszem, ahogyan esetenként a különböző ápolószereket is. Hetente kétszer hajat mosok. Tavaly ősszel hajvitamint szedtem, azt a három hónapos kúrát most megismétlem. Tudom, hogy egyesek akár órákat is képesek bíbelődni a frizurájukkal, és az egyik legfontosabb dolog számukra, hogy mindig tökéletesen bodorodjanak a tincseik, nálam ez kimaradt, nekem elég, ha frissen van mosva (bár hajat szárítani egyáltalán nem szeretek), és pár perc alatt „utcakész”.

Áprilisban arra godnoltam, hogy fodrászhoz ugyan még mindig nem szeretnék menni (talán túl óvatos lettem), de lehet, hogy ideje lenne végre kezdeni valamit a hajammal – elhatároztam, hogy befestem magamnak valamilyen kevésbé rizikós világosbarnára. Az interneten keresgéltem a drogériákban kapható festékek között, majd amikor anya megkért, hogy a fodrászkellék-üzletből vigyek neki hajfestéket (eszembe sem jutott, hogy ilyen is van!), ez a lehetőség számomra is járható útnak tűnt. Végül csak anyának vettem festéket, én meg még néhány napig foglalkoztam a témával, majd elengedtem. Hiszen „úgysem megyek nagyon sehová, ráadásul feltételezhetően mindenki az otthonmaradásra törekszik...”, ésatöbbi.

Viszonylag lassan nő a hajam, de a „shakirás” lenövésen már régen túl voltam május elejére. Szeretném azt hinni, hogy a sötét hajtő és a világosszőke hajvég között fokozatos az átmenet, de már nem áltatom magam, egyértelműen látszik, hogy hol kezdődik a melír. Próbáltam elhitetni magammal, hogy ez a kényszerszünet a hajamnak is jót tesz, pihen és regenerálódik. Ez végülis sikerült. Elhatároztam, hogy ha ezt a hónapot is kibírom, júniusban már elmegyek fodrászhoz, hogy egy kicsit rendbetegye a hajamat, vágjon a végéből, és megint kiszőküljek a napsütéses nyári hónapokra. Teltek-múltak a hetek, megérkezett a június. A barátnőim, akikkel mostanában beszéltem vagy találkoztam, mind voltak fodrásznál az elmúlt hetekben. Legutóbb az egyikük megkérdezte, hogy én miért is nem megyek?

De tényleg. Miért is? Még mindig ennyire óvatos lennék? Talán ez is benne van. Nem magam, a szüleim miatt. De van itt más is, valami kevésbé megfogható. Mintha az elmúlt öt hónap valamilyen kihívás lett volna számomra.

Nem tudom pontosan, mi (volt) a cél, de mára teljesen elfogadtam, hogy olyan a hajam, amilyen.

Megtapasztalhattam, hogy egyáltalán nem dől össze a világ, ha több mint két hónapig nem látom a fodrászt, akihez persze még mindig nem sietek. Ha eddig kibírtam, egy-két extra hét már nem számít. Majd eljön annak is az ideje.

Ajánljuk még:

KIZÖKKENT IDŐ: FELVETTÜK A MASZKOT, ÉS LASSAN LEVESSZÜK AZ ÁLARCOT

HARMINC VAGYOK, ŐSZ A HAJAM, ÉS KICSIT KICSIT SEM ZAVAR

AZ EGÉSZSÉGES, GYÖNYÖRŰ HAJ TITKA EGYSZERŰBB, MINT GONDOLNÁD!

 

 

Már követem az oldalt

X