Pszicho

Veszekedések a szülőkkel, anyóssal, társsal vagy a munkahelyen? – Három módszerrel megszüntetheted!

A túl sok veszekedés szép lassan felőrli a kötődést, amit utána már nem lehet újraépíteni. Végzetes mondatok hangzanak el. De van három módszer, amivel csökken, vagy akár meg is szűnik a konfliktusok száma, és ezzel megelőzhető a helyzet súlyosbodása.

A veszekedéseket senki sem szereti, hiszen nagyon meg tudják keseríteni a mindennapokat. Szerencsére nem sok olyan emberi kapcsolat volt az életemben, amely sok konfliktussal járt, de az a pár is nagyon megviselte a lelkemet. Végül mindegyiken tudtam javítani, sok esetben teljesen meg is szűntek a kimerítő viták. Méghozzá úgy, hogy ehhez csak én kellettem. Ez azért jó, mert bizony

adott esetben hiába is kértem volna a másik felet a rendezésre,

egyszerűen nem olyan volt a személyisége, hogy erre alkalmas lett volna.

A felnőttek viselkedése mélyén egy árva kisgyerek lakik  

Három, innen-onnan ellesett technika volt a segítségemre, és a mai napig alkalmazom őket, ha ilyen szituációba kerülök. Az egyik a „képzeld el őt 3 éves gyermekként” módszere. Ez leginkább akkor jó, ha olyan emberrel kerülünk szembe, aki viselkedésével már kiépített bennünk egy bizonyos ellenszenvet, és nehéz szeretet érezni iránta.

Ám ha pici gyerekként látjuk őt, akkor egészen más fénybe kerül minden. Parancsolgat, hatalmaskodik? A benne élő kisgyermek valószínűleg figyelemért, szeretetért harcol. Ilyenkor a veszekedő, intézkedő, akár regulázni akaró felnőtt harsogó szavai mögött megpróbálom látni a kicsi önmagát, ahogy épp azt mondja: hé, én is számítok! Rám is figyeljetek! Vagy épp féltékeny a másokkal, mással töltött időre, perel, hogy sose figyelsz rá, megmondaná, mikor mivel kéne foglalkoznod? A zsigeri felháborodást ismét szánalommá alakítja, ha kisgyermekként látjuk, mintha a ruhádat rángatná görbülő szájjal:

szeress, engem szeress! Foglalkozz, törődj velem!

Persze, nem könnyű egy vita hevében okosnak maradni, de ha elég sokszor sikerül elejét venni annak, hogy azonnal ugorjunk az igazságtalannak érzett szemrehányásokra, viselkedésmódokra, akkor a ritkább konfliktusok eleve rengeteget javíthatnak a kapcsolaton.

Lásd őt jobbnak, mint amilyen!

A másik ilyen módszer a belső párbeszéd átalakítása. Érdemes megfigyelni, milyen beszélgetést folytatunk le magunkban azzal a személlyel, akivel valamilyen vitás ügyünk van. Jellemzően ilyenkor az ő elképzelt mondatai is bántóak, feltételezett viselkedése ellenséges, ahogyan a mi mondandónk sem mentes az indulatoktól. Ha mindezt átfordítjuk, és egy kedves, megértő párbeszédet játszunk le a fejünkben, akkor az hatással lesz arra, amikor valóban megtörténik majd. Furcsa, de tényleg működik: mintha csak a másik megérezné, hogy nem feltétlenül a megszokott viselkedést várjuk el tőle, és mi magunk is visszafogottabbak leszünk.

A leírt mondatok ereje

A harmadik a nagyobb konfliktusok kezelésére alkalmas: írjuk le egy levélben az érzéseinket, és adjuk oda az érintett személynek. Arra kell figyelni, hogy semmiképp ne az ő viselt dolgai legyenek fókuszban: leírhatjuk, hogy a múlt héten bántóan reagált egy őszinte megnyilvánulásunkra, de ne azt taglaljuk, milyen módon volt bántó, hanem azt, mit éreztünk közben. Az érzelmeinket ugyanis senki nem vitathatja: ha azt írjuk, hogy a mondatai közben összeszorult a gyomrunk és a sírást kellett visszafojtani, akkor az egy olyan érzelem, amelynek valóságát nem lehet kétségbe vonni.

Elkerülni a visszafordíthatatlant

Nem azt mondom, hogy ezekkel a technikákkal tökéletessé tehető bármilyen kapcsolat. De segítségükkel a veszekedések mennyisége csökkenthető, a minősége finomítható. Márpedig ez rengeteget jelent a kapcsolat alakulásában: vannak visszafordíthatatlan károkat okozó mondatok, amelyek egy pillanat alatt elvághatják az egymáshoz vezető utakat.

A túl sok veszekedés pedig szép lassan őrli fel azt a kötődést, amelyet utána csak nagyon nehezen lehet újra felépíteni. Ezek a módszerek megelőzhetik mindkettőt, sőt, javíthatnak is a már kialakult helyzeten – az én tapasztalataim legalábbis ezt mutatják.

Ajánljuk még:

Láthatatlan anya: a családi élet szervezése is egyfajta munka, de senki nem veszi észre

Felkészíteni a gyerekeket, hogy a szünet után visszaálljanak a megszokott ritmusra. Fejben tartani, hogy az orvosi szűrővizsgálatokra időpontot kell foglalni. Fejben tartani a távolabbi családtagok szülinapját és gondolkodni az ajándékokon, majd meg is vásárolni. Befizetni a számlákat, bejelenteni a mérőóra-állásokat. Kitalálni mi legyen a vacsora, ami mindenkinek megfelel és még egészséges is. Önmagukban apróságnak tűnő feladatok, ha viszont egy ember vállát nyomja mindez, már kifejezetten megterhelővé válik.