Pszicho

Jó pszichológus, rossz pszichológus – Hogyan válasszunk?

Sokat írtam már arról, milyen fontos pszichológushoz, segítő szakemberhez fordulni, ha elakadtunk az életünkben. Arról viszont még nem beszéltem, hogy egy segítőt bármikor ott lehet hagyni. Kifejtem, mik lehetnek azok a helyzetek, amikor érdemes elgondolkodni a váltáson.

Az első benyomás

Lehet, hogy heteket töltöttél azzal, hogy a neten kiválassz egy olyan szakembert, akiről úgy gondolod, jó lesz majd vele együttműködni, azt a fajta segítséget tudja nyújtani, amire a saját megítélésed szerint szükséged van, szimpatikus, árban is belefér.

Majd elmész hozzá, és jön a csalódás, mert egyszerűen nem működik a kémia.

Nem tudtok egymásra hangolódni. Az első benyomás nagyon sokat számít, és ha ez valami miatt nem jól alakul, utána már nehéz azt mondani, hogy próbálkozzunk még néhány alkalommal. Jó esetben egyébként az első, de legkésőbb a második-harmadik ülés végén ő is jelezni fogja, hogy van-e jövője az együttműködéseteknek. Viszont fontos tudni, hogy ha mégis úgy érzed, nem jó helyen jársz, azonnal jelezd, ne várj vele! Jó szakember ilyenkor nem reagál sértődötten, ha még a folyamat elején döntesz a váltás mellett. A későbbiekben adódó konfliktusokkal, feljövő indulatokkal lehet dolgozni, de addigra már jó eséllyel kialakult egy olyan kapcsolat, ahol ezt lehet jól kezelni, be lehet vinni a folyamatba, rá lehet nézni, miért reagáltok egymásra úgy, ahogy. 

Amikor a pszichológus nem tud segíteni

Előfordulhat az is, hogy te úgy érzed, tudnátok együtt dolgozni, ő viszont azt mondja, nem tud neked segíteni. Ez nem a személyednek szól, és nem jó belőle levonni olyan következtetéseket, hogy menthetetlen vagy, hogy senki nem kíváncsi a problémádra. Ilyenkor vagy ő találkozik olyasmivel, amit nem tud a megfelelő módon kezelni, vagy a kompetenciahatárai nem engedik, hogy segítsen neked. Ilyenkor a legjobb, ha továbbküld más szakemberhez, kérhetsz tőle ajánlást. Érdemes rákérdezni a hirtelen elválás okára, ha esetleg előtte nem esett róla szó.

A szétválás egyik oka lehet az érzelmi bevonódás.

A segítő szakember is csak ember, neki is van múltja, jelene, jövője, emlékei, élményei. Azért van a szupervízió, hogy mi, segítők, dolgozzunk azon, hogyan tudunk úgy a kliens mellett állni, hogy az mindkét félnek jó legyen, és egyikünket se borítsa meg a kelleténél jobban, de van olyan, hogy ez nem sikerül. Én például nem tudnék vak emberekkel foglalkozni se most mint coach, se később pszichológusként. Egyrészt azért, mert nagyon kicsi a látássérült társadalom, és könnyű beleszaladni olyanokba, akikkel mondjuk együtt táboroztam nyaranta, és pontosan tudom, mikor, mit, kivel, hogyan, másrészt bőven elég nekem a saját vakságom, a saját kis életfeladataim megoldása, nem akarok benne ragadni abban, hogy akkor a vak foglalkozzon a többi vakkal, mert neki az való. 

Csontvázak a szekrényből

A váltásra az is okot adhat, ha folyamatosan kényelmetlenül érzed magad a terápiában. Sok pszichológus már a kezdettől olyan provokatív stílusban kommunikál, ami nem biztos, hogy mindenkinél belefér. Sok terápiának része, hogy az első pár alkalom után elkezded rosszul érezni magad, hiszen hullanak a csontvázak a szekrényből, szembenézel olyasmivel, amit eddig nem tudtál vagy nem akartál kimondani, felszínre jöhetnek csúnya dolgok, de ha azt érzed, hogy hónapok óta csak egyre mélyebbre kerülsz a gödörben, ha megalázva érzed magad, ha a pszichológusod folyamatosan személyeskedik, ítélkezik, megkérdőjelezi a megéléseidet, hiteltelenít, ha gyomorgörccsel lépsz be hozzá, akkor mindenképpen el kell gondolkodni a váltáson.

A pszichológus feladata gyakran az, hogy tükröt tartson, de ez csak akkor működhet, ha utána ott van, segít feldolgozni azt, amit abban a tükörben látsz.

Intő jel lehet még, ha egy szakember konkrét tanácsokat oszt, megmondja, mit kellene tenned. Ezt senki nem tudhatja helyetted, és bármilyen profi is ő, nem tud úgy belehelyezkedni az életedbe, hogy amit tanácsol, az biztos jó legyen neked. A tanácsot osztó szakemberek gyakran azt várják, hogy az ő problémamegoldásaikat tedd a magadévá, hogy úgy gondolkodj, ahogy ők. Ez nem visz előrébb, ráadásul etikátlan is. 

Azt is érdemes fejben tartanunk, hogy aki mondjuk jó könyveket ír, vagy érdekes előadásokat tart, nem biztos, hogy jó terapeuta. Vagy lehet, hogy jó, de neked teljesen másra van szükséged. Az ismerősök által ajánlott segítőkkel ugyanez lehet a probléma: bár a testvérednek, barátnődnek, férjednek hatékony volt vele a közös munka, neked nem biztos, hogy az lesz, hiszen ha más jellegű elakadással fordulsz hozzá, azt máris máshogy fogja kezelni. Márpedig nincs két ugyanolyan probléma, és főleg nincs két ugyanolyan kliens.

Amikor a segítő nem figyel rád

Ha azt érzed, hogy az ember, akit segítődnek választottál, nem megbízható, vagy kihasznál, akkor ott nem érdemes maradnod. Hallottam már olyan szakemberről, aki rendszeresen fél órákat késett a konzultációkról, és a várakozás ideje alatt kérdőíveket töltetett ki a klienseivel, amelyek kiértékelésére, átbeszélésére aztán soha nem került sor. Más pedig az online konzultációk alatt simán gépelget, mosogat, pakolgat, ha épp olyanja van. Röviden: ha úgy érzed, a segítőd nem figyel rád, nyugodtan lehet jelezni a problémád. Ezt én magam is megtettem egy pszichológussal még évekkel ezelőtt. Kiskamasz voltam, már a negyedik alkalmamat töltöttem nála, és sehová nem jutottunk. Egyszerűen éreztem, hogy nincs ott fejben. A végén

kiszakadt belőlem, hogy biztos tényleg nagy gáz van velem, ha még az az ember is közönyös irántam, akinek az lenne a feladata, hogy odafigyeljen rám!

Nem reagált semmit, csak elküldött azzal, hogy ez normális, kamasz vagyok, lázadok, ilyen ez. Ma már érettebben reagálnék le egy hasonló helyzetet, de akkor nagyon bántott a viselkedése.

Időről-időre hallani arról, hogy vannak szakemberek, akik azon túl, hogy elkérik a szolgáltatásuk árát, folyamatosan extra dolgokat vásároltatnak a klienseikkel. Jegyet a következő előadásukra, a könyveiket, a hanganyagaikat, táplálék-kiegészítőket. Utóbbival különösen érdemes vigyázni, hiszen gyógyszert csak pszichiáter írhat fel, és vitaminokat is csak a kezelőorvos jóváhagyásával ajánlott szedni. Az teljesen más, ha könyvet ajánl és megmondja, hol juthatsz hozzá, vagy jelzi, hogy előad olyan témában, ami érdekelhet, de kötelezővé tenni különféle plusz dolgok megvásárlását megint etikátlan, és semmilyen szinten sem elfogadható. Gyakran megesik, hogy a kezelésnek is vége szakadhat a vásárlási hajlandóság csekély mértéke miatt.

De olyan is van, hogy nem tudod megfogalmazni, miért nem akarsz pont azzal együttműködni, akihez először kerültél. Ezzel sincs semmi baj. Az, hogy milyen hamar találsz új szakembert, attól is függhet, milyen jellegű a problémád. Minél nagyobb csomagot cipelsz, esélyes, hogy annál tovább kell keresgélned, mire találsz olyat, aki tud segíteni. Ha vannak olyan szempontjaid is, mint a vallási beállítottság, a közös értékrend, a távolságtartás mértéke, a nem, az életkor, az megint behatárolhatja a lehetőségeket, de ezek is teljesen elfogadható szempontok.

A legfontosabb tehát az, hogy figyelj magadra, figyelj a jelzéseidre, tiszteld a megérzéseidet, és ha nem jó, menj tovább! Ettől te nem vagy hibás, nem vagy gyenge, nem vagy gáz. Ha évek telnek el, mire egy rossz tapasztalat után újra mersz próbálkozni, az is teljesen rendben van. Minden rendben van, minden oké, és oké vagy te is.

Ajánljuk még:

Fejben dől el a gyomorideg – pszichoszomatikus betegségekről kérdeztük a pszichológust

Mindannyiunk életében jelen van a stressz és a szorongás, de nem mindegy, hogyan kezeljük ezeket. Sokan érzünk gyomorgörcsöt, gyomorideget, de a stresszre adott testi válaszunk mértéke és minősége eltérő, vannak, akiknél ez rendszeressé és krónikussá válhat, ami szervi problémákhoz vezethet. Erről is beszélgettünk Németh Lucával, a Budai Egészségközpont klinikai szakpszichológus-jelöltjével.