Vannak félelmetes filmjelenetek, amik hosszasan velünk maradnak – és itt most nem az olcsó ijesztgetésre gondolok, amikor egy horror ocsmány főgonosza előugrik valami mögül, hanem a valódi rettegést okozó atmoszférára, ami inkább szorongást vált ki, mint hirtelen adrenalinfröccsöt. Ilyen, amikor Hannibal Lecter megszólal, vagy amikor a Ragyogás kisfiúja visszafelé ismételgeti, hogy „gyilkosság”.
Egy igazán félelmetes jelenethez a forgatókönyvíró, a rendező, a színész, a zeneszerző, az operatőr, a vágó tökéletes, profi munkája kell. És még így sem lehet elérni azt a hatást, amikor egy valódi gyilkos lihegi a telefonba egy igazi hangfelvételen, hogy „Meg foglak ölni!”.
Számomra ez volt az Eltűnök a sötétben legerősebb pillanata. Az HBOGo-n látható dokumentumfilm-sorozat a manapság divatos „true crime”-vonulat képviselője, tehát ez is valódi, megoldhatatlan(nak tűnő) bűncselekményeket mutat be. És amikor már pontosan tudjuk, a „főgonosz” milyen borzalmas bűntetteket követett el, sokkal nagyobb ereje van egy ilyen fenyegetésnek: hirtelen egy szobába kerülünk egy igazi sorozatgyilkossal. A borzongás teljesen indokolt, és nem lehet sem megúszni, sem kikerülni a hatása alól.
Most is hallom a hangját, miközben ezt a cikket írom – ennyire jól működik ez a jelenet.
Aki hosszasan szorongani és rettegni akar, annak mindenképp ajánlom ezt a sorozatot. És hogy miért akarna bárki is?
Mondjuk azért, mert így legalább részben megérthetjük, miket élt át az a rengeteg nő, akiket ez a szörnyeteg megerőszakolt, vagy meg is ölt Kalifornia álmos kertvárosaiban. Döbbenetes részletességgel számol be a dokusorozat a rémtettekről, és ahogy nézzük, egyre kevésbé értjük, hogy ilyen bűncselekményeket hogyan lehetett titokban, sok-sok éven át lebukás nélkül elkövetni.
De szép lassan kirajzolódik, hogy a megfejtéshez másfajta nézőpontra volt szükség: egy empatikus nő áldozatos munkájára, aki civilként, a konyhaasztalnál a laptopja előtt ülve fejtette meg a huszadik század egyik legnagyobb bűnügyi rejtélyét. Michelle McNamara jótollú bloggerként vetette bele magát a nyomozásba, ami közben szinte tiszteletbeli rendőrré vált és lelkes, kitartó munkájának köszönhetően sikerült igazságot szolgáltatni az áldozatoknak és családtagjaiknak.
Még akkor is, ha sokak számára csalódás lehet, hogy a tárgyalóteremben végül ugyanazt láttuk, mint a későn elkapott maffiavezérek és háborús bűnösök esetében: egy rozzant, látszólag demens öregembert tolószékben, nyilvánvaló szánalomkeltési céllal.
Ez a látvány dühítő, de ennél sokkal szomorúbb, hogy a sorozatgyilkos még ebben az állapotában is képes volt „ölni”:
utolsó áldozata maga McNamara volt. Ugyan nem a szó hagyományos értelmében gyilkolta meg, de aki végignézi ezt a sorozatot, biztos lehet majd benne, hogy a pozitív hős még ma is élne, ha nem keresztezi útját a rémalak. Hogy pontosan mi történt, azt inkább nem írom le, mindenki nézze meg maga, az én soraim nem adják vissza ennek a különleges nőnek a drámáját.
Az Eltűnök a sötétben tisztelgés az ő emléke előtt.
Jó, hogy ez a dokumentumfilm-sorozat elkészült – és kár, hogy el kellett készülnie.
Ajánljuk még:
5 VÍRUSFILM, AMIK RÁÉBRESZTENEK, HOGY LEHETNE SOKKAL ROSSZABB IS A HELYZET
NEKED KI KÖHÖGNE ÖSSZE 378 MILLIÓ FORINTOT?
5 JANE AUSTEN ADAPTÁCIÓ, HA MÁR UNOD A BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLETET!
