„Már profi módon kiabálok magukat hithű muzulmánnak gondoló férfiakkal” – Kriszta története Egyiptomból

Megosztó

„Már profi módon kiabálok magukat hithű muzulmánnak gondoló férfiakkal” – Kriszta története Egyiptomból

Kriszta Angliában élt és dolgozott, amikor 12 évvel ezelőtt megismerkedett későbbi, egyiptomi férjével. Kiköltözött, így edzői karrierjét érdemben már ott építette ki. Kairó egyetlen brit személyi edzői stúdiójában helyezkedett el, most pedig már egy brit iskola wellbeing szakértője. Az ő története számomra azt bizonyítja, kultúrák metszéspontjában élni szépen hasznosítható tapasztalatokat hoz.

Kriszta ideje legnagyobb részét szívesebben tölti külföldiekkel, mint helyiekkel: „A barátaim, ismerőseim többnyire vagy vegyes házasságban élnek vagy egy-egy vállalatnál, iskolánál dolgoznak Kairóban, de sokan vezetnek saját vállalkozást. Szeretem a vidám összejöveteleket, a vicceket, a jó bort és az összekacsintást. Ez az én buborékom, és a mentális egészségem is így védem”.

Szerinte az egyiptomiak nem gondolják túl a problémákat és ezáltal talán stresszmentesebb életet élnek, ugyanakkor néha bosszantó, hogy az itteniek más értékek szerint működnek. „Nehéz haladni, ha az ember megszokott egy tempót, amiben sorra kipipálhatja az elvégzendő feladatokat – itt inkább folyamatosan érthetetlen akadályokba ütközik.”

Mint mondja, introvertáltként nem egyszerű létezni egy olyan „hangos és nyomuló kultúrában”, mint amilyen a mediterrán típusú egyiptomi is. „Amikor csendben és visszafogottan szeretnék eltűnni vagy épp nemet mondani valamire, azt itt nem képesek dekódolni, és végül hosszas magyarázkodással kell előállnom, ami számomra időpocsékolás, ráadásul ezek után sem fogják érteni a motivációm. Kerülök tehát minden lehetséges helyi ünnepet és próbálok okosan kihátrálni a meghívásokból.”

A kint élők számára érdemes az alapfokú helyi dialektust beszélni, mert például a taxiban sokkal több pénzt kérnek a külföldiektől. „Én már profi módon kiabálok egyiptomi érthetetlen férfiakkal, akik magukat hithű muzulmánnak gondolják, miközben épp pénzt próbálnak kicsalni egy nőtől, aki jellemzően gyerekkel van.”

Ugyanakkor Kriszta nagyon viccesnek és rettentő segítőkészek tartja az ottani embereket, „talán mert folyton süt a nap, soha nem esnek letargiába. A helyiek gyermekszeretete együtt lélegzik a kultúrával, ami számomra nagyon megnyugtató, amikor a saját lányomról van szó.” Egyébként, mint Kriszta mondja, a közbiztonság is sokkal jobb, mint Budapesten, arányaiban kevesebb az alkohol- és drogprobléma, ennek láthatósága pedig szinte elenyésző annak ellenére, hogy minden gond jelen van Kairóban is.

Csurgó Krisztina

 

És hogy kint élő nőként mit gondol a nők helyzetéről, a memoárokról, amiket arab nők írnak katasztrófális életükről és menekülésükről?

„Minden történetnek vannak igazságmorzsái. Minden embernek mást kell megélnie és megtapasztalnia az életében, és minden választásnak és döntésnek következményei vannak. Vállalnunk kell a felelősséget saját magunkért, a jólétünkért és a személyes szabadságunkért. Ez nem várható el mástól. A nők helyzete a gazdasági környezettel és a nyugati értékek előrenyomulásával változik itt is. Bár ez a változás lassú, ma már sokkal több nőismerősöm dolgozik, mint tíz éve. Egyre nagyobb a nyomás a családokon anyagilag, ezért

a kétkeresős modell kezdi beenni magát egyre több társadalmi rétegbe, ez pedig szöges ellentéte annak az anyaközpontú kultúrának, ami köré az egyiptomi emberek élete épül. Ez nagyon aggasztó folyamat”

– feleli Kriszta. A könyvekről azt gondolja, hogy ezek jól eladható, titokzatos és sejtelmes sztorik egy kevésbé látható szubkultúráról, amely talán ma már nem is létezik. A nők helyzete nagyon is fontos kérdés, de nem választaná szét ez ügyben keletet és nyugatot. A nők választott, választható szerepeiről addig kell beszélni, ameddig szükséges, márpedig a női kiszolgáltatottság – legyen ez gazdasági, érzelmi vagy fizikai – mindenhol „ügy”. „A női potenciál, a férfi és női együttműködés kritikus pontja a jövő alakulásának” – vallja.

Csurgó Krisztina

 

Kriszta otthagyta edzői karrierjét és jelenleg egy brit iskolában dolgozik wellbeing szakértőként. „E téren többféle tapasztalatot is szereztem. Most tipikusan a tanulók jóllétét célzó programokat dolgozok ki, illetve foglalkozom azokkal a diákokkal, akiknek kritikus a családi hátterük. Minden tanévben meghatározunk egy irányvonalat, aminek mentén a rendezvényeket és programokat, a kisebb modulokat kitaláljuk. Például ebben a tanévben a fókusz a tisztelet lesz.”

A váltás oka az edzőként szerzett tapasztalataiból fakad: főként túlsúlyos, továbbá kimondottan fitt emberek csoportjával dolgozott, és kialakított egy saját módszert, amibe a beszélgetést is bevonta, mert rájött, hogy a fogyni vágyó vendégek esetében ez a feladat elsősorban nem fizikai kihívást jelent. A beszélgetések során világossá vált, milyen sokakban munkál a gyerekkor, az onnan hozott sérelmek, az iskolai csúfolódások, a mélyen gyökerező megfelelési kényszer. Kriszta számára egyértelműnek tűnt, hogy ezeknek az információknak tudatában felelőssége van és ezért számos iskolát keresett fel a tanulókra szabott workshopokkal: érzelmi étkezés, nassolás, családi szokások, bullying témakörben beszélgettek. Mindent, amit az edzőteremben megtapasztalt, egybegyúrt és lefordított a gyerekek perspektívájára.

„Hosszú évek alatt kristályosodott ki számomra, milyen fontos szerepe van a kontroll-problémáknak. A vendégek egy részének az volt a gondja, hogy nem tudta elengedni a kontrollt a magánéletében, míg másoknak éppen ellenkezőleg: nem tudták beépíteni a kontrollt az életükbe. Mindeközben a saját személyiségfejlődésem is nagy figyelmet kapott, mivel meg kellett értenem, hogyan is kerülök folyton kapcsoltba azokkal az emberekkel, akik hasonló kihívásokkal küzdenek, mint én. A módszertanom lényege az lett, hogy fizikai munkával támogassam azokat, akiknek be kell vezetniük némi kontrollt az életükbe, illetve azokat, akiknek el kell engedni azt. És persze alkalmazzam ezt saját magamra is.”

Csurgó Krisztina

 

Korábban Kriszta személyi edzőként dolgozott Kairóban frissen költözött expat családokkal is, mivel pontosan értette, mekkora kihívás az, ha valaki itt kezd külföldiként szerződéssel dolgozni és nem egy európai városban. „Komplex volt ez a munka is, hiszen az edzés mellett sokszor bevásárlólistákat kellett átalakítani és a család megszokott étrendjét Kairóra szabni. Máskor a napi munkával járó stresszt beszéltük át, és az is megesett, hogy a szociális izoláltságtól kellett megmentenem egy-egy friss anyukát. Nagyon mélyen beleláttam ezeknek a családoknak az életébe, és sokat adott az edzői munkámhoz is, hiszen ebben a felállásban az edző a vendég az illető otthonában, és nem az ügyfele érkezik hozzá. Teljesen másképp alakulnak így a dinamikák. Maga a motiváció és a vezetői attitűd is más eszköztárat kíván egy ennyire intim közegben.”

Aztán, amikor egyre több vendége lett in-home edzőként, hirtelen különös világba csöppent:

a helyi felsőosztály életébe, ahol az edző a kiszolgálószemélyzet része a pilóta és a szakács mellett.

„Nagyon észnél kellett lennem, hiszen a saját valóságomtól teljesen eltérőbe léptem be 90 percre. Számos kedves felajánlást kaptam ezektől a családoktól, olyasmiket, amelyek számukra apróságok voltak, ám az én világomban irreálisnak számítottak: yachtokon való vendégeskedés, magángépeken megtett hazautak, hotelekben eltöltött vakációk. Ezeket rendre visszautasítottam, hiszen nekem eleve volt egy napirendem akkor még kisgyerekes anyaként, illetve hosszútávú munkakapcsolatokat szerettem volna építeni, nem pedig barátságokat.”

Most wellbeing szakértőként jól jön ez a tapasztalat, mert ma is, folyamatosan nagyon körültekintően kell eljárnia a különböző kultúrák találkozásakor.

Az iskolában főként a családon belüli agresszív viselkedés, illetve a problémás válás a jellemző.

„Nagyon óvatosnak kell lennem, hiszen európai nőként teljesen más a hatásom mértéke és minősége, ezért hasznos, hogy mélységeiben ismerem a helyi kultúrát. Amit otthon reagálnék egy magatartási problémára vagy egy súlyos kihágásra, azt itt nem értik, amit viszont itt kell reagálnom, otthon el sem érné az ingerküszöböt. Én nem bonyolódom terápiás mélységekbe a tanulókkal, ezért ha arra van szükség, akkor tovább ajánlom őket a megfelelő szakemberhez. Tehát nem az iskolapszichológus munkakörét viszem” – mesél arról, mi is a wellbeing-szakértő dolga.

Ott is otthon, itt is otthon?

A kultúrsokk hathatna visszafelé is, ennyi és ilyen mélységű tapasztalat után egy másként működő társadalomból hazaérkezve, de Kriszta csak az első pár évben tapasztalt ilyet, 12 év már eltörli ezt. „Amikor otthon vagyok Magyarországon, minden percét élvezem, az egész csomagot, a negatívumokkal, az érthetetlen folyamatokkal és a lehangoló közhangulattal együtt. Olyan támogatói közegem van Magyarországon, ami pótolhatatlan. A barátságaim, a családom nagyon erős kötelék az életemben, és nincsenek illúzióim. Képes vagyok objektívan szemlélni a helyzetet, ami zajlik.”

Egyiptomban a kultúra hiányzik a számára Magyarországról, a színházi előadások, kiállítások, koncertek, könyvbemutatók és kortárstánc-előadások.

Amilyen gyakran csak tud, hazalátogat, soha sem érezte azt 12 év alatt, hogy emigrált.

„Azt gondolom inkább, hogy kb. 4 órányira élek Budapesttől. Nem szakadtam el otthonról, hanem egyre több kapcsolat, munka és ismeretség köt haza. A wellbeing kapcsán szerencsére egyre többet írok, ezért nagyon hálás vagyok, és azt gondolom, a téma mára beérett annyira, hogy közbeszéd tárgya legyen. Remélem, az idő és tér végre összeér majd egyszer, és nekem helyem, terem, dolgom lesz újra Magyarországon.”

Ajánljuk még:

Barátkozás felnőtt fejjel: miért megy ez nehezebben a kelleténél?

Ha megfigyelem a körülöttem lévő néhány embert, akivel még valamilyen mélyebb kapcsolatot ápolok, ugyanazt látom: kevés gyerekkori barátság maradt fenn az évek során,  felnőttként pedig nagyon ritkán alakulnak újak. Bár régen ez egyáltalán nem így volt, ma már egy kezemen meg tudom számolni azt a néhány embert, akiben megbízom és rendszeresen találkozunk, beszélgetünk. És azt kívánom: bár ne így lenne!

 
X
Már követem az oldalt