Stílus

Hogyan öltözködik egy sikeres nő? – Mindent a power dressingről

Milyen a jó irodai viselet? Melyik az a ruha, amiben komolyan vesznek bennünket, és még jól is tudjuk benne érezni magunkat? A power dressing stílusirányzat képviselői épp ezekre a kérdésekre keresnek és adnak válaszokat.

A divat – amellett, hogy az egyik legprofitábilisabb és a bolygóra nézve az egyik legkárosabb iparág – részben úgy működik, mint a közösségi hálózatok: általa üzenünk egymásnak, vallunk céljainkról és vágyainkról, felfedjük igazi vagy mesterségesen felépített személyiségünket, kifejezzük státuszunkat. A tartalom az az összeállítás, amit viselünk, a hordozók pedig mi magunk vagyunk. És a divat egy adott kor lenyomata is: megmutatja a társadalom szokásait, normáit, valamint az ezzel kapcsolatos határátlépéseket, továbbá a közösségek és benne az egyének sokszínűségét.

A divattörténet egyik napjainkban is íródó fejezete a power dressinghez kapcsolódik, mely a 70-es évek második felében, illetve a 80-as években alakult ki a nők szakmai, közéleti tekintélyének markáns kifejezésmódjaként, státuszuk jelölőjeként. Kik voltak a legjelentősebb képviselői, hogyan néz ki a gyakorlatban és mik mentén formálódik ez a stílus napjainkban? Utánajártunk.

Dress for Success, avagy öltözz a sikerhez

A 70-es évektől olyan ikonikus ruhadarabok kezdtek divatba jönni a karrierista vagy karrierre vágyó nők körében, melyek leginkább a gazdasági vagy társadalmi helyzetük, valamint a munkahelyi hierarchiában betöltött szerepük jelzőjeként funkcionáltak.

A jelenség John T. Molloy Dress for Success (1975) és Women: Dress for Success (1980) kézikönyvében nevezte nevén először, a power dressing divatirányzat innentől datálható. Ezek a kiadványok az akkoriban szinte kizárólag férfiak uralta üzleti és politikai színtérre belépő nők új generációjával foglalkoznak, és az öltözködés mentén (is) elkülönítenek egy réteget a vadkapitalista álomélet nyomában járva.

Noha a modern, nőies, mégis professzionális öltözködési irányzat alapköveit az 1920-as években Coco Chanel rakta le, a power dressing csak jóval utána vált szélesebb körben elterjedtté azzal párhuzamosan, hogy egyre több nő jutott vezető szerephez a 20. század végén.

Később a power dressing természetesen a popkultúrába is beszivárgott, köszönhetően az olyan ikonikus televíziós sorozatoknak, mint például a Dallas (1978-1991) vagy a Dynasty (1981-1989). Filmek terén a Working Girl (1988), később pedig a The Iron Lady (2011) mutatta be igen pontosan, hogy mi mindent is rejt ez a stílus és az ezzel élő nők mindennapjai. 

Margaret Thatchertől Thelma Goldening

Margaret Thatcher a női politikusok öltözködésének mintapéldája lett a 70-es évek közepétől – ő a konzervatív, mégis elegáns, feminin stílus híve volt. Széles vállú szoknyakosztümjei, masnis blúzai, Asprey márkájú kézitáskája, illetve híres gyöngysora tették igazán emlékezetessé outfitjeit. De ki ne emlékezne Hillary Clinton ikonikus nadrágkosztümjeire vagy Diana hercegnő színes, elegáns, romantikus szettjeire és bájos kalapjaira? Később Michelle Obama vált idollá a power dressing stílust képviselők közt. Stylistjának elmondása szerint a volt first lady szettjeinek összeállításánál az volt a cél, hogy nőies, finom, optimizmust sugárzó darabokat válasszanak, melyek jellegzetesek és emlékezetesek, mégsem veszik el a figyelmet Michelle mondanivalóiról.

„Egy fekete blézerrel sosem lőhetsz mellé!” – minden bizonnyal Patricia A. Woertz, az amerikai élelmiszeripari multinacionális vállalat, az Archer-Daniels-Midland Company egykori vezérigazgatója is így vélekedhetett erről. Stílusa visszafogott, illetve épp annyira maszkulin, amennyire feminin. A művészeti világban a power dressing sokszor a színes, bohókás, mintás megjelenésben ölt testet. Maria Balshaw, a Tate Modern igazgatója, valamint Thelma Golden, a Whitney Museum of American Art és a Studio Museum vezetője és kurátora is kedveli az expresszív, vidám darabokat.

Mire figyelj, ha szeretnéd magadévá tenni ezt a stílust?

