5 Jane Austen adaptáció, ha már unod a Büszkeség és balítéletet!

A klastrom titka (2007)

Bár A klastrom titka csak az írónő halála után lett kiadva, a könyvet már 1803-ban befejezte, így tulajdonképpen ez az első regénye. Különösen izgalmas ez abból a szempontból, hogy talán

ebben a történetben üti meg Austen a legönironikusabb hangvételt, néha már-már kikacsint a közönségre.

Főhőse nem meglepő módon egy fiatal, hajadon lány. Catherine Morland azonban a szokásos Austen hősnőkhöz képest is hátrányos helyzetből indul. Szegény, sokgyerekes papi családból származik, és a későbbi, ismertebb főszereplőkhöz képest se nem igazán éleseszű, se nem igazán tehetséges vagy bájos.

Büszkeség és balítélet meg a zombik (2016)

„Egy nőnek alaposan értenie kell a zenéhez, énekhez, rajzhoz, tánchoz, a modern nyelvekhez, és jól képzettnek kell lennie a kiotói mesterek harcművészetében éppúgy, mint a modern taktikában és az európai fegyverforgatásban.” Ez a film pontosan azt nyújtja, amit a címe ígér: a leghíresebb Jane Austen történetet zombiapokalipszisbe csomagolva. A történet szerint Angliában a tizennyolcadik század végén különös kór üti fel a fejét, aminek következtében

a jól ismert szereplőinknek már nemcsak az előnyös vagy érzelmi alapú házasságkötés miatt kell aggódniuk, hanem az élőhalottak miatt is.

Érdekes elegy, ami kicsit horror, kicsit romantikus komédia és kicsit paródia, miközben igazán egyik sem. Talán éppen ezért találta nehezen a közönségét. Ha viszont egyik irányból sem érkezünk túlzott elvárásokkal, hanem átadjuk magunkat a műfaji összevisszaság varázsának, akkor abban a meglepő élményben lesz részünk, hogy Lizzy Bennet és Mr. Darcy között zombiktól sújtva is működik a kémia!

Jane Austen magánélete (2007)

Az írónő csupán hat befejezett regényt hagyott az utókorra, egyrészt mert mindössze negyvenegy évesen meghalt, másrészt mert nem tudhatta, hogy mindegyikről ennyi bőrt le fognak húzni. Ha tudta volna, talán még ír párat, így viszont a személyes élettörténetét is utolérte a filmes adaptáció. A Jane Austen magánélete arra keresi a választ, hogy

egy egész életében hajadonként élő írónő, hogyan ragadhatta meg a szerelmet annyira tökéletesen, hogy milliók rajonganak történeteiért több mint kétszáz évvel később is.

(Az egyszerű válasz, hogy pont azért, mert nem tapasztalatból, hanem elképzelt vágyakból merített, úgy tűnik, túl kiábrándító.) Az ismert életút és az írónő levelezései alapján nyomokban valódi történéseket és szereplőket is felvonultat a film, de azért erősen kiszínezték a szerelmi szálat, személyiségét pedig könyvei főhősnőihez igazították. A végeredmény emiatt sokkal közelebb áll egy happy end nélküli Austen regényhez, mint egy száraz életrajzi filmhez. De éppen ez az előnye.

Értelem és érzelem (2008)

Bár az Értelem és érzelem szinte annyira népszerű, mint a Büszkeség és balítélet, a BBC feldolgozás kevésbé ismert, mint utóbbi esetében. Valamiért az 1995-ös Emma Thompson, Kate Winslet, Alan Rickman és Hugh Grant nevével fémjelzett feldolgozás él elsősorban erről a regényről a köztudatban. Pedig ez a 2008-as minisorozat legalább annyira érdemes a figyelemre!

hogyan érvényesülhetnek az érzelmek és a valódi értékek egy olyan világban, ahol a felszín alatt csak a vagyon és a társadalmi státusz számít?

Ennek kibontása közben azonban az Értelem és érzelem esetében nemcsak pörgős párbeszédeket és meglepő fordulatokat kapunk, hanem fájdalmas, de életszerű jellemfejlődéseket valamint romantikus történethez képest szokatlanul éles ítéleteket.

Emma (2020)

Címszereplőnk némiképp kilóg a megszokott Austen hősnők közül, mivel esetében szó sincs róla, hogy szerény anyagi körülményei miatt rá lenne kényszerítve, hogy érdekből válasszon magának társat.

Emma gazdag, fiatal, szép, tehát minden olyan tulajdonsággal bír, ami a korszakban (és igazából minden más korszakban is) alapot biztosíthat számára egy konfliktusmentes életre.

Nem véletlenül ez az egyetlen Jane Austen regény, aminek jól sült el a modern korba átírt változata (Spinédzserek). Emma mindenféle komolyabb trauma nélkül éli az életét, jólétben – és hát, unatkozik. Emiatt pedig rosszul méri fel saját magát és a körülötte levő embereket is, akiknek túlságosan belefolyik az életébe. Bár az alapanyag kínálná a modern áthallásokat a legfrissebb, jelenleg a mozikban futó adaptáció meglepő módon hagyományos feldolgozás. Néhol ugyan felvillantja a fűzők és süteményhalmok között a többszáz éves karakterek emberi oldalát, esélyt adva ezzel a kortárs nézőnek az azonosulásra, összességében mégis irónia nélkül, tiszteletteljesen komolyan veszi a szerelmi történetet. Ezáltal viszont nem sok újat mutat, bár azt kétségkívül gyönyörűen. Klasszikus adaptáció, annak előnyeivel és hátrányaival, igazi csemege a hagyományos kosztümös műfaj rajongói számára!