A zöldike (Carduelis chloris) egy közepes termetű énekesmadár, amely Európa, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia erdőségeiben és városi parkjaiban egyaránt előfordul. Jellegzetes, zöldessárga tollazata és dallamos, csivitelő hangja könnyen felismerhetővé teszi, így a madárbarátok egyik kedvenc faja.
A zöldike elterjedési területe igen kiterjedt: Európa nagy részén, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában gyakori, de keletebbre, például Szibéria és Kína felé is előfordul. A faj olyan területeket részesít előnyben, ahol vegyesen erdős, ligetes, nyitott rétekkel tarkított élőhelyek találhatók, beleértve az erdőszéleket, a parkokat és a kertvárosi területeket, a gyümölcsösöket és legelőket, illetve a nádasok szélét is. Magyarországon mindenütt gyakori, költő és telelő faj egyaránt- hazai állománya állandó, rendszeresen, nagy számban átvonul, és bár kis számban, de rendszeresen áttelel. Fészkelőállománya 387.000- 402.000 pár, fészkelőállományának trendje mérsékelten növekvő.
Testhossza körülbelül 15-17 cm, szárnyfesztávolsága 24-28 cm, és testtömege általában 30-40 g körül alakul. A faj legfeltűnőbb jellegzetességei zöldessárga tollazata, amely különösen élénk a hímeknél, a nőstények általában tompább, sárgás-barna tónusú tollazatot viselnek. Erős, kúp alakú csőre jellegzetes, és jól mutatja, hogy a zöldike kiváló mestere a magvak feltörésének. „Különféle magvakkal — mérgesekkel is —, kiváltképen olajos tartalmúakkal táplálkozik. Rendszerint a földről szedegeti föl eleségét, csak mikor hó födi a talajt, száll borókabokrokra, vörös berkenye-fákra, bükkökre stb. hogy gyümölcseik magvait megdézsmálja.”- olvashatjuk Az állatok világában.
Éneke dallamos, csicsergő és gyors tempójú: gyakran hallhatjuk a fák és bokrok fölött „fütyülő”, magasabb hangú, ismétlődő dallamokat. A hímek énekét főként a tavaszi és kora nyári költési időszakban élvezhetjük, amikor területet jelölnek és párt keresnek. „A hím párosodás előtt folyton hallatja egyszerű dalocskáját, később pedig mikor a szenvedély teljesen uralja, néha-néha énekelve rézsűt a magasba emelkedik, s szárnyait annyira feltartja, hogy hegyük majdnem érintkezik, ide oda kanyarog s denevérszerűen vagy pillangószerűen csapong, majd ismét — többnyire régi helyére — leereszkedik. Vetélytársait szívós küzdelemmel veri el házatájáról, egyébként azonban inkább nyugodt, békés természetű s nem oly civódó mint a pinty”- írja Chernel István.
A történeti leírásokban tucatnyi néven megtalálhatjuk: a rütyü, lőrike, ződi, zöldi, gréli, harangocska és a krédling mind a zöldikét jelölik. Évente általában egyszer vagy kétszer költ: fészkét általában bokrok, fák alsó ágain építi a lombos növényzetben. Sokszor választja otthonául a kertekben álló fenyőket és ciprusokat, de a visszanyesett magas bokrokat és sövényeket is kedveli. Fészke gyökerecskékből, zöld mohából, apró ágacskákból, száraz szálakból készül, csészéjét pedig finom gyökerecskékkel, szálakkal, szőrökkel, tollacskákkal béleli ki. A tojó 4-6 tojást tojik, és egymaga költ rajtuk. A hím táplálékot hord neki és egy közeli fáról szórakoztatja énekével, azonban a kelés után már ő is részt vesz a fiókák táplálásában.
Amikor a fiatalok kirepülnek, rokonmadarak társaságában „csatangolnak” mindaddig, amíg szüleik a második költést sikerre nem viszik, majd ha a második fészekalj is rendben felnevelkedett, a fiatalok visszatérnek szüleikhez, és velük járják a vidéket. Vonulás során is csapatokba verődnek, amelyekben más magvakkal táplálkozó énekesmadarak is helyet kaphatnak. Ez a közös telelési viselkedés segíti a faj túlélését a hideg hónapokban, és egy izgalmas színfoltja a természet rendszerének.
A zöldike fontos része a kert- és parkerdők ökoszisztémájának: magfogyasztó táplálkozási módja révén hozzájárul a magvak terjesztéséhez és a növényi életciklusok fenntartásához. Emellett érzékenyen reagál az élőhelyi változásokra, így jelenléte indikátora lehet a környezeti minőségnek is. Populációváltozásai gyakran jelezhetik az élőhelyek degradációját vagy a táplálékforrások csökkenését, ami szélesebb körű, más fajokra is kiható ökológiai hatásokat is tükrözhet.
A zöldike védett madarunk, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Magyarország madarait bemutató, folyamatosan bővülő gyűjtőoldalunkat itt találják.
Fotók:123rf
Magyarország madarai: a fekete harkály
"...minden koppanása az erdő élő szövetének lüktetése"
