Kult

Melyik a nyerő: fantasy vagy romantikus? Egy gimis könyvajánlója, kortársaknak

Általában, ha a korombeliek meglátnak egy könyvet a kezemben, úgy néznek rám, mintha nem is ember lennék, hanem valami újonnan felfedezett faj: fiatal, de olvas. Szokatlan. Pedig csomó könyv van, amiről hiszem: ha megismernék, ők is rácsúsznának az olvasásra! Ezekből hoztam most néhányat.

1. Tanulságos tiniregény – Kollár Betti: A vonzás törvénye

Kezdésnek egy olyan könyvről írnék, ami néha könnycsordulásig nevetett, máskor pedig szimplán köszönetet mondtam a főszereplőnek. Kollár Betti írónő tollából született meg A vonzás törvénye című regény, ami egy romantikus, tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek szóló könnyed történet.

Ebben a sztoriban a főszereplő megerősítette bennem azt, hogy ne álljak be a bólogató pincsikutyák sorába, inkább merjek felszólalni, tartani magam a véleményemhez. Elhitette velem, hogy én is csinálhatok butaságot, néha orbitálisan nagyot is, de nem áll meg a világ. Rávilágított, hogy ha egyedül vagyok, ideje a sarkamra állnom és barátokat keresni. Megmutatta, hogy akkor sem kell kétségbeesni, ha nem tudunk a saját érzelmeinken kiigazodni, mert úgyis letisztul majd minden, addig pedig csak sodródjunk az árral.

De talán a legnagyobb tanulsága ennek a könyvnek az, hogy ne akarjunk senkit sem megváltoztatni, mert egészen addig, amíg az a személy nem önmagáért akar változni, nem is lesz rá képes.

2. Klasszikus romantika – Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Jane Austen: Büszkeség és balítélet című könyve abszolút klasszikus, és egyszerűen imádtam. Egy erős és karakteres nőt ismertem meg a sorok mögött, akinek meggyőződése, hogy a férfi egy felfuvalkodott hólyag, míg a férfi túl büszke ahhoz, hogy alaposabban megismerje azokat, akik rangban alatta állnak. Az előítéletesség általában nem vezet semmire, míg a büszkeségünk nem feltétlenül kielégítő lakótárs egész életünkre – számomra ezt tanította ez a könyv, a maga gyönyörű megfogalmazásával, a humorral és a szuperül kidolgozott szereplőkkel. Az írónő felkerült a kedvencek listájára.

3. Fantasztikumok – Hercz Júlia: Arany és Ónix 

Hercz Júlia története, az Arany és Ónix mindent megad, amire egy fanatsykedvelő kamasz vágyik. Van benne mágia, nyomozás, elképesztő világfelépítés, kidolgozott szereplők, romantika és két ellentétes oldalon álló személy szerelme, akik ráadásul két külön fajhoz is tartoznak. Kedves könyvmolyok, ebben minden benne volt, amitől eldobtam az agyam! A vége pedig… egyszerűen szívmelengető!

4. Laza kikapcsolódás – Lisa Kleypas: Nem múló varázs 

Negyediknek Lisa Kleypas Nem múló varázs szereplőiről lenne szó, akiknek szerelme egy régi barátságból szövődött. Nehezen meghozott döntések, sérülés, rejtