Öt rossz megoldás a konfliktusok kezelésére

Pszicho

Öt rossz megoldás a konfliktusok kezelésére

A családi vitákon mindig lehet tovább rontani, csak rossz stratégiát kell választani a probléma kezelésére. Pszichológusok vizsgálatai alapján hat nagy csoportja van a házassági nézeteltéréseknek: a felelősség kérdése, a szex, a dominancia, a pénzügyek, a szeretet és a hűtlenség, bár én az utolsó kettőt egynek kezelném. Hiába hisszük azt az oltár előtt, hogy a konfliktusok megelőzésére tökéletes megoldás a férfi-, női-, szülői szerep átbeszélése és a kompromisszumkeresés, az idő sorra termeli az új vitákat.

Ki nem mondott problémák

A passzív konfliktuskerülés, amikor egyik vagy mindkét fél attól tart, hogy alulmarad a vitában. Az „inkább ne is beszéljünk róla" – állapot, amikor kimondva vagy csak magunkban úgy fogadjuk el a mások véleményét, hogy azzal nem értünk egyet. Ilyenkor kényesen kell kerülni bizonyos helyzeteteket, szavakat. Nem más ez, mint a tabuk világának megjelenése a párkapcsolatban. A kisebbség, politika, hatalom, szexualitás, szubkultúrák és a gyász témaköreinek megjelenése. Ki szeret a vasárnapi családi ebédnél az elvonóra küldött sógorról beszélgetni, vagy a hitvesi ágyban diskurálni a közelgő választásokról? A vélemények elfojtása a kapcsolat elsorvadásához vezet, de az is lehet, hogy a ki nem mondott szavak egyszer csak utat törnek maguknak.

Játszmák

A manipulációk elvileg előre kiszámíthatóak, nagyjából mindig hasonló forgatókönyv alapján történnek, mégis oly sokszor esünk a csapdájukba. Ahogy az ujja köré csavarja a macsót a naivnak mutatkozó lány, ahogy századszor is elismétli az anyós a panaszát, csak azért, hogy tisztában legyen az egész família a nélkülözhetetlenségével. Mindegyik játszma nyereséget hoz az elkövetőjének, és úgy tűnik, kezeli is a konfliktusokat, de valójában csak elodázza azokat.

Erőszak

Minden bizonnyal a legtöbbször alkalmazott módszer a támadás, szemrehányás, hibáztatás, általánosítás, sértegetés. Amikor a megoldásra való törekvés helyett harc kezdődik, végeláthatatlan küzdelem az utolsó szó jogáért. Ezeknek a vitáknak általában sosem kerül pont a végére, mert a kiváltó ok sokszor már a második válasznál feledésbe merül. A vitakultúra általános hiányát feltételezi, nézzünk csak meg bármilyen bejegyzést a közösségi oldalakon. A verbális erőszak azonnali ellentámadáshoz vezet, sebeket ejt és ellehetetleníti a megoldást.

Nem megfelelő külső személy bevonása

Számomra ez a legveszélyesebb konfliktuskezelési módszer, feltehetően saját tapasztalataim miatt.  Amikor a szülő úgy von be valakit a konfliktus kezelésébe, hogy döntési helyzetbe kényszeríti. És ez a családon belül rendszerint a gyerek, hiszen őt a legkönnyebb maga mellé állítani az apukának vagy az anyukának. Ez maradandó károsodást okozhat (minden rossz szándék ellenére), sőt pszichoszomatikus betegségek forrása is lehet. És bizony a szerető tartása is a konfliktus kezelése, egy „külsős” felhasználásával.

Külső eszközökhöz fordulás

Ezek elsősorban szenvedélybetegségek. A droghoz vagy az alkoholhoz menekülés, de ezt már annyiszor és annyian „kivesézték”. De konfliktuskerülés lehet az olyan tevékenység is, aminek művelésére már kórosan sok időt fordítunk. Tehát, ha valaki a fizetése jelentős hányadát költi egy virtuális játék tartozékaira, vagy FIFA-ban 2040-ig előre lejátszotta az összes nagy európai bajnokság szimulációját, akkor vélhetően valamilyen ki nem mondott probléma elől menekül.

Nem vagyunk túl bátor teremtmények, csak néha úgy teszünk, mintha azok lennénk. Valójában félünk az újtól, a gyengeség kimutatásától, a változástól és a szeretethiánytól. A helyes konfliktuskezeléshez pedig bátorság kell, mert egy kapcsolatban nem elég a saját érdekeinket felvállalni, ki kell mutatnunk a hibáinkat is, felelősséget kell tudni vállalni, és el kell viselni a veszteségeket is. Ja, kérem, ez már érzelmi intelligencia, vagy mi…