Szociopata vs. pszichopata – Mi a különbség?

A tágabb kép: az antiszociális személyiségzavar

Az antiszociális személyiségzavarról szóló korábbi cikkemben már részletesen írtam arról, milyen jellemzői is vannak azoknak, akik ebben a mentális betegségben érintettek. A mentális zavarok nagykönyvének ötödik kiadása szerint ennek altípusa a szociopátia és a pszichopátia egyaránt.

Jellemző jegyeik: mások manipulálása, gyakori hazudozások, impulzivitás, agresszió, erőszakosság. Képtelenek felelősséget vállalni cselekedeteikért, nem törődnek a szabályokkal és mások kéréseivel, de a bűntudatot sem ismerik. E tulajdonságok alól nem képeznek kivételt a szociopaták és a pszichopaták sem. Mégis vannak köztük apró viselkedésbeli különbségek.

A pszichopata

A pszichopátiáról szóló első részletes leírások 1941-ben születtek, ami azt jelenti, hogy az elmúlt több mint 80 évben igencsak sok vizsgálatot végeztek ezen a területen. Ma már a szakemberek rendelkezésére áll egy olyan tulajdonságlista, amit majdnem 50 év után publikáltak, és ami alapján könnyen eldönthető, érintett-e valaki.

Persze, ne egy sima kérdőívre gondoljunk, amit pár kattintással vagy X-eléssel ki lehet tölteni. A pszichopátia diagnosztikája során a vizsgáló személy különböző kérdéseket tesz fel a vizsgált alanynak, akinek a válaszait további személyek is figyelik. A klasszikus leírás szerint összesen hárman adnak véleményt. Mindegyikük 20 kritérium szerint értékel, és többek között ilyen kérdésekre keresi a választ:

• Milyen a modora? Felszínes? Elbűvölő?
• Mennyire őszinte? Hazudik-e válaszadás közben? Próbál manipulálni? Színlel?
• Milyen az önértékelése? Túlzó? Reális?
• Hogy áll az érzelmekkel? Ki tudja mutatni azokat? Rideg? Képes az empátiára, megbánásra?
• Milyen az életstílusa, a szexuális viselkedése? Vannak-e tervei a jövőre nézve?
• Volt-e a múltjában bármilyen bűncselekmény? Esetleg visszaeső-e?

Az utolsó kérdés amiatt is igazán jelentős, mert kutatások kimutatták, hogy bár a pszichopaták aránya a társadalomban mindössze 1 százalék, a börtönökben akár a 10-25 százalékot is elérheti. Ahogy az életben, úgy a bűnelkövetéseik során is megfontoltak, nyugodtak, hűvösek. Mindent előre kitervelnek, vannak alternatív terveik is, felkészültek. A leírások szerint a pszichopátiának

erős genetikai háttere van,

de ma már megkülönböztetünk egymástól elsődleges és másodlagos pszichopátiát is. Ennek eredeti leírása szintén a 1900-as évek közepén készült, és bár a koncepció azóta némiképp megváltozott, mégis jó kiindulási alap. Az elmélet szerint elsődleges pszichopata az, akinél valóban jelen vannak a tünetek, megállapítható nála a személyiségzavar, míg a másodlagos esetben pusztán a tünetek tűnnek fel anélkül, hogy valódi érintettség állna fenn. Vagyis az utóbbiak valamilyen egyéb okból, például túlzott stressz, nehéz életkörülmények miatt produkálják ezeket a tüneteket.

Más szempontból nézve: az elsődleges pszichopata genetikailag érintett, és tünetei már hamar feltűnnek, míg a másodlagos pszichopatánál különböző környezeti tényezők játszanak nagy szerepet. A ma uralkodó nézet egyébként nagyvonalakban ugyanez, a téma továbbra is kutatás alatt áll.

A szociopata

A statisztikák szerint ez a gyakoribb és jobban azonosítható forma. Az ő viselkedésük kevésbé jól kontrollált, nélkülözi a pszichopatákra jellemző elbűvölő megfontoltságot, helyette inkább kapkodó, izgatott, ingadozó. Bűnelkövetésben ők is gyakran vesznek részt, de sokkal inkább hirtelen felindulásból, spontán módon követik el ezeket. Kevésbé magabiztosak, könnyen elbizonytalanodnak, érzelmeikkel nehezen küzdenek meg,

gyakoriak lehetnek náluk a dühkitörések.

A bűntudat hiánya náluk is jellemző lehet, ugyanakkor kisebb mértékben. Ezáltal ők könnyebben lehetnek képesek arra, hogy valódi, nem manipuláción alapuló kapcsolatokat, kötődéseket alakítsanak ki. Míg a pszichopátia inkább öröklött, a szociopátiával kapcsolatban úgy tartják, inkább környezeti tényezőkhöz kötődik. Például sok érintett élettörténetében szerepel valamilyen gyermekkori trauma vagy bántalmazás.

Összefoglalva, a két típus közti különbség akkor látható meg legjobban, ha megnézzük azt is, mit vált ki belőlünk a másik. Ha úgy érezzük, egy elbűvölő, magabiztos, bájos emberrel van dolgunk, de valami mégsem kerek vele kapcsolatban, mert kissé bizarr módon hűvös, érdeklődése nem valódi, és sokkal jobban érdekli őt saját maga, mint mi, akkor nagy valószínűséggel inkább pszichopátiás személyiségszerveződésről van szó.

Ezzel szemben, ha hasonló modorú, ám kevésbé magabiztos, inkább irritált, akár dührohamokkal kísért viselkedést látunk, érdemes inkább a szociopátia irányába gondolkodni. Ez gyakoribb, mint a pszichopátia, ami azért is jó hír, mert a leírások szerint a pszichopátia az egyik legveszélyesebb a saját kategóriáján belül. Legfőképpen amiatt, mert ők valóban az álcázás nagymesterei.