Pszicho

„Mintha lenne bennem egy motor, ami folyamatosan zúg” – ilyen az a szorongó, aki állítólag nem is szorong

Van, aki látszólag nem szorong, de valójában mégis. Szervezett, összeszedett, de már túlzott mértékben: ugyanis annyira nem bírja elviselni a kudarc gondolatát, hogy inkább túlteljesítési az elvárásokat. Ő a magasan funkcionáló szorongó. Bár a tünetek nem látványosak, ez az állapot is rossz hatással van a mentális és fizikai egészségre, akárcsak más típusú szorongások.

A szorongás egy hasznos jelenség az emberek életében, egészen addig, amíg nem gyengíti vagy uralja el a mindennapi működésmódot. Figyelmeztet arra, hogy esetleg veszélyben vagyunk, és aktívvá tesz, előkészíti szükség esetére a gyors reakció lehetőségét. Ugyanakkor a túlzott mértékű vagy ok nélküli szorongás kontraproduktív, megbénítja az értintettet. Viszont van egy olyan változata, ami nem befolyásolja az életvezetést, sőt, folyamatosan aktívan tartja az illetőt: ez a szorongás magasan funkcionáló formája.

Mi is az a magasan funkcionáló szorongás?

Az így működő ember nagyon összeszedettnek tűnik, tudja a feladatait, jó az időbeosztása, megfelel a mások és saját maga által kitűzött határidőknek. Nem értjük, hogy csinál ennyi mindent és ilyen jól, még akár némi irigységet is érezhetünk. De ha jobban megismerjük ezeket az embereket, kissé talán végletesnek tűnnek, akik magas követelményeket állítanak maguk és gyakran mások elé is,

rendkívül perfekcionisták.

Nehézségük van azzal kapcsolatban, hogy másokra bízzanak feladatokat, mert félnek, hogy azok nem megfelelő minőségben vagy éppen tempóban lesznek elvégezve. Ha a dolgaik nem a tervek szerint alakulnak, aránytalan mértékben élhetnek át dühöt vagy frusztrációt. Lehet, hogy rágják a körmüket, vagy éppen ülő helyzetükben folyamatosan rázzák a lábukat. Nos, ezek bizony tünetek, ők lehetnek a magasan funkcionáló szorongással élő társaink! Akik mindig rendezettek, szervezettek, kompetensek, ám valójában a szorongás hajtja őket, a magabiztosságukat időről időre áthatja a bizonytalanság és a félelem, amit további hajtóerőnek bizonyul.

Fontos látni, hogy ez nem egy hivatalosan diagnosztizálható kategória, inkább egy működésmód, amelynek során a szorongás néhány tünetének jelenléte mellett jól, sőt még az alapvetőnél is jobban tudnak teljesíteni az érintettek életük bizonyos területein.

A szorongás tehát nem lefagyasztja, és cselekvésre képtelenné teszi őket, hanem motiválja, erőt ad az előttük álló feladatokhoz. 

Például az illető szorong attól, hogy anyagi nehézségei lesznek, vagy épp munkahelyi kudarcokat él át, emiatt extra erőfeszítéseket tesz és jóval jobban hajt, mint az elvárt lenne. Ő tehát kimagaslóan jó munkaerőnek (vagy éppen már munkamániásnak) tűnhet, holott valójában a saját szorongását csökkenti ezzel.

Természetesen, mindez semmit nem von le a befektetett energia értékéből, ez bizonyos értelemben nagyon hasznos az illető számára is, de negatív következménye is van. Az élet egyik területén, például a munkában jó eredményeket hoz, míg máshol károkat okozhat, főként a magánéletben. Hosszú távon tehát az illető mentális jólléte és az egészsége is kockázatnak lehet kitéve.

Mi van a fejükben?

Azok, akik magasan funkcionáló szorongással élnek, gyakran számolnak be arról, hogy állandóan özönlenek a gondolataik. Ez sokszor jó lehet, új ötletekhez, szempontokhoz vezet, ugyanakkor gyakran válik pusztán „túlgondolássá”, amikor egy-egy kérdésen pörögnek anélkül, hogy előrébb jutnának. Mivel azért csak-csak szorongásról van szó, nem ritka az sem, hogy az időszakosan rájuk törő bizonytalanság miatt folyamatosan megerősítést keresnek, a környezetük állandó visszajelzésére van szükségük ahhoz, hogy feladataikkal megfelelően tudjanak haladni.

Tartanak attól, mit fognak gondolni mások.

Sok esetben pedig ennek a működésmódnak vannak éppen az eredményekre ható hátulütői is, hiszen nincs megfelelő megküzdési módjuk arra, ha valamit nem tudnak megoldani, így előszeretettel választják bizonyos feladatok elkerülését, vagy bizonyos helyzetekből való menekülést, esetleg a halogatást, hiszen jellemzően nemet sem tudnak mondani a túl sok vagy túl nehéz feladatra.

Gyakran számolnak be arról is, hogy képtelenek a pihenésre, hiába jön el a lazítás ideje, gondolatban folyamatosan terveznek, nem tudnak kikapcsolni, szívük szerint a szabadidő minden percét beosztanák. Ez külső szemmel akár kényszeres viselkedésnek is tűnhet.

