Hangyákkal élni olyan, mint az orosz rulett

Volt egy gyönyörű tarka zsályám. Úgy került hozzám, hogy szinte alig látszott ki a cserépből. Várakozásokkal telve ültettem el, gondoztam, és egy gyönyörű, méretes bokor lett belőle. Így éldegéltünk egymás mellett évekig. Aztán egyszer csak az ágyás felé igyekezve megállt bennem az ütő. Szinte egyik napról a másikra az évekig nevelgetett zsályám összeesett, és kiszállt belőle az élet.

 

Egyszerűen nem értettem. Kártevő nem volt rajta, nem változtak meg a körülmények, nem volt se nagy szárazság, se vízhiány… semmi sem utalt a bajra. Mígnem elő nem vettem az ásót, és egy forgatás után ezernyi kis fehér bogyóval találtam szemben magam. Hangyatojásokat láttam, ezerszám (valójában peték ezek, de maradjunk a nagyanyáinktól átvett kifejezésnél). Halomban tornyosultak a gyökerei körül, talán még sosem láttam ennyit egy helyen. Abban a pillanatban ért véget a hangyákkal kötött barátságom.

Igen, tudom. Valójában csodálatraméltó állatok. Közösségalkotó rovarok, amelyeknek különleges életmódja – bármely meglepő is – sok hasonlóságot mutat az emberi társadalmakkal. A hangyabolyban a rendszer és szervezettség az úr, ahol akár több millió szorgos dolgozó, a herék és a királynő egy jól működő olajozott gépezetben élik mindennapjaikat. Nem vitathatjuk azt sem, hogy számos esetben hasznunkra válnak: legyen szó kártevő rovarok elfogyasztásáról, a mezőgazdasági területek férgektől való megtisztításáról, a talaj levegőztetéséről vagy éppen a földben maradt fatuskók szétporlasztásáról, sok jót tesznek velünk, értünk.

Persze mint minden esetben, most is felszólalhat a másik oldal: ez szép és jó, de legalább ennyi kárt is tudnak okozni. Valóban. Az egyik legádázabb tett, amit számlájukra írhatunk, a növényeinket károsító tetvek segítése. Mert bizony ezek a minden évben fejfájást okozó kártevők a hangyáknak köszönhetik jólétüket. A tetvek ugyanis csak nehézkesen tudnak üríteni. Igen ám, de itt jönnek a hangyák. Lenyalogatják édeskés váladékukat, aminek köszönhetően esélyük van a fellélegzésre – és ezáltal növényeink további károsítására is. Felettébb kellemetlen. Még akkor is az, ha állítólag az egyik legkülönlegesebb méz pont ebből az édeskés váladékból, a mézharmatból készül. Magam is kóstoltam, valóban különleges.

De ha a hangyákról teljes képet szeretnénk festeni, érdemes egy kicsit visszautaznunk a múltba. Nem is olyan régen még nagy értéke volt a hangyatojásoknak. A hangyász külön mesterségnek számított: kifinomult és fifikás megoldásokkal bírták rá a szorgos kis rovarokat tojásaik összegyűjtésére, amit aztán megpörzsöltek, hogy ne fejlődjenek ki, és eladtak állateledelnek, legtöbbször állatkertek számára. Ráadásul ahogy arról egy korábbi írásunkban is szóltunk, vannak olyan kultúrák, ahol gasztronómiai ínyencségnek számítanak a növények gyökereiről eltávolított hangyanövendékek, amelyeknek állaga leginkább a túróra, íze a mogyoróra hasonlít (ez az escamole).

No de felhasználás és kreativitás ide vagy oda: igazságot tenni a hangyákról nem tudok, és nem is akarok. Vannak, akik kifejezetten szeretik, és hasznosnak tartják jelenlétüket és vannak, akik mielőbb szabadulnának tőlük. Én a magam részéről alapvetően elvagyok velük, de a zsályám elpusztítását nagyon zokon vettem. Mert tény: egy valamirevaló kertész pontosan tudja, hogy  a hangyákkal való együttélés olyan, mint az orosz rulett: bármelyik pillanatban elmehet tőle a kedvünk.

Ha pedig szeretnénk megtalálni az egyensúlyt, íme pár jó tanács a nem túl drasztikus távoltartásukra:

• a citrom, a savanyú uborka és fokhagyma illatát állítólag nem kedvelik. Érdemes a vonulási útjukra tenni belőlük
• Ugyanez a helyzet a fahéjjal, ecettel és a sütőporral is
• Illóolajokkal is próbálkozhatunk: a levendula- és a teafaolaj is hatásos lehet
• A tapasztalatok szerint a paradicsomtól többnyire távol maradnak, ezért akár védőnövényként is alkalmazhatjuk egy-egy féltettebb palántánk körül

Bár nem feltétlen vagyok híve, de rosszabb esetben vegyszermentes irtással is próbálkozhatunk. Ez esetben érdemes porcukrot és szódabikarbónát összekeverni, és megvárni, amíg a hangyák lakmároznak belőle. A szódabikarbóna erősen puffasztja őket, ezért hatásos lehet a probléma megszüntetésére. A cukros víz is megoldás. A hangyák nagyon szeretik az édes ízeket, így egy tál cukros víz láttán hamar elcsábulnak, ám úszni nem tudnak…

Érdemes törekednünk a békés együttélésre, és ha nem okoznak nekünk gondot, kárt vagy kellemetlenséget, akkor hagyni őket békésen éldegélni. Csak a legszükségesebb esetben védekezzünk ellenünk, hiszen fontos elemei az ezerarcú természetnek – még akkor is, ha néha eddig, eddig, eddig vagyunk velük…