Mielőtt kialakítod power dressing kapszulagardróbodat, vedd figyelembe, hogy

1. Milyen szektorban, milyen vállalatnál és milyen munkakörnyezetben dolgozol, hiszen ezektől is függ, hogy mik azok az alapdarabok, amiket érdemes beszerezned. Egyes munkahelyeken szigorúbbak a szabályok, mint máshol. Ha épp most kezdesz valahol, figyeld meg, mit viselnek a kollégáid vagy a főnököd! 

2. Kerüld a kihívó ruhadarabokat! A power dressing nem a magamutogatásról szól. Sőt, a stylistok azt javasolják, hogy a munkahelyi környezetben próbáljunk minél kevesebb bőrfelületet szabadon hagyni. Persze, nem arról van szó, hogy takargatnod kell magad minden körülmények közt, egy térd alá érő, mintás szoknya vagy egy rövid ujjú, karakteres blúz talán még a szigorú etikettel rendelkező munkahelyeken is engedélyezett ma már, főleg a melegebb hónapokban.

3. Maradj mindig ápolt, legyen mindig rendezett a külsőd! Talán mondanunk sem kell, hogy mit sem ér a menő power dressing szett, ha nem figyelsz oda az olyan részletekre, mint a tiszta cipő, ápolt haj és körmök, vagy a kellemes, de nem harsány illat stb.

4. Figyelj a méretekre! Ha adott ruhadarabok úgy állnak rajtad, mintha rádöntötték volna őket, az egyrészt sokkal kényelmesebb számodra is, másrészt teljességet, precíz hozzáállást sugároz. 

5. Ne veszítsd el a saját stílusod! Ha olyan darabokat erőltetsz magadra, amiket csak azért vettél meg, mert máson nagyon jól mutatott vagy mert épp akciós volt, de valójában nem is tetszik, akkor nem fogod jól érezni magad a bőrödben, ez pedig rányomhatja a bélyegét a hangulatodra vagy akár a munkád minőségére is. Maradj hű ahhoz, aki vagy, és válogass a stílusodhoz passzoló ruhák, kiegészítők közül!

6. Ha nem irodai környezetben dolgozol, akkor a hétköznapokra szánt outfitjeidbe is becsempészhetsz néhány sikkes zakót, ceruzanadrágot és inget. Hidd el, jól fog esni, hogy a hétköznapitól eltérő összeállításokat is kipróbálsz. Mert miért ne?

 
Unsplash
 

A változás szele

A COVID-19 világjárvány következtében a ruházkodást most elsősorban nem a trendek, hanem a körülmények határozzák meg. Egyre többen dolgoznak home office-ban, a kijárási korlátozások miatt kevesebbet vagyunk közösségi terekben. Ennek eredményeképpen a power dressing is folyamatos változásban van. A hangsúly a kényelmes, funkcionális, tartós darabokra és a tudatosan összeállított kapszulagardróbokra helyeződött át. Nem beszélve arról, hogy a fenntarthatósági törekvések jegyében egyre több sikeres nő teszi le a voksát az etikus, környezetbarát darabok mellett – ez a „trend” a 70-es, 80-as években még igencsak gyermekcipőben járt.

Közben az irodák lazábbá, hétköznapibbá válnak, lassacskán szinte eltűnnek vagy legalábbis jelentősen átalakulnak a dress code-ok, a munkahelyek pedig egyre kevéssé helyhez kötöttek. Ebben a környezetben több helyen a nők feladata még mindig nehéz, mert adott esetben elvárják tőlük, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak, miközben beolvadnak, vagyis nem zavarják meg a status quót. Munkahelyi öltözetük még napjainkban is sok esetben szabályokhoz kötött, miközben egyre nagyobb igény mutatkozik a személyesebb, szabadabb kifejezésmódokra a divat terén is.

Források itt, itt, itt és itt

Ajánljuk még:

A jelentéssel teli jobb, mint a tökéletes – interjú a Popartbox alkotóival, akik régi holmikból varrnak újat

Érvelhetnék azzal a ruhák újrahasznosítása mellett, hogy mennyi hulladékot termel a fast fashion, mennyi méreg és környezetszennyezés árán állítja elő termékeit, ezért milyen üdítő látni ezt a két nőt a kincsekkel teli műhelyében, amint az utolsó ép fonalig beépítik a mások által kidobásra ítélt szöveteket és kötéseket új ruhákba. De így, negyvenen túl már rég nem erre gondolok, ahogy a nagymamám otthonkáihoz, hímzéseihez, abroszaihoz hasonló részleteket látok viszont bohókás cuccokban: inkább arra, hogy a tárgyakhoz kötődésünk van, érzelmeink támadnak tőlük és ez az egész egy nagy értékmentés, amiből én is részt akarok.