Otthon

A fene se akar molyolni, de ha a molyok hadat üzennek, muszáj

Nem én vagyok a legpedánsabb háziasszony a környéken, de a molyok se azért támadták a lakást, mert sok volt a por, vagy nem raktam sorba a magazinokat az asztalon. Bárhova beveszi magát, ahova befér, az ablakon keresztül, szellőztetés közben is berepül, és ha rést talál, nyugalmat, akkor bizony petézni fog. Ráadásul igen szapora ez az istenadta teremtmény.

Kétféle moly létezik, az egyik a ruhamoly (Tineidae), a másik a lisztmoly (Phycitinae alcsalád), az utóbbiak közé tartoznak az aszalványmolyok is, ezek a leggyakoribbak a háztartásokban. Az előbbinek a lárvája veszélyes, nem a kifejlett egyed, ez támadja a ruhaféléket és fogyasztja előszeretettel az állati eredetű textileket. A selyemruhák, szőrmebundák vannak a legnagyobb veszélyben, de a függönyöket, a szőnyegeket se kíméli, ha abban selymet vagy gyapjút talál.

Ennek az az oka, hogy fejlődéséhez fehérjére van szüksége és addig kutat, amíg azt meg nem találja: ha kell, akár a szövet felső rétegein is átrágja magát, hogy a neki megfelelőhöz érjen. Ám a túlélés érdekében bármilyen természetes anyag megteszi számára, bírja még a kasmírt, a pamutot, a lent is, valamint bármilyen tollat, szőrmét is elfogyaszt. Ha nem teszünk ellene semmit, hamar feléli a lakásban lévő készletet. Sokszor előfordul, hogy amikor az örökösök feldolgozzák a nagyszülők hagyatékát, kiderül: a nagyi féltve őrzött és gyakran emlegetett kasmírkendő-gyűjteményét már rég megette a moly.

Én azonban az aszalványmollyal kerültem konfliktusba és nem is volt olyan egyszerű kilakoltatni a konyhámból meg az éléskamrából. Hiába vettem ugyanis feromonos molycsapdát, az csak a kifejlett repülő egyedeket csalogatja magához, a lárvák ellen nem használ, tehát ez csak a kezdő lépés. A lárvák ugyanis beették magukat a zablisztembe, hiába csavaros, fedeles a tárolóedény: rá kellett ébrednem, hogy a molylepke nálam nem szellőztetéssel surrant be a házba, hanem

magam hoztam be előzékenyen.

Mégpedig akkor, amikor életmódváltásom érdekében alternatív lisztek kerültek a háztartásba. A moly lárvája ugyanis minden további nélkül benne lehet abban a lisztben vagy gabonafélében, amit a boltból hazahozunk, kivéve persze a kóser élelmiszert.

Hogyan ebrudalható ki akkor a nem kívánatos látogatósereg? Fel kell kutatni az összes molyfészket, de tényleg az összeset, nemcsak azt, ami kézenfekvőnek tűnik. Azt olvastam valahol és teljesen igaz, hogy

azért olyan gyakori a lisztmoly a mai konyhákban, mert régen más volt a nagytakarítás mikéntje a háztartásokban.

Évente minimum egyszer a lakást fenekestül felforgatták a háziasszonyok. Elhúztak minden bútort a faltól, a ház minden szegletét kitakarították, fertőtlentették. Kipakoltak az összes szekrényből, elhúzták a stelázsit is, újrapapírozták a polcokat. Kimeszeltek, amivel frissítették a festést, de egyben fertőtlenítettek is. Nem maradt olyan rés, ahol a molyok életben maradhattak volna.

Ma viszont komplett, stabilan összeszerelt, a faltól el nem mozdítható bútorok vannak a konyhában, amelyek mögött azért pont van a molyok számára akkora rés, ahova szépen befészkelhetik magukat. És akkor hiába dobjuk ki az összes, szemmel láthatóan molyürülékes élelmiszert. A csokit, kakaót, paprikát, müzlit is.

Lesz utánpótlás.

Tehát igaz a megközelítés, miszerint a molyok a tiszta lakást nem szeretik, de ez nem a napi portörléssel és a rendrakással van összefüggésben, hanem az évi egy-két alkalommal előforduló teljes lakásfelforgatással. Ami azért nem mindenhol történik meg.

Nekünk is nehezünkre esett a falra felszerelt konyhabútor mögött molyokat vadászni, de megérte. Mert bizony befészkelték magukat oda is, meg a polcok apró réseibe, a keresztlécek alá húzódva. Ott várták a lehetőséget egészen addig, amíg ecetes vízzel le nem mostam mindent. A szellőztetés is sokat segített, mert ugyan egyszerű praktikának tűnik, de a molyok nem kedvelik a hő-, valamint a páraingadozást. Egyenletesen meleg, viszonylag magas páratartalmon tobzódnak, ezért is remek lakóhely számukra a konyhaszekrény.

Természetesen minden molyfertőzte élelmiszert kidobtam és azóta, ha behozok bármilyen lisztet, gabonát a lakásba, az

automatikusan megy egy hétre a fagyasztóba.

A lisztnek ugyanis nem lesz baja a fagytól, de a lisztmoly petéi nem bírják a hideget. Nálam fagyasztóba kerül egy kis izolálásra a mák, a mogyoró, valamint a dió is: mindhárom nagy kedvencük.

Tehát a megoldás:

  • feromonos molycsapda
  • molyfészkeket felderítő nagytakarítás
  • ecet, ecet, ecet
  • ha kell tisztasági festés, leginkább meszelés
  • a molyürülékes élelmiszerek kidobása
  • fagyasztás

Extra tipp: levendulával a ruhamolyok ellen lehet jól harcolni, de valójában minden erős illatú illóolaj, a menta is jól jöhet, mert valamiért nem szeretik az erős illatokat. Nem veszítünk semmit, ha ezt is kipróbáljuk.

Ajánljuk még:

Gazdaság összhangban a természettel – ökológiai idill a Muravidéken

Csacsit etetni frissen kihúzott répával, szamócát szedni novemberben, fokhagymát ültetni szabályosan, szalmabálákon ücsörögve hallgatni a növénytermesztés titkait, elmélyedni a természet körforgásában a jövőt idéző akvapóniás üvegházban. A Muravidéki Mintagazdaságban követendő példák garmadáját láttuk, és feltöltődtünk lelkileg is.