Stílus

Farmerban, minden időben: fazon- és történelemtalpaló

A farmernadrág egy olyan ruhadarab, amit világszerte szinte mindenki visel. Nem csoda, hiszen anyagának összetétele és strapabírása kiemelkedik a többi textiltípus közül. Kellemes és különleges kék színe mindenkinek jól áll és jól variálható szinte bármilyen felsőhöz, legyen az lezser vagy elegáns típus. Farmerkisokosunk következik.

Az első farmerek Észak-Amerikában készültek, ahol a nehéz fizikai munkát végző dolgozók ruházataként szolgáltak. Építőmunkások, bányászok, vasútépítők, aranymosók, földműveléssel foglalkozók, azaz farmerek és cowboyok hordták. A 18. század előtt főként Európából szállították Amerikába a nehéz pamutvásznat, majd barnára színezték a textilt.

Mindenki jól ismeri a Levi’s márkát, ami az egyik legelső farmermárka, idővel legendává vált. Egy Davis nevű szabó találta ki egy textilanyaggal kereskedő testvérpárral, egyszerű nadrágokat gyártottak, mikor Davis előrukkolt egy forradalmi ötlettel:

a zsebek sarkán lévő rögzítő varratot réz szegeccsel erősítették meg.

Ez az újítás olyan sikeressé tette Davis nadrágait, hogy szinte ki sem látszott a megrendelésekből.

A későbbi és mai napon is ismert farmer színét indigó cserjéből kinyert kék festékkel színezték meg. A 19. század végére ez a nadrágtípus meghódította az egész világot.

Ám nem csak nadrágként lehet viselni egy gyönyörű ruhadarabot; az 50-es években egyre elterjedtebbé vált felsőruházatként is. Abban az időben az Egyesült Államokban nagy előszeretettel kapták magukra a farmerdzsekiket és mellényeket olyan világsztárok is, mint Elvis Presley, James Dean, Marlon Brando és Marilyn Monroe. Ami természetesen még népszerűbbé tette a farmerruhákat.

A farmer, ahogy az Újvilágban, úgy Európában is állandó utcai viseletté nőtte ki magát. Eleinte főleg rock zene rajongói, hippik és lázadó felfogású fiatalok hordták, majd az 1970-es években betört a mainstraim divatvilágba. A leghíresebb divattervezők azonnal felismerték a benne rejlő kimeríthetetlen lehetőséget és piacra dobták egyedi és különleges farmerből készült ruháikat.

Van is ezernyi fazon, amire mi is emlékszünk, amelyek nekünk is fiatalságunkhoz, életünkhöz tartoznak:

Trapéz szár és csípő fazon

Tizenkét éves lányként bő, trapézszárú nadrágokat hordtam. Erre gondolva egyből eszembe is jut, hogy a divat/történelem ismétli önmagát, ugyanis azokban az években kísértetiesen hasonlított a trapéz farmerek szabása a 60-as évek fazonjához. A derékvonal akkoriban „botrányosan” alacsony volt – emlékeztek még Britney Spears vagy Anastacia első klipjeire? Olyan mélyen volt a nadrágjuk csípővonala, hogy szinte többet is láthattunk az énekesekből, mint szerettünk volna.

farmer

 

A trapéz szár főleg átlagos testalkathoz, nem túl erős lábakhoz illik jól. Általános iskolában volt egy molett kislány osztálytársam, jól emlékszem, milyen furcsán állt rajta a nadrág, hiszen fenékben és csípőben elég erős volt, viszont térdnél szűkült a fazon, majd újra kibővült. Lábai már-már egy homokórára hasonlítottak. És nem csak a kislányok festenek benne így!

Egyenes szár és normál derékmagasság

Jó hír: ez a fazon szinte minden testalkathoz remekül passzol! Középiskolás koromban főleg az egyenes szárú típust viseltem, a derékvonal egészen kényelmessé vált, kicsit magasabbra kúszott, nem fázott úgy a derekunk. A kantáros nadrág is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, bár én nem szerettem, úgy éreztem, elveszek benne – visszagondolva, a kamaszok nagy része talán ezért érezte jól magát benne.