Szorongásélmények

Ahogy írtam a cikket, megjelent előttem egy ismerősöm képe, gondoltam, mesélek neki egy kicsit a jelenségről, és megkérdezem, ő maga miként látja ezt a kérdést. A 29 éves hölgy önmagára ismert a leírásomban, ő így éli meg ezt belülről: „Mintha lenne bennem egy motor, ami folyamatosan zúg, hol hangosabban, hol halkabban, de sosem áll le. Ez persze egy csomó helyzetben előny. Az időbeosztásom és a logisztikai képességeim tényleg nagyon jók, mindig időben, sőt igazából jóval előbb elkészülök a feladataimmal, mint kellene. Képes vagyok akár két napnyi feladatot is elvégezni egy nap alatt, ha arról van szó. De ilyenkor úgy érzem, mintha egy gyorsított felvételen nézném magam, vagy mintha timelapse-módban élném az életem. Amikor hangosan zúg bennem a motor, késő este is nekilátok egy új feladatnak, mert tudom, úgysem nyugszom, amíg nem haladok előre vele. Ha épp egy ilyen hajtás-hullámban vagyok, néha azon kapom magam, hogy villámgyorsan gépelek, közben izgek-mozgok, rágcsálom az ajkaimat, a lábaim folyamatosan pattognak, érzem, hogy a szívem is hevesen ver.

Sokszor ébredek úgy, hogy érzem az arcizmaimon: éjszaka feszítettem őket, emiatt éppen nemrég csináltattam harapásemelőt, hogy a fogaimat megvédjem.”

Időnként megpróbál pihenni, de az sem olyan könnyű, mert olyankor is jár az agya, szíve szerint inkább valami feladatot csinálna, nehéz elhinnie, hogy a pihenés is hasznos és szükséges. Nagyon erős benne a tettvágy, és egyúttal az a gondolat is, hogy mi lesz, ha nem készül el valamivel. Időpocsékolásnak érzi a kikapcsolódást. Viszont felismerte ezt a problémát: „Néhány hónapja már tudatosan foglalkozom ezzel, akkor készült a harapásemelőm, és elkezdtem pszichológushoz járni, akivel többek közt ezen a kérdésen is dolgozunk. Elsőre nehéz volt szembesülni vele, hogy ez szorongás, és most bízom benne, fogok tudni kicsit lassítani. De nehéz ezt az állapotot elengedni, hiszen

tényleg számos előnye van, amitől viszont nem akarnék elesni.

Valamilyen középútra fogok törekedni, ami nem vesz el sokat az előnyökből, de mégis segít mérsékelni a hátrányokat.”

Kockázatok

A magasan funkcionáló szorongással élők éppúgy ki vannak téve bizonyos fizikai és mentális egészségügyi kockázatoknak, mint azok, akiknek a szorongása alacsonyan funkcionál. Gyakori náluk az álmatlanság, mert kavargó gondolataik nem engedik a pihenést, és ki vannak téve a sűrűn jelentkező fejfájásnak, hasfájásnak, illetve egyéb gyomor- és bélrendszeri nehézségeknek, mint például az irritábilis bélszindróma.

A depresszió szintén gyakori kísérő jelensége ennek a helyzetnek,

és nem ritkák a különböző függőségek sem, amelyek az állandó magas stressz-szinttel való megküzdés miatt alakulnak ki. Az álmatlanság, a különböző testi tünetek, mint a felgyorsult szívverés vagy az izomfeszülés mind-mind megnehezíti a mindennapokat és figyelmet érdemel.

Különösen veszélyesek lehetnek a kockázatok amiatt, hogy társadalmi szempontból a magasan funkcionáló szorongó ember produktív, hatékony, így kevésbé tűnik fel a környezetének, mivel küzd. Ha valaki szenved a tüneteitől, nyilván előbb kelti fel mások figyelmét. A magasan funkcionáló szorongó tehát nehezebben kap segítséget, ráadásul maga is nehezen kér segítséget, hiszen azzal elismerné gyengeségét és úgy érzi, elveszítené az irányítást az élete felett. Ezt azonban a szorongása nem engedi.

Egy tanulmány szerint a szorongás tüneteivel élők mindössze 36,7 százaléka kap segítséget, kezelést az enyhítésre,

ugyanakkor valószínű, hogy ez a szám a magasan funkcionáló szorongással élők esetében még ennél is alacsonyabb.

Ajánljuk még:

Levendula, golgotavirág és tulsi: a gyógyteák az elmélyülésben is segítenek

Egy csésze finom tea az egyik legegyszerűbb eszközünk az elcsendesedéshez, a stressz elűzéséhez és gondolataink rendszerezéséhez. Keressünk egy csendes sarkot, és lassan kortyolgassunk el egy csésze finom teát egy jó könyv vagy valamilyen, az elmélyülést segítő zene társaságában! A hétvégi nyüzsgés után is jól esik egy kis megállás, felkészülés a jövő heti teendőkre.