Spiri vagy tudomány? – Ismerkedésem az ásványokkal

Megosztó

Spiri vagy tudomány? – Ismerkedésem az ásványokkal

Manapság egyre nagyobb divatja van hazánkban is a különféle ásványékszereknek, szépen csiszolt kristályoknak, marokköveknek. Egyeseket külsejük ragadja magával, de sokan hisznek az ásványok gyógyító erejében is. Vajon valóban hatással vannak ránk az ásványok, vagy azt mi magunk idézzük elő pusztán azáltal, hogy hiszünk bennük? Van bármilyen tudományos magyarázata a kristályok emberre gyakorolt jótékony hatásának?

Miközben tájékozódni próbáltam e kérdéseket illetően, számos „kristálygyógyászattal” foglalkozó szerző cikkét néztem át, riportokat hallgattam végig. Számomra zavarba ejtő természetességgel rendelnek hozzá a kristályokhoz olyan fogalmakat, mint az energia, rezgés, sugárzás, programozás, információközvetítés. Amikor pedig ezek megtapasztalhatósága kerül szóba, akkor a válaszok szerint ez egyértelműen azon múlik, hogy az adott egyén az erre való érzékenységnek „milyen szintjén” van.

Hát, azért valljuk be,

egy szkeptikus érdeklődő számára mindez elég gyanúsan hangzik.

Milyen energiája van a kristályoknak? Milyen rezgése? Miféle sugárzása? Hullámok? Ha úgy képzeljük ezt el, mint egy fizikai vizsgálatot, akkor ezen kifejezések egyike sem állja meg a helyét, ugyanis ezek közül tudományos módszerekkel szinte semmi nem mérhető. De akkor mégis, miről és miért beszélnek a világ minden pontján ugyanolyan meggyőződéssel például a kövek jótékony hatásairól már sok száz éve?

Kicsit messzebbről érdemes indulnunk, ha a kristályokat a fenti fogalmakkal akarjuk összekötni.

Valószínűleg abból a kvantumfizikai tételekkel igazolható nézőpontból kell kiindulnunk, hogy az anyag csupán egy illúzió, mely általunk való érzékelésének fizikai magyarázata van: amíg két különböző elektron, annak hullámtermészete végett megfér egymásban, addig két teljesen azonos azonban nem, ezek már „anyagnak” érzékelik egymást. Wolfgang Pauli ezért a tételért 1945-ben fizikai Nobel-díjat kapott amúgy.

Persze ez igencsak leegyszerűsített megfogalmazás, de kiindulásnak jó lehet. Ha tehát az anyag belsejében nincs szilárd anyag, akkor mi van? Rezgés, hullám. Mindaz, ami körülvesz bennünket az valahol nem más, mint hullámok összessége. Nincs éles határ a „tárgyak” és az őket körülvevő „anyag” között, a különbséget a mi érzékszerveink hozzák létre. Különböző hullámok egymáshoz viszonyítva adnak anyagérzetet. Mai ismereteink szerint a látható anyag a világegyetem mindössze 4%-át, a láthatatlan tömeg a 23%-át, a sötét energia pedig 73%-át teheti ki. Ennek bizonyításáért Saul Perlmutter, illetve Adam G. Riess és Brian P. Schmidt 2011-ben fizikai Nobel-díjat kaptak.

Ebben az értelemben beszélhetünk az ásványok „rezgéséről”.

Persze ebben az értelemben minden anyagnak van „rezgése”, vagyis inkább hullámtermészete is. A kristályok annyiban jelentenek többet, hogy ők a természetben előforduló legelemibb anyagérzetet keltő formák. Minden élő, vagy élettelen anyag, idővel kristályszerkezetre bomlik le.

Ez a legelső és egyben a legvégső anyagi létezésmód.

Ha a kristályoknak van különlegességük, akkor az ebben a „teremtésközeli” állapotukban rejlik. Na meg abban a tulajdonságukban, amivel ezidáig nem foglalkoztunk, azaz az információszállításban. Ez ismét egy elég megfoghatatlan fogalom lenne, ha nem ismernénk a mai számítástechnikai alapjául szolgáló félvezetőket, mint például a szilícium. Gyakorlatilag egy kristályszerkezet információszállító képességének köszönhetően válik csak lehetővé ennek a cikknek az olvasása is. Persze gondolhatnánk, hogy amikor erről, vagy a kristályok programozhatóságáról beszélünk, akkor már végképp a spiritualitás területén mozgunk, hiszen nem egy szoftveres programozásra gondolunk, hanem egy közvetlen kölcsönhatásra ember és ásvány között.

Pedig épp ott járunk még mindig az anyag legelemibb összetevőinek a világában. Niels Bohr és Werner Heisenberg által kidolgozott Koppenhágai Modell szerint egy kvantumfizikai kísérlet eredménye nem lehet biztos, az csak valószínűségekkel írható le, és ezek a valószínűségek függenek a megfigyelés módjától. A megfigyelés ugyanis beavatkozás a kísérletbe. A megfigyelt mérési eredmény ezért a fizikai objektum és a megfigyelő személy kölcsönhatása során jön létre és erősen függ a kísérleti elrendezéstől és a mérés módjától.

Amikor tehát egy kristály és egy ember találkozik, akkor a kvantumfizikai tapasztalatok alapján

nagyon is valóságos a kölcsönhatás ember és anyag között.

Hogy az eredmény előre mennyire „programozható”, az már más kérdés.

Az ásványok gyógyító hatása véleményem szerint nagyon hasonlatos a különféle gyógyító szimbólumok működésével, melyeket – főleg keleti hagyományokra építve – ma is alkalmaznak az alternatív gyógyászatban. Ebben a rendszerben minden ásvány más-más tulajdonságot szimbolizál, vagy idéz meg, mely egy analógiás gondolkodás segítségével társítható az egyes problémákhoz. A gyógyító hatás megtapasztalásához véleményem szerint szükség van a „megfigyelőre” is, azaz emberi tudatra, mely képes hinni a jótékony hatásban.

Én kifejezetten szeretem az ásványékszereket, sőt marokkövekből is van egy kisebb „gyűjteményem”. Számos könyv írja le, hogy konkrétan melyik ásvány, milyen lelki és testi problémák esetén segíthet, de igazából én csak a megérzéseimre hagyatkozom, mikor egyik vagy másik kis követ becsúsztatom a zsebembe. Gazdagítják az életemet, és ha máshol nem is biztosan, de a kvantumvilág szintjén talán én is az övékét.

Ajánljuk még:

Mit jelent a déli harangszó? – 565 éve volt a nándorfehérvári diadal, de hatása ma is velünk van

Minél régebben történt valami, annál egyszerűbb eltávolítani magunktól, semleges tényként kezelni, hogy valaha megtörtént, de azáltal, hogy a mindennapi életünk részét képezik a hozzájuk fűződő szokások, a múlt pillanatai a jelenünk részévé válnak. És időről időre felszólítanak: gondoljuk át, mit jelent nekünk ma egy-egy ünnep! Mit jelent például a déli harangszó, ami mindennap felcsendül? A válaszig egészen 565 évet kell visszamenni a múltban.