A fenntarthatóság-fókuszú érdeklődéseknek hála ma már azt is tudjuk, hogy az ökológiai lábnyom az egyetlen olyan mérőszám, amely képes összehasonlítani az egyének, a kormányok és a vállalkozások erőforrásigényét a Föld biológiai regenerációs képességével összefüggésben, és amely kimutathatóvá teszi azt a kapzsiságot, ami énközpontú világunkat jellemzi.

De a kritikai gondolkodás közepette arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mindannyian mást és mást adunk bele ebbe a folyamatba, és bizony

számottevő különbségek vannak mind az egyéni, mind a vállalati, mind az országos mutatókban.

Miért fontos mindez? Legfőképpen azért, mert ahhoz, hogy rádöbbenjünk tetteink következményeire, először láthatóvá kell tenni azokat, majd meghatározva azok mértékét és súlyát, össze kell vetni a rendszer többi szereplőjének hatásával. Az összevetés során kirajzolódhatnak azok a folyamatok és ország- vagy régióspecifikus jellemzők, amelyek kezelése azonnal beavatkozást igényel. Nem utolsó sorban pedig az egyes szinteket részletesen elemezve egy olyan átfogó képet kaphatunk világunk működéséről, amely segít a válság kezelésében, a probléma megoldásában, az élhetőbb jövőkép megteremtésében.

Ennek a munkának a megsegítésére alakult meg a Global Footprint Network, amelynek célja láthatóvá tenni a bolygónkra nehezedő nyomást, meghatározni az ebben szerepet játszó szereplők terhelési-százalékát, segíteni a nemzeti kormányoknak megérteni és kezelni természeti erőforrásaikat, és ezzel hozzájárulni egy magabiztos politikai döntéshozatal megvalósulásához.

Az általuk feltárt ökológiai lábnyom egy olyan erőforrás-elszámolási eszközt ad a döntéshozatal kezébe, amely „segít az országoknak megérteni ökológiai költségvetésüket, és megadja számukra az erőforrásaik kezeléséhez és a biztonságos, rugalmas jövő építéséhez szükséges adatokat” – olvashatjuk honlapjukon. 

Többek között ezeknek az adatoknak köszönhető az is, hogy ma már könnyedén kiszámítható a túllövés napja, azaz az a dátum, amikor adott évben elhasználjuk a bolygónk arra az évre biztosított erőforrását. 2024-ben a Föld Túllövés Napja augusztus 1-re esett, azaz már augusztus elsején kimerítettük a természet az évi költségvetését, így az év hátralévő részében a helyi erőforráskészletek lehívásával és a szén-dioxid légkörben való felhalmozásával tartottuk fenn ökológiai deficitünket – 5 teljes hónapon át. 

Az Országtúllépés Napja azt is megmutatja, hogy az egész bolygót tekintve miképp járulnak hozzá az adott nemzetek Földünk kimerítéséhez – leegyszerűsítve: mennyire élnek nagy lábon? És bizony egészen megdöbbentő, hogy olyan országok is vannak a térképen, amelyek már február hatodikán kimerítenék a 2025-ös bolygókészleteket: azaz,

ha minden más országnak ugyanakkora lenne az ökológiai lábnyoma, mint Quatarnak, akkor a túllövés napja nem augusztus elseje lenne, hanem február hatodika, azaz mindösszesen egy hónap és hat nap alatt merítenénk ki éves erőforrás-készletünket.

Nos, pont ezek miatt van szükség a részletes országprofilok megalkotására, mert nagyon nem mindegy, hogy ki mekkora mértékben veszi el az utánunk következő generációk esélyét egy kiegyensúlyozott, fenntartható élettől.

Magyarország szerencsére egészen jól áll a tabellán – mondhatni a középmezőny körül.

A mi országtúllépési napunk június 2-re esik.

Ha kicsit jobban a dolgok mélyére ásunk, Magyarország részletes profiljába is betekinthetünk. Az interaktív grafikonból rögtön kitűnik, hogy

1978-ban volt a legmagasabb öko-lábnyomunk (5,16-os értékkel), és 2012-ben voltunk a legmértékletesebbek, 3,06-os mutatóval.

De fontos megismernünk az ökológiai deficit fogalmát is, amiről akkor beszélünk, ha egy populáció ökológiai lábnyoma meghaladja az adott populáció számára elérhető terület biokapacitását. A nemzeti ökológiai deficit pedig azt jelenti, hogy az ország nettó biokapacitást importál a kereskedelem révén, felszámolja a nemzeti ökológiai javakat, vagy több szén-dioxid-hulladékot bocsát ki a légkörbe, mint amennyit saját ökoszisztémája elnyel. Ezek alapján Magyarországnak a 2022-es adatok szerint 1,2 a nemzeti ökológiai deficitje.

A hatvanas évek óta szakadatlanul magasabb az ökológia lábnyomunk, mint a biokapacitásunk, vagyis sok-sok évtized óta tesszük próbára a természet eltartóképességét, többszörösen túlhasználva a rendelkezésünkre álló forrásokat.

Mivel a nagy egész mindig a sok apró elemből áll össze, gondolnunk kell arra, hogy saját egyéni döntéseink azok, amelyek meghatározzák országunk, és még szélesebb körben világunk ökológiai lábnyomát, deficitjét és ezzel jövőjét is. Fogyasztókként mi határozzuk meg a piacot, a mi döntéseink irányítják a vállalatot, a mi igényeink szabják a feltételeket. Ha mi úgy döntünk, hogy hajlandóak vagyunk az önmérsékletre, és egy jobb jövő reményében visszaveszünk pazarló szokásainkból, akkor igenis nagyon sokat tehetünk azért, hogy még gyermekeinknek is legyen miből merítkezni.

Sokan nem is gondolnák, hogy milyen apró elemekből tevődik össze az öko-lábnyomunk, és milyen apró elhatározások is elegendőek ahhoz, hogy változtassunk. Erre az esetre is hoztunk egy lehetőséget, méghozzá a Footprint Calculatort, ami interaktív, játékos formában segít meghatározni helyünket a rendszerben.

Végül, de nem utolsó sorban idézzünk fel pár írást azokból a tartalmainkból, amelyek segíthetnek a helyes döntések meghozatalában és a jó gyakorlatok kialakításában:

Vajon képesek leszünk valaha betartani a saját szabályainkat? – Csupán ennyin múlik a hulladékmentes élet

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 2022. december 14-én hivatalosan is elismerte a zero waste (nulla hulladék) erőfeszítéseinek fontosságát, és ezt jelezve március 30-át Nemzetközi Hulladékmegelőzési Világnappá nyilvánította. 2023-tól tehát minden évben, egy világnap keretein belül is hangot adunk annak, hogy a hulladékkezelési szokásainkon, fogyasztói magatartásunkon sürgősen és drasztikusan változtatnunk kell.

Új applikáció segít a fenntarthatósági cselekvésekben

Fogyasztásorientált világunkban nem jó felé haladunk: ezt már régóta tudjuk, ahogyan azt is, hogy sürgős változásokra van szükség. Arról viszont már kevesebbet szól a fáma, hogy a hétköznapok szintjén magánemberként mit tehetünk a holnapért, és miken kell változtatnunk, hogy elkerülhessük a legrosszabb forgatókönyveket.

Utazásaink terhei: számít, hogy mivel utazunk, méghozzá nagyon!

Utazásaink és a világot behálózó közlekedési tevékenységeink felelősek a globális, energiával összefüggő szén-dioxid kibocsátás közel egynegyedéért. Az elmúlt években azonban komoly viták zajlottak azzal kapcsolatban, hogy az utazás melyik formája a legkevésbé bolygóbarát, és hogyan érdemes terveznünk utazásunkat, ha felelős döntést szeretnénk hozni.

Pénztárcabarát megoldások télen: így fűtsünk és világítsunk okosan

Tudatos tervezéssel, okos fűtési és világítási megoldásokkal nemcsak kényelmesebbé tehetjük a mindennapjainkat, hanem kiadásainkból is jócskán lefaraghatunk. Alternatívákat mutatunk arra, hogyan csökkenthetjük rezsiszámlánkat akár közel a harmadával is – a Praktiker szakértőivel.

Tele spájz, fél egészség – életmentő praktikák vészterhes időkre

„A kertek művelői könnyen vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó. Előrelátó, ki kamrát tölt” – mondták volt egykoron a Rábaközben. És milyen igazuk volt!

Nyitókép: 123RF