A fák viharállóságát olyan tényezők befolyásolják, mint az adott faj faanyagának rugalmassága, a fa életkora és törzsének vastagsága, a korona mérete és formája, a gyökérzet jellemzői, a fa egészségi állapota és az őt körbevevő környezet egyedi körülményei.
A rugalmasabb faanyag értelemszerűen kevésbé hajlamos a törésre, és a vastagabb törzs is nagyobb ellenállóságot feltételez, ezzel szemben a szélesebb, lehajló koronájú fák könnyebben törnek, míg az úgynevezett piramis alakú korona jobban bírja az erőhatást.
Ha még ültetés előtt állunk, érdemes utánanéznünk a vihar- illetve szélálló fajoknak, így már előre gondoskodhatunk biztonságunkról. Szeles területekre mindenképpen ilyen fajokat ültessünk, és csak védett részekre vállaljunk be olyan fajokat, amelyek rosszabbul teljesítenek a szélsőségek közepette!
Fontos azonban tisztában lennünk azzal is, hogy egy adott fa széllel szembeni ellenállósága számos környezeti tényezőtől függ, és nagymértékben változhat az évek múlásával is. Ha például egy adott fa betegségeknek van kitéve, a törzsét károsító kártevőktől szenved vagy a túlélésért küzd, esetleg nem megfelelő a vízellátása vagy láthatóan kiöregedett, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz áldozata egy-egy szelesebb viharnak. A belülről szenvedő egyedek – bár továbbra is méltóságteljesnek tűnnek, odabent a törzsük már üreges, járatos és a szövetállomány sem a régi – könnyedén belerokkanhatnak egy kevésbé erős széllökésbe is. Gyakorta találkozunk olyan fákkal, amelyeket kettéhasított a vihar, és jól láthatóvá vált, hogy odabent komoly problémák voltak.
Ugyancsak rizikófaktort jelent az olyan helyzet, amikor egy adott fának csak kevés hely áll a rendelkezésére a megfelelő gyökeresedéshez – például azért, mert betonrengeteg veszi körül vagy túl közel ültették a ház alapjaihoz, esetleg egy sziklás partoldal vagy rossz minőségű, kavicsos talaj nehezíti a föld alatti részek növekedését. Ilyen esetben nem tud kifejlődni az a szerv – a gyökér –, amely biztosítja kapaszkodását, a fatest megtartását, így abban az esetben, ha a föld feletti részeket viharos szél dolgozza meg, hamar kifordulhat, kiszakadhat a földből.
iKifejezetten sérülékenynek számítanak a fűzfák, a nyír- és nyárfák és a juharok egy része is, ezért épített környezetbe nem igazán ajánlott ültetésük. De olyan fákról is tudunk, amelyek idősebb korukban válnak sérülékennyé: legismertebbek közülük a diófák, a bükk, a gesztenye, a hársfa és a csörgőfa. Sajnos az utóbbi években egyre több helyen számolnak be az idős diófák pusztulásáról, és a viharkárok dokumentációi között is jelentős rész jut nekik. Hasonlóan problémásak a gesztenyefák, amelyek sok-sok évtizednyi küzdelem után kezdik feladni a harcot.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljük a szél okozta károkat?
Elsősorban – mint minden eredményes építkezésnél – az a fontos, hogy a természetes környezet kialakításakor jó alapokkal induljunk!
Megfelelő fajválasztással, a környezeti feltételek figyelembevételével, a talaj egészségének megőrzésével, az ökoszisztéma védelmével és az ökológiai egyensúly fenntartásával rengeteget tehetünk növényeink egészségéért,
ami mint sok más esetben, a viharállóság kérdésében is elengedhetetlen.
Fák ültetésénél vagy a fák meglétekor elkezdett építkezéseknél ügyeljünk a megfelelő védőzóna tartására, mert ezzel tudjuk biztosítani azt, hogy a munkák során ne sérüljön meg a fa gyökérzete.
Életerős gyökérzet nélkül nincs életerős fa,
így minden, ami a talajfelszín alatt van, alapjaiban határozza meg a fenti világ mindennapjait! Ha tehetjük, folyamatos mulcsozással biztosítsuk a szervesanyag utánpótlását, tápláljuk a talajt, tiszteljük a talajéletet, és minden munka során legyünk tekintettel arra, hogy
alapszabály szerint amekkora a fa koronájának átmérője, olyan terjedelemben fut alatta az őt tápláló gyökérzet.
A szakemberek szerint az úgynevezett statikai védőzóna egy 50 cm átmérőjű fatörzs körül legalább 4 méteres átmérőjű kört jelent, és ha ezt nem tartjuk tiszteletben, hamar komoly problémákkal szembesülhetünk. Az elmúlt években ugyanis bebizonyosodott, hogy a városokban, a közterületeken kidőlt fák legnagyobb része azért szenvedhetett el ekkora sérüléseket, mert életük során számos helytelen útépítést vagy közműfejlesztést kellett túlélniük, amelyek komoly gyökérsérüléseket okoztak.
És bizony a vízellátás problémája is kapcsolatban van a viharkárokkal: a vízhiányban szenvedő fa nedvkeringése nem megfelelő, ilyenkor a fa komoly problémákkal küszködik, extrém esetben pedig kiszáradás veszélyezteti. A már szinte visszafordíthatatlan vízhiányos tünetek olyan faszerkezet kialakulásához vezetnek, amely könnyedén törik a kisebb széllökések hatására is. Így tehát akkor, amikor nap mint nap gondoskodunk növényeink egészségéről, megfelelő vízellátásáról és a rendelkezésükre bocsátott tápanyagokról, akkor nemcsak termésképzésüket támogatjuk, hanem egyben a szélsőségekkel szembeni nagyobb ellenálló-képességüket is.
Melyek azok a fajok, amelyek derekasan helyt állnak a nagyobb szélviharokban is?
A szakemberek ajánlásai alapján a tiszafa, a gyertyán, a hamis ciprus és az eperfák a legkarakánabb viharálló fajok. Jó szélállóságáról ismert az örökzöld magnólia, a tölgy vagy fenyők közül a feketefenyő vagy a luc. De ha jól termő fajokkal szeretnénk megoldani a szélálló kertsávok kialakítását, akkor mindenképpen gondolkodjunk el a bodza, a kökény vagy a galagonya ültetésén is.
Egy dolgot azonban ne felejtsünk:
nincs általánosan kőbe vésett szabály a viharkárok kiküszöbölésére, hiszen minden az adott egyedi jellemzőktől és környezettől függ.
Hiába szélálló például egy adott faj, ha szárazabb vidéken élünk, és nem tűri a szárazságot, ugyanígy hiába nem szerepel a legjobb választások listáján, ha környezeti feltételeink tökéletesek számára, és életerős faként ad árnyékot. A legfontosabb tehát, amit tehetünk, az a megfelelő környezet és életfeltételek biztosítása, illetve a felelős gondoskodás. Ezzel a kettővel számtalan problémától megkímélhetjük magunkat, és nagymértékben javíthatjuk fáink szél- és viharállóságát.
Nyitókép: Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka
