Ma számos fajuk természetvédelmi oltalom alatt áll, mert élőhelyük csökkenése miatt komoly veszélyeknek vannak kitéve- a most bemutatott három faj is fontos indikátora a természetes erdők és vizes élőhelyek egészségének.
Díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum)
A díszes vesepáfrány egy akár egy méteres magasságot is elérő páfrányfaj, amelynek levelei rozettát alkotnak, nem kitelelők, és eleinte közép-, később sötétzöldek. Az állami természetvédelem hivatalos honlapjának faji adatlapja így írja le: „A levélnyél és a gerinc pelyvaszőrös. A levél határozottan kétszeresen szárnyalt, színén fénytelen, kopasz, puha. A levéllemez a közepénél a legszélesebb, de a levélszárnyak innen lefelé alig kisebbednek. Levélszárnyacskái derékszögben állók, szálkásan hasogatott-fogasak; a végső szárnyacskák nyelesek. A szárnyacska lemeze a nyelecskére nem fut le. A levélgerinc melletti felső szárnyacska alig nagyobb a többinél. A fátyolkák kör (pajzs) alakúak.”
Inkább mészkedvelő növényünk, amely a friss, nyirkos talajt jelzi. Üde lomberdők és árnyas erdők lakója: szurdokerdők, illír bükkösök, gyertyános-tölgyesek, ligeterdők és telepített fenyvesek mélyén találkozhatunk vele. Magyarországon számos területen leírták már: a Bakonyban, a Keszthelyi-hegységben és a Mecsekben, a Villányi-hegységben és a Vend-vidéken, Belső-Somogynál és a Zselicnél, illetve Göcsej, a Vasi- és a Zalai-dombvidék, a Kis-Alföld, a Dráva-sík és a Mezőföld vidékein is.
Magyarországon 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 forint.
Struccpáfrány (Matteuccia struthiopteris)
A struccpáfrány egy jellegzetes, nagy termetű páfrányfaj, amely a strucc- vagy lándzsaformájú, sötétzöld leveleiről könnyen felismerhető. Nevét a levelek struccmadár tollaira emlékeztető alakjáról kapta. Ez a faj különösen feltűnő, mert különböző leveleket fedezhetünk fel benne- a leírása szerint: „A rizóma elágazik, s az ágak végén új levéltölcsért hajt. A meddő levelek sötétzöldek, 40-60 pár szárnnyal majdnem tövig hasogatottak. A meddő levél visszás-lándzsás kerületű, 2× szárnyasan összetett, világoszöld, nem áttelelő. A főgerinc melletti alapi szárnyacskák sarlószerűen a főgerincre hajlanak. A levélgerinc árkolt. A levéltölcsérben fejlődnek a strucctollszerű, eleinte halványzöld, később barna, nyeles, spórás levelek. A meddő levelek korán (szeptemberben) elsárgulnak, a barnára színeződött termőlevelek viszont a következő év nyaráig is megmaradnak.”
A struccpáfrány elsősorban nedves erdőkben, patakok, források mentén, árnyékos, hűvös helyeken él- olyan élőhelyeken, ahol állandó a talajnedvesség. Európa északibb és középső részén is előfordul, többek között a Baltikumtól Nyugat-Európán át a Kárpátokig. Természetes élőhelyei a bükkösök és a gyertyános-tölgyesek, de gyakran találkozunk vele források és patakok árnyékos partjain is. Idehaza a Zemplén, a Soproni-hegység, a Kőszegi-hegység, a Kemeneshát, a Vend-vidék, a Pesti-sík és a Tiszántúl területeiről jelentették populációit.
Magyarországon 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Tölcséres hegyipáfrány (Oreopteris limbosperma)
Egy nagy termetű páfrányfaj, aminek magassága akár az egy métert is elérheti, hiszen a levélrózsában álló, kétszeresen szárnyalt levelek akár 100 cm-esek is lehetnek. Az állami természetvédelem hivatalos honlapjának leírása szerint „A növény tölcséres megjelenésű, mivel a levélszárnyak fokozatosan egyre kisebbednek a levélalap, ill. a rizóma felé. A levélszárnyacskák széle kissé visszahajló. A másodrendű szárnyacskák hosszúkásak, fonákuk sűrűn mirigyszőrös, megdörzsölve citromillatú. A levélnyél és a levélkék kissé szőrösek. A levélfonák apró, sárga mirigyszőröket visel. A szóruszok a másodrendű levélkék szélén, mint barna pöttyök jelennek meg. A fátyolka (indúzium) korán lehullik.”
A tölcséres hegyipáfrány mészkerülő fal: a nyirkos és humuszos talajok lakója. Üde lomberdők, bükkösök, gesztenyések, gyertyános-tölgyesek, égerlápok, fűzlápok, égerligetek, magaskórósok, tőzegmohás átmeneti lápok, erdeifenyvesek, elegyes lucosok növénye, hazánkban a Zempléni-hegység, a Mecsek, a Kőszegi-hegység, a Vasi-dombvidék, a Vend-vidék, az Őrség és a Zalai-dombvidék tájain figyelhető meg. Jellemzője, hogy általában más nagy termetű páfrányok társaságában figyelhető meg: gyakori szomszédja például az erdei pajzsikának.
Magyarországon 2001 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
A páfrányok és élőhelyük kapcsolata
A páfrányok érzékenyen reagálnak az élőhelyek változásaira, különösen az erdőirtásra és az erdőstruktúra módosulására, a talajnedvesség csökkenésére vagy ingadozására, illetve a talajbolygatásra, taposásra és gyepterületek degradációjára.Ezért sok védett páfrányfaj indikátora lehet egy élőhely természetességének és egészségi állapotának: jelenlétük azt jelzi, hogy az adott terület mikroklímája és talajviszonyai hosszú ideje stabilak és kevéssé zavartak.
Jelen írásunkban bemutatott mindhárom faj védelme fontos, mert élőhelyük gyakran eltűnik vagy degradálódik az intenzív gazdálkodás és erdőirtás miatt, mert biológiai jelzőfajként szolgálnak az ökológiai stabilitásra nézve, és fenntartásuk segíti a biodiverzitás megőrzését, illetve a természetes erdők egészségének fenntartását is. A természetvédelmi intézkedések hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a védett páfrányfajok generációkon át fennmaradjanak az európai és hazai tájakban- ezzel is segítve környezetünket az antropogén világ ártalmainak leküzdésében.
Védett növényeink sorozatunk gyűjtőoldalát itt találják.
Fotók:123rf
Védett növényeink kvíz
Felismered őket?