Koptatott csíkok és rojtos szélű szakadások

Huszas éveimben főként egyenes szárú farmereket vásároltam a boltokban, de haladtam a korban: akkor az elmaradhatatlan koptatott csíkokkal és “véletlenszerű” rojtos szélű szakadásokkal extrázottakat szerettem a legjobban. Bár a mai napig divat az itt-ott szakadt stílusú nadrág, azért érdemes betárazni egy szakadásmenteset is, hiszen nem minden alkalomhoz illik, ha térdünket és combunk egyes részei kivillannak...

Skinny és slim fit, és persze az extrém magas derékvonal

Mikor elérkeztem a harmincas éveim elejére, a skinny és slim, combra és lábszárra szinte második réteg bőrként tapadó farmer lett a divat. A derékvonal ezeken olyan magasan végződik, hogy már-már találkozik a melltartónkkal. Ez a fazon lehet nagyon csinos és sokak alakját remekül kiemeli, viszont rengeteg olyan esetet látok nap mint nap, amikor éppen az ellenkezője történik. Mert egy gömbölyű hason nem feltétlenül ez a legszebb fazon. 

A testre simuló nadrágok igen trükkösek,

hiszen akarva-akaratlanul megmutatjuk lábaink valós alakját és vastagságát. Combban vastagabb lányok és nők esetében nem feltétlenül működik ez a fazon. Nem előnyös ez a fazon, ha túl nagy a kontraszt a vádli és a comb vastagsága között. Egy slim fit nadrágnál különösen fontos az anyag rugalmassága. Ha a farmer merev, nagyon bekorlátozza mozgásunkat, guggolni például lehetetlen benne. A magas derékszabást pedig akár egy csapdának is nevezhetnénk.. Most ez a menő, ezért is alig lehet kapni más derék fazonút a boltokban, így a legkülönfélébb testalkatú emberek is slim fitet hordanak, alig akad, akinek igazán jól áll. 

Személy szerint próbálok árral szemben úszni, több, kevesebb sikerrel. Egy-egy nadrágvásárlásom alkalmával fel kell próbálnom nagyjából tizenöt fazont, mire úgy érzem, megtaláltam azt, ami kényelmes, nem túl szoros, nem nyomja a hasam, amint leülök. Mert azért – valljuk be – egy extrém magas derekú nadrág nem kényelmes viselet. Na de most ez a trendi, majd elmúlik, és jön valami új – vagy talán régi. 

Trapéz vagy slim fit, egy biztos: kényelmes farmert hordani nagyon jó. Ez a legtöbb alkalomhoz illő ruhadarabunk, viselhetjük étteremben, moziban, szülői értekezleten és szaladhatunk benne a gyerek után a játszótéren. Ami az egészben a legjobb, hogy általában egy farmer éveket is kibír, így nem kell elbúcsúznunk tőle olyan hamar és venni egy újat. Aztán a kopottból is készíthetünk valami szépet. Így még a környezetre gyakorolt hatása sem olyan tragikus.

Ajánljuk még:

A jelentéssel teli jobb, mint a tökéletes – interjú a Popartbox alkotóival, akik régi holmikból varrnak újat

Érvelhetnék azzal a ruhák újrahasznosítása mellett, hogy mennyi hulladékot termel a fast fashion, mennyi méreg és környezetszennyezés árán állítja elő termékeit, ezért milyen üdítő látni ezt a két nőt a kincsekkel teli műhelyében, amint az utolsó ép fonalig beépítik a mások által kidobásra ítélt szöveteket és kötéseket új ruhákba. De így, negyvenen túl már rég nem erre gondolok, ahogy a nagymamám otthonkáihoz, hímzéseihez, abroszaihoz hasonló részleteket látok viszont bohókás cuccokban: inkább arra, hogy a tárgyakhoz kötődésünk van, érzelmeink támadnak tőlük és ez az egész egy nagy értékmentés, amiből én is részt akarok.