Imádok takarítani. Pontosabban: „terápiástakarítani” – Kipróbálod?

Mindig is ilyen voltam. Nem emlékszem olyan időre, amikor a szüleimnek kellett volna mondani, hogy takarítsam ki a szobámat, vagy segítsek a házimunkában. A takarítás hobbi, feltöltődés és a relaxáció az életemben, aminek során átsikálom az egész lakást, újrarendszerezem és csoportosítom a szekrények, fiókok tartalmát, gondosan likvidálom a kacatokat, és igen, jól gondolod, a végeredményt látva boldogabb, frissebb és elégedettebb vagyok, mint bármikor.

Nem mondom, hogy mindenkinek így kellene élni, vagy hogy számomra ez lenne az élet legfontosabb feladata, de éppenséggel örülök, hogy ha már muszáj megcsinálni ezeket a feladatokat, még örömöt is lelek benne. Régebben volt bennem félsz, aggódtam, normális-e, kényszeres takarításról van-e szó, hisz nemigen találkoztam olyan emberrel, akinek mindez ugyanúgy, ugyanekkora örömforrást jelentett volna. A kutatómunka után fellélegeztem és boldogan megállapítottam: nem vagyok egyedül. És még normális is. Sőt, neve is van: „organization porn”, azaz „rendszerezési pornó”. Nem kell megijedni, a „food porn”, azaz az „étel pornó”-hoz hasonlóan a „rendszerezési pornó”-nak  sincs semmi köze a pornográfiához, csak egy kifejezés arra, ha valami gyönyörködtet, elégedettséggel tölt el, boldoggá tesz. A kérdés viszont jogos: hogyan és miért maxolhatja ki a takarítás az örömfaktort?

Először is: elégedettséggel tölt el

Ha idegesek vagyunk vagy szorongunk, mélyen belül tombol bennünk az irányítási és cselekvési vágy, az áhított kontrollérzet – állítja Alicia H. Clark klinikai pszichológus. Ez lehet a magyarázata annak, ha a takarítás sikere, vagyis a szemmel látható végeredmény eufórikus boldogságérzettel tölt el. Úgy érzem, csináltam valami hasznosat. Haladtam, és olyan dologgal töltöttem az időt, aminek hatására megváltozott a környezet, úgy, ahogyan én akartam. Több mint elégedett vagyok. Majdhogynem nyugodt, kellemesen fáradt. No meg büszke. Azért egy délután alatt kirámolni az egész spájzot, és új, rendszerezett, csillogó életet lehelni a helységbe, semmiképp sem kis teljesítmény.  

Másodszor: megnyugtatja az elmét, eltávolít a stresszforrásoktól

A Connecticuti Egyetem 2015-ös tanulmánya szerint a stresszesebb helyzetekben az ismétlődő cselekedetek (például tisztogatás, portörlés, mosogatás) idegnyugtató hatásúak lehetnek. A repetitív mozdulatok nemcsak hogy megnyugtatják, de olykor teljesen ki is kapcsolják az agyat – legalábbis ezt érezzük. Nem kell gondolkodnunk a következő mozdulaton, igazából nem kell gondolkodnunk semmin se. És néha pont erre van szükségünk – legalábbis nekem minden bizonnyal. Csinálni valamit gondolkodás nélkül. Elképesztő módja ez a stressz csatornázásának.

A legbriliánsabb ötleteink, megoldásaink egyébként nem véletlenül a zuhany alatt vagy takarítás közben jutnak eszünkbe; ilyenkor pszichésen és fizikailag is eltávolodunk a problémától, ám a tudatalattink gőzerővel dolgozik rajta. Rendszeresen megdöbbenek, mennyi új ötlet jut eszembe egy nagyobb, 2-3 órás nagytakarítás során. Az már csak hab a tortán, hogy a külső környezet megtisztulásával magunkat is tisztábbnak, frissebbnek érezzük, hiszen a tiszta környezet azt az érzést keltheti bennünk, hogy mi magunk is újjáéledünk.

Harmadszor: testedzés

Mint minden testedzés, a takarítás is képes endorfint, azaz stresszcsökkentő „boldogsághormont” termelni. Egy átlagos gyorstakarítás ugyan nem fedi le a napi mozgásigényt, de egy kiadós nagytakarítás már bőven felér egy erősítő edzéssel. Ha közben podcastot vagy hangoskönyvet hallgatsz, akkor két legyet is üthetsz egy csapásra – ám ebben az esetben nem valószínű, hogy „heuréka!” ötletekkel rukkol elő az agy. Mindenesetre fontos tudni, hogy nemcsak a többórás, esetleg többnapos nagytakarítások hoznak érdemi felfrissülést a szervezetnek, egy 2008-as tanulmány például azt mondja, hogy akár heti 20 perc takarítás is csökkentheti a stresszérzetet és a pszichológiai nehézségek kockázatát.

A takarítás tehát szinte terápia is lehet, és persze mint mindenben, itt is érdemes megtalálni az arany középutat.