A hatvan nem az új negyven, mert annál sokkal jobb!

A menopauza időszakát (amely kifejezést a „méné” – hold, „ménész” – hónap, és a „pausa” – szünet ógörög szavakból alakították ki) az orvostudomány 45 és 55 év közöttre teszi, de sokaknak ez előbb kezdődik, akár a negyvenes évei elején, és persze van, akit csak hatvan környékén ér utol. Ekkoriban a menstruáció elmarad, a test és a lélek is megváltozik.

Többszörösen nehezített időszak ez a nők számára: negyvenes éveink végén a munkában a legaktívabb időszakunkat éljük, s emellett gyakran kamasz vagy fiatal felnőtt gyerekeinkről is gondoskodnunk kell. Így adódhat, hogy szülői értekezletről meetingekre rohanunk, miközben ott van a fejünkben az esti bevásárlólista, és az, hogy holnap jön majd a villanyszerelő. Állandósulhat ilyenkor a fáradtság érzése, és könnyű azt hinnünk, hogy sohasem érünk a feladatok végére.

A rossz közérzet kialakulásában szerepet játszik az is, hogy hangulatunk, életkedvünk alapvető meghatározója fizikai állapotunk. A menopauza idején a nők hőhullámokat, nagy hangulatingadozásokat, éjszakai felriadásokat, sokkal kevesebb alvást, súlygyarapodást tapasztalhatnak. Az életszakasz lezárultával az ilyetén problémák jellemzően teljesen eltűnnek, így könnyebbnek, vidámabbnak érezhetjük magunkat.

Végül de nem utolsósorban fontos figyelembe venni azt is, hogy lelkileg is megpróbáltatásokkal teli a menopauza időszaka: nagyon sok nő azt érzi úgy, hogy „öreggé” és „haszontalanná” válik, s ez lelki instabilitást okoz bennük. A menopauza után viszont rendszerint ráébrednek, hogy ezek a változások mégsem olyan radikálisak, s a környezet sem viszonyul hozzájuk másképpen, mint addig. Ez a felismerés aztán kiegyensúlyozottabb lelki és fizikai állapotot hozhat, tehát szép számmal vannak, akik a hatvanhoz közelítve, a változókor után jobban érzik magukat, mint fiatalabb korukban.

Az eltelő évekről számot vetni olykor nem könnyű, de ha más oldalról közelítünk, megláthatjuk azt is, hogy hatvan környékén már sok szempontból könnyebb az élet, mint 10-20 esztendővel korábban. Hatvanas éveink elején gyerekeink már nagy eséllyel kirepültek, talán a munkafeladatok száma is csökken, így életünk tempója egészségesen lassulni kezd – könnyebb így fizikai és lelki békére találni a mindennapokban.

Az emberi élet előrehaladtával egyes fizikai és mentális képességeink csökkennek, de – bármily meglepő – van, ami javul.

A hétköznapi ember ezt élettapasztalatnak, az időstudomány krisztallizált intelligenciának mondja: egyszerűen arról van szó, hogy idővel pontosabban, komplexebben látjuk a világot, és így saját életünket is jobban tudjuk szervezni. Egy hatvan körüli ember tudatosabban koncentrál a lényeges feladatokra, és jobban be tudja osztani az idejét, éppen ennek az intelligenciának a jóvoltából.

A példákból látszik: az ageing (öregedés) szerencsére csak nagy általánosságban mondható egyenes vonalú folyamatnak, valójában, a személyes életünkben egészen más formákat és íveket vehet fel. Könnyen lehet, olykor úgy érezzük, hirtelen korosodtunk sokat, máskor pedig úgy, mintha megállna az idő, és ilyenkor visszatalálhatunk egykori fényünkhöz.

Ehhez arra van szükség, hogy – mind a menopauza időszakában, mind később – ügyeljünk fizikai állapotunk megtartására, lelki kiegyensúlyozottságunk megőrzésére, szellemi-mentális állapotunk fenntartására és spirituális békénk, harmóniánk megteremtésére. Ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor a változó kor után egy letisztult, bölcsebb és harmonikusabb időszak vár ránk, s ezzel a bölcsességgel könnyebben fogadjuk az öregedés okozta természetes fizikai és lelki változásainkat is! A nehezebb időszakokban pedig megnyugvást adhat, ha tudatosítjuk: idővel könnyebb lesz!