Időskori feszültségek: ne akarjunk benzinnel tüzet oltani, használjuk a krisztallizált intelligenciánkat!

Különböző életkorú emberek gyakran nyúlnak ahhoz a megoldáshoz konfliktus esetén, hogy azonnal megkeresik a vélt vagy valós okozót, és vitába vagy veszekedésbe bonyolódnak vele. Az egyik legismertebb agressziókutató, az idén 62 esztendős amerikai Dr. Brad Bushman szerint ez olyan, mintha „benzinnel akarnánk tüzet oltani”. Általában az ilyen vitának az az eredménye, hogy a feszültség nem múlik el, s nem egyszer a konfliktus okozója még egy „zsetont” kap, amelyet mindenkinek „fel is mutat”: lám, milyen agresszív az az ember, aki vele vitatkozott.

Bushman szerint nagyon ritkán hatásos, többnyire teljesen eredménytelen az a megoldás is, hogy valamilyen fizikai mozgás (mondjuk futás, úszás vagy bokszolás) közben a konfliktusra vagy annak okozójára gondolunk, s a helyzetet újra és újra lejátsszuk, ismételgetjük a fejünkben.

Idősebb korban különösen feleslegesek az ilyen konfliktuskezelések, hiszen mind a hirtelen viták, mind a helyzetre való állandó visszagondolás okozta vércukor- és vérnyomás-emelkedés és általános ideges állapot számos súlyos egészségügyi következménnyel járhat. Egy idősebb embert egy konfliktus lelkileg és fizikailag is jobban megviselhet, ezért lehetőség eleve jobb ezt elkerülni, vagy ha benne van, akkor próbáljon kilépni belőle. Mi akkor a valódi teendő?

Egy-egy vita, konfliktus esetén teljesen világos módon az első megoldás az, hogy a két vagy több fél leül, és higgadtan megbeszéli a helyzetet. Nyilvánvaló azonban, hogy ez gyakran nem jön össze. Ebben az esetben fontos – elsősorban saját egészségünk és külső megítélésünk szempontjából –, hogy megkezdjük magunkban az „értelmes válságkezelést”.

Ez elsőként azt jelenti, hogy nyugodjunk meg, és próbáljunk időt adni magunknak a probléma kezelésére. Ilyenkor segíthet egy jó séta, egy kellemes zenehallgatás vagy valamilyen relaxációs technika. A lényeg, hogy pulzusszámunk és lélegzésünk álljon vissza a megfelelő ritmusba. (Természetesen nagyon fontos, hogy a nyugalom elérését ne tudatmódosító szerekkel akarjam elérni, mert ez nem vezet a valódi, higgadt, elemző perspektíva kialakításához.)

A megoldáshoz tehát nyilvánvalóan nem a helyzeten való rágódás segít, hanem éppen az „elengedés” – egy időre a téma nem érdekel, s akkor gondolkodom róla, amikor már nyugodt vagyok, s higgadtan tudom értékelni az eseményeket. Egy másik, nyugodt perspektívából az egész konfliktus gyakran sokkal lényegtelenebbnek látszik, mintha eluralja a személyiséget, nem hagyja nyugodni az embert, s így indulatos állapotában téves képzeteket alakít ki, és meggondolatlan tettekre ragadtatja el magát. A nyugodt lelkiállapotban és perspektívában viszont már jól fel lehet mérni, hogy melyik fél miben hibázott, és mit lehet tanulni a helyzetből, mire hívja fel a figyelmünket. 

Egy értékes eszköz minden idősebb embernek adott. Ezt hívja már több mint ötven éve az idősödéstudomány „krisztallizált” intelligenciának.

E, Cattel nyomán elnevezett krisztallizált intelligenciának része, hogy tapasztaltak vagyunk, s mivel sok konfliktust éltünk már át, vannak hatékony megoldási módok a kezünkben. Ráadásul pontosan el tudjuk helyezni az adott konfliktus „értékét” – s nem egyszer kiderül, hogy a dolog, a helyzet vagy éppen maga a konfliktus okozója teljesen lényegtelen a számunkra.

Stephen Dansiger, Los Angeles-i pszichoterapeuta, a Mindfulness for Anger Management című könyv szerzője egyenesen azt mondja: konkrétan értékeljük a konfliktus jelentőségét életünkben egy 1-től 10-ig terjedő skálán, és az esetek túlnyomó többségében látni fogjuk, hogy ez még a 8-ast sem éri el. Ez pedig már önmagában megnyugtató lehet.

A lényeg azonban az, hogy egy-egy súlyosabb vita vagy a konfliktus tárgyán történő, megoldás nélküli rágódás, ismételgetés (perszeveráció) csak fokozza a feszültséget, s nem szül jó megoldásokat. Az első cél tehát a bölcs nyugalom elérése, amely perspektívát ad a probléma valós kezeléséhez, annak lelkünkben való helyretételéhez.