Hogyan tanulj, hogy tudj is? 6 bevált technika

Sokan napjainkban is a passzív tanulás módszerét választják. Ez már száz évvel ezelőtt sem bizonyult hosszú távon hatékonynak – mégis sokszor rácsodálkozunk, hogy bár rengeteg időt és energiát fektettünk a tanulásba, mégse tudjuk a megszerzett tudást alkalmazni a munkánkban, hétköznapjainkban. A passzív hallgatóság helyett az aktív cselekvés ma már az egyik legjobb mesternek bizonyult.

Leon C. Megginson a Small Business Management című könyvében a következőt írta: „Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásra.” Egyre gyorsabban egyre több információ ér minket, így versenyelőnynek számít az, ha képesek vagyunk a hatékony és gyors alkalmazkodásra – hisz lehet, hogy a mai tudásunk holnap már nem lesz érvényes, a frissebbnél frissebb kutatások eredményei könnyen megcáfolhatják azt, ami ma még bizonyosságnak számít.

Számtalan technika létezik, de azt, hogy kinek melyik lesz a nyerő, nem tudjuk előre megmondani. Ahogy két ugyanolyan diagnózissal rendelkező személynél sem biztos, hogy pont ugyanaz a kezelés lesz célravezető, úgy a tanulás területén is számos személyes és környezeti tényező befolyásolja azt, hogy milyen formában tudunk eredményesen tanulni. Szerencsére a tudománynak már kész arzenálja áll rendelkezésre, így mindenki kedvére válogathat magának.

Jómagam is hosszú ideig kísérleteztem, amíg megtaláltam a számomra legkedvezőbbet, amit aztán előszeretettel kombinálok egyéb módszerekkel, ha a helyzet úgy kívánja – ez pedig nem más, mint a Pomodoro, másnéven az időnyerő technika. Elgondolkoztál már azon, hogy meddig vagy képes aktívan odafigyelni valamire? Erre tökéletes példaként szolgálhatnak a ma már sokak számára ismert TED-előadások. A megalkotók hamar rájöttek, hogy az idő, amíg egy ember aktívan figyelni képes, 18 perc – így nem véletlen az, hogy a TED-előadások maximum 18 percig tartanak.

Nem túl nagy a különbség a között sem, amit egy olasz férfi, Franceso Cirillo határozott meg az 1980-as években. Cirillónak nehézségei adódtak a tanulás terén, egyre csak tornyosult felette a tananyag, amikor a kezébe akadt egy paradicsom alakú, konyhai időmérő eszköz. Ezt az eszközt nevezik Pomodorónak. Beállította az órát tíz percre, majd eldöntötte, hogy ezt az időt kötelezően tanulásra kell fordítania. Mivel ez könnyen ment számára, így rövidesen emelte a tétet, végül huszonöt percben állapította meg azt az időt, amíg még hatékonyan tud figyelni a tananyagra. Huszonöt perc után tartott öt perc szünetet, majd ezt négyszer megismételte. Két óra tanulás után fél óra szabadidőt ajándékozott magának, amikor valami teljesen más dologgal foglalkozhat. Ezt a módszert testre lehet szabni, magam is gyakran megteszem – ha pont akkor kezdek megérteni valamit, amikor az óra megszólal, akkor egy kicsit mindig ráhúzok a hatékonyság érdekében. 

A tanulásra szánt idő szerkezete mellett számos egyéb dologra is igyekszem odafigyelni, ebből sorolok fel most néhányat.

  

1. Ütemterv és az ebben való következetesség

Talán ismered a mondást: ahhoz, hogy meg tudj enni egy elefántot, előbb fel kell szeletelned. Hasonlóan történik ez a tananyaggal is – ajánlatos rövidebb, könnyebben emészthető részekre felbontani. Ahogy Brian Tracy tanácsolja a Csókold meg a békát című könyvében, mindig a nehezebb feladatokat soroljuk előre, így hamarabb túllehetünk a nehezén, és valószínűleg a könnyebb részeket hamarabb elsajátíthatjuk, hisz már van egy alap hozzá. Emellett idővel fáradunk is, így ha a későbbiekre hagyjuk a bonyolultabb részt, elképzelhető, hogy nehezebben tudunk zöldágra vergődni vele, mintha még friss fejjel kezdenénk neki. A legfontosabb pedig, hogy légy következetes, tartsd be a napirendet.

2. Rendezett tanulóhelyiség

A megfelelő körülmények megteremtésének fontosabb szerepe van, mint gondolnánk. Ez egyaránt vonatkozik arra, hogy egy letisztult és rendben tartott helyiséget alakítsunk ki magunknak e célra, illetve hogy minimalizáljunk minden olyan külső tényezőt, ami elterelheti a figyelmünket.

3. A kevesebb néha több

Egyénenként változik, hogy ki mennyi információt képes befogadni egyhuzamban, az azonban biztos, hogy mindenkinél van egy határ. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor a befektetett idő és energia nem fog megtérülni. Ne legyen lelkifurdalásod attól, ha időközönként felállsz az asztal mellől, és egyébbel foglalkozol. Azt azonban vedd figyelembe, hogy nem mindegy, miként töltöd ezeket a beiktatott szüneteket.

A tévé és a közösségi média használata helyett ajánlatosabb valami olyan tevékenységet választani, ami pihenteti az agyad és kikapcsol. Épp ezért a beiktatott mozgást soha nem időveszteségként kell elkönyvelni, hisz ennek a tanulási folyamatra gyakorolt pozitív hatása vitathatatlan. Ha például egy vizsgára tizenkét óra felkészülést szeretnél fordítani, sokkal hatásosabb ilyen formában felkészülni, több napra lebontva ezt az időt, mintha egyhuzamban, szünet nélkül görnyednél felette tizenkét órát az utolsó nap.

 

4. Memoriter

Bár az iskolában nagyon szerettük volna azt hinni, hogy ha a párnánk alá tesszük a füzetünket, reggelre okosabbak leszünk, nem árulok el vele újdonságot, ha azt mondom: ez soha nem vált be. Azonban a memoriternek van egy nem ennyire egyszerű, de mindenképp hasznosabb formája, ha új információkat akarunk elsajátítani. Olvasd fel többször hangosan, készíts hangfelvételt, majd használd ki az üres időket, és hallgasd a felvételt a könnyebb előhívhatóság érdekében. A kézírást szintén nem kell lebecsülni még ma sem – foglald össze, írd le, amit megjegyeztél, majd vesd össze az eredeti szöveggel. Hangsúlyozom a kézírást a gépírással szemben, hisz sokkal nagyobb figyelmet és összpontosítást igényel, nincs a közelben egy villogó képernyő, ami eltereli a figyelmünket más irányba.

5. Változatosság

Ha az embernek csak egy kalapácsa van, akkor hajlamos minden problémára szögként tekinteni. Különböző tantárgyak különböző tanulási módszereket igényelhetnek, így minél többet ismerünk, annál könnyebben érzünk majd rá arra, hogy mikor melyiknek a használata hoz nagyobb sikert. Ezért igyekezzünk minél több eszközt a birtokunkban tudni, hogy szükség esetén legyen mit bevetni.

Megfelelő tanulási típus

Három fő tanulási típust különböztethetünk meg: az auditív, a vizuális, illetve a kinesztetikus tanulási típust.

• Annál, aki az auditív tanulást részesíti előnyben, előnyt élvez a hallás utáni információszerzés. Jellemző rá a hangos gondolkodás, a hangos olvasás, a beszédesség, valamint a tananyag felmondása valamilyen eszközre, majd ennek visszahallgatása.
• A vizuális tanulást preferálók szívesen képzelik el a tananyagot, valamilyen előző emlékképhez kötik, jegyzeteikben gyakran alkalmaznak ábrákat, diagrammokat, képeket, nagyobb rendezettséget igényelnek a papírlapok között.
• A kinesztetikus típushoz tartoznak azok, akik valamilyen tevékenységhez, mozgáshoz, játékhoz kötik a tanulást. Míg egyeseknek csupán egyik típus válik be, és azzal hatékonyan tudnak tanulni, sok esetben előfordul az is, hogy keverik e három módszert annak függvényében, hogy mikor mit kell megtanulniuk.

A tanulás nemcsak az iskolapadokhoz köthető tevékenység, hanem olyan, ami a felnőtteket is érinti. Ahhoz, hogy helyt tudjunk állni és a világgal lépést tudjunk tartani, az élethosszig tartó tanulás a napi rutin részévé kell, hogy váljon. Azonban minél hamarabb megtanítjuk valakinek, hogy miként végezheti a feladatait hatékonyan, hogyan oszthatja be az erre szánt időt, annál több stressztől kímélhetjük őt. 

Ha bárkiben kérdést vet fel a diákjai, gyerekei teljesítménye, nem kell egyből kétségbe esni, talán csak nem a számára megfelelően próbálja elsajátítani a tananyagot, talán csak egy kicsit tudatosabban szervezett tanulásra van szüksége. Azáltal pedig, hogy utánajárunk ezen információknak, és segítünk nekik megtanulni, mi magunk is szert tehetünk olyan tudásra, ami a mi életünket is megkönnyíti – tekintsünk hát erre a feladatra nemcsak mint plusz munkára, hanem mint befektetésre.