Kémiaóra a lakásban: savas, lúgos, semleges erők az otthonunkban

A kémia nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Kétségtelenül voltak érdekes részei, de a gimnáziumi évekre már kiderült, hogy nekem amolyan „humán” agyam van. Ennek ellenére tanultam óráról órára, dolgozatról dolgozatra. Mondjuk legyinthettem is volna rá például egy „úgysem kell az életemben a kémia”, „ez is olyan fölösleges tantárgy”, meg ehhez hasonló felkiáltásokkal, mégsem tettem. Évekkel később pedig saját magam is beláttam, hogy végülis volt értelme…

Nap mint nap találkozunk a kémiával még akkor is, ha nem tudunk róla. Hiszen használjuk a szappant és a sampont, a különféle krémeket, főzünk, mosogatunk és takarítunk. Újrafestjük a hálószobát, feloldjuk a kakaóport a forró tejben, bekapunk egy szem pirulát a fejfájásunkra. Természetesen nem kell tudnunk, hogyan készült a gyógyszer vagy hogy milyen kötések bomlanak fel és alakulnak ki, amikor a hígítóval tisztítjuk a ecsetünket. De vállrándítással lerendezni, hogy nekünk semmi közünk a kémiához, nem is értjük, miért tanították, nem lenne teljesen korrekt.

A különféle vegyszerek használata szinte elkerülhetetlen a háztartásokban. A tisztítószerek három csoportba oszthatók: vannak közöttük lúgos, savas és semleges kémhatásúak. S bár az üzletekben található vegyszerek használata biztonságos, mindig fontos elolvasni és betartani a címkéjük szerinti használati utasításokat, nehogy véletlenül olyasmivel keverjük, amivel nem lenne szabad, de főleg azért, nehogy kárt tegyünk a saját vagy más egészségében. Minél erősebb a vegyszer, annál nagyobb figyelmet igényel.

Lúgos vegyszerek a háztartásunkban

A nagy (7-14 közötti) pH-értékű oldatokat nevezzük lúgoknak. A hétköznapokban leginkább a nátriumtartalmú vegyületekkel hozunk létre enyhén lúgos oldatokat, például mosás vagy takarítás közben. A tisztítószerek közül ide tartozik többek között a hipó, a mosószóda, a nátrium-hidroxid, a szappan, a szódabikarbóna és a trisó. De számos (enyhén) lúgos kémhatású folyadékkal találkozunk nap mint nap: ilyenek például a zöldséglevek, a paradicsomlé és egyes ásványvizek.

Számomra az egyik legfélelmetesebbnek tűnő, a háztartásokban is rendszeresen fellelhető vegyszer a mai napig a hipó, ami a nátrium-hipoklorit vizes oldata. Vízzel korlátlanul elegyedik. A hipóval történő fehérítés során bomlási folyamat játszódik le, amely közben oxigénatomok szabadulnak fel, amik rendkívül reakcióképesek, meglehetősen agresszívek: oxidálják a színanyagokat, vagyis kifehérítik a színes ruhákat és foltmentessé varázsolják a fehéreket.

Ez az atomos oxigén azonban az élő anyagot is roncsolja, ezért kiváló a hipó fertőtlenítésre. De a kórokozókon kívül az emberi szervezetet is roncsolja, vagyis

nagyon fontos a gumikesztyű használata, ha hipóval dolgozunk!

Érdemes megjegyezni, hogy a műszálas ruhára, kádak, zománcozott mosogatók, alumíniumtárgyak felületére nem szabad hipót használni, mert tönkreteheti azokat.

A háztartási vegyszerek közül például a lefolyótisztítók hatóanyagaként ismerhetjük a nátrium-hidroxidot, ami közismertebb néven a lúgkő. Vizes oldata erősen lúgos kémhatású, ezért kell óvatosan, kesztyűs kézzel dolgoznunk ezzel is. Főleg a víz lágyítására használjuk a trisót és a mosószódát. Ez utóbbi egyébként még kiváló zsíroldó hatással is rendelkezik. A szappan képes arra, hogy megkössön a szennyeződés felületén és eltávolítsa azt. Ez a tulajdonsága abból adódik, hogy úgynevezett „vízkedvelő” és „zsírkedvelő” részt is tartalmaz.

Savak a hétköznapjainkban

Hétköznapi értelemben azokat a vegyületeket nevezzük savaknak, amelyek a vizes oldat kémhatását savasabbá teszik, vagyis csökkentik (0-7 közé) annak pH-értékét. Olyan savas kémhatású anyagok vesznek bennünket körül a konyhában nap mint nap, mint például a citrom, az ecet, a gyümölcslevek, a szénsavas italok és a szódavíz. Természetesen a savak között is van egy számomra igencsak félelmetes vegyszer, a sósav, aminek a használatát mindig igyekeztem elkerülni. A háztartási sósav valójában a hidrogén-klorid gáz vizes oldata. Színtelen, szúrós szagú, a vízzel elegyedik. Többek között a csempék, vécék és mosdókagylók tisztításához használhatjuk, hiszen kiváló a vízkő eltávolítására és fertőtlenítésre.

A másik, számomra tekintélyt parancsoló sav a háztartásokban jellemzően előforduló hidrogén-peroxid. Ez is színtelen, de jellegzetes szagú folyadék – a fodrászüzletekből jól ismerhetjük ezt a szagot, ugyanis ez a szőkítés folyamatának egyik hatóanyaga. Vízzel korlátlanul elegyedik. Ha sokáig áll, a hidrogén-peroxidból is felszabadul a korábban már említett, rendkívül reakcióképes és agresszív atomos oxigén – többek között ebben rejlik a folyadék kiváló fehérítő és fertőtlenítő hatása. Ezért is a hidrogén-peroxid a hatóanyaga a klórmentes fehérítő- és fertőtlenítőszereknek. Általában foszforsavat tartalmaznak a különböző vízkőoldók.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a savak és lúgok összekeverésével olyan gázok szabadulhatnak fel, amelyek mérgezőek az ember számára, akár halált is okozhatnak. Soha ne öntsük össze például a hipót és a sósavat!

Semleges kémhatású tisztítószerek

A semleges kémhítású tisztítószerek fő hatóanyaga jellemzően valamilyen úgynevezett „felületakítv” anyag. A szappan esetében már említettük: ezek azok az anyagok, amik képesek hozzátapadni a szennyeződés felületéhez és azzal együtt eltávolíthatók. Jellemzőjük, hogy „vízkedvelő” és „zsírkedvelő” részük is van. Nem nehéz kitalálni, de azért segítünk: a mosogatószerek, mosóporok és súrolószerek tartoznak ide.

Nem ördögtől valók ezek a vegyszerek, egy laboratórimból kerülnek az üzletek polcaira, majd az otthonunkba. Kellő odafigyeléssal és óvatossággal használva azokat, nagy segítségünkre lehetnek az otthonunk tisztán tartásában és fertőtlenítésében. Van, amelyiket könnyedén helyettesíthetjük természetes tisztítószerrel, hiszen a fent felsoroltak között akadnak olyanok, amelyek károsak lehetnek a környezetre, és nem mellesleg akár az emberre is veszélyesek lehetnek.