Felkészítetted már szobanövényeidet a télre? Itt az ideje! Mutatjuk, mire figyelj!
Számos olyan benti növényünk van, amit nyáron kiviszünk az erkélyre, a teraszra. Ezeket értelemszerűen ideje bevinnünk, és ha már egy ilyen határozott változást tervezünk, nem árt egy általános növény-szerviz sem. Ha növényeink kitöltötték a rendelkezésükre álló teret,
kössük egybe a téliesítést az átültetéssel: kapjanak nagyobb kaspót, és friss földet!
Ilyenkor érdemes az elszáradt és beteg részeket is eltávolítanunk, és alaposan átmosnunk a leveleket, hogy az esetlegesen rájuk telepedő kártevőktől megszabadítsuk növényeinket. Ez nemcsak önmagukért fontos, hanem azért is, hogy ne hozzák be a lakásba a veszélyt, ne terjedjen át a probléma a többi növényre is.
Az alapos zuhany és lemosás után következhet a táprúd vagy más, extra gondoskodást adó tápanyag földbe helyezése,
végül érdemes a szobanövényeink tövét is letakarnunk egy finom, vizet és levegőt áteresztő anyaggal, gyenge mulccsal.
A növény egészsége és tündöklése szempontjából az egyik legfontosabb tényező a megfelelő hely kiválasztása: se a túl meleg, se a túl nyirkos hely nem lesz megfelelő. Nem érdemes tehát az arra érzékeny fajokat ablakba, felforrósodó párkányra vagy éppen radiátorra helyezni, mert hamar feladják a küzdelmet, és búcsút vehetünk tőlük.
Hasonlóan óvatosan kell eljárnunk az öntözéssel is.
A benti növények aligha szeretik a sok vizet: általában bőven elég heti egy öntözés.
A legtöbb szobanövény kifejezetten szereti, ha a földje kicsit kiszárad két öntözés között, ezért bánjunk csínján a vízzel!
A fűtési időszak beindulásával kiemelt figyelmet kell fordítanunk a párásításra is, hiszen ilyenkor a legtöbb lakás levegője szárazzá válik, amit a növények nagy része igen nehezen visel. Legyen kéznél mindig egy tiszta vízzel teli szórófejes flakon, amivel akár naponta, kétnaponta lefújjuk a növényeinket, és arra is érdemes figyelnünk, hogy ne csapvizet, hanem szűrt vagy desztillált vizet használjunk.
A legtöbb helyen ugyanis egyre keményebb és egyre „szennyezettebb” a víz, amit az arra érzékenyebb fajták nem igazán tolerálnak. A desztillált víz előnye, hogy mentes ezektől az ásványi- és vegyi anyagoktól, viszont ez egyben azt is jelenti, hogy hiányoznak belőle a természetes ásványi anyagok is. Ezek viszont fontosak a növények számára, így érdemes pótlásukról gondoskodni!
Gyakori tipp még a száraz levegő és a megfelelő vízellátás biztosítására a tálcára helyezés is:
növényeinket egy kavicsokkal telerakott tálcára helyezzük, és a tálcát vízzel megtöltjük.
A víz így nemcsak alulról szívódik fel a gyökérzónába, hanem egyben folyamatosan párolog is, így biztosítva a kevésbé száraz környezetet.
A tápoldatozásra fontos még egy mondat erejéig visszatérnünk:
bőven elegendő az átültetéskor egy lassan felszívódó táprúd elhelyezése a földben, mert nem teszünk jót azzal, ha „túletetjük” a növényt.
Télen ne adagoljuk folyamatosan az extra tápanyagokat, mert azzal túlpörgetjük a növényt, és kifárasztjuk, akár el is pusztulhat. Hiába a védett benti környezet, a szobanövények is érzékelik a természet körforgását, és bizony számukra is a pihenést, az elcsendesedést jelentik a hideg évszakok. Hagyjunk békét nekik, gondoskodjunk alapfeltételeikről, de ne akarjuk többet kicsikarni belőlük, mint amire természet adta módon képesek.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lépjünk, ha baj van, mert ha növényeinken a tápanyaghiány, a betegség vagy a kimerülés jeleit látjuk, akkor igenis avatkozzunk be, de mindent csak mértékkel, türelmesen. Elvégre mindenkinek az a célja, hogy otthonát sokáig díszítsék a szebbnél szebb növények, amelyek csak akkor bírják évtizedekig, ha jól érzik magukat, és azt kapják, amire igényük van – és persze akkor, amikor éppen szükségük van rá.
Nyitókép: 123RF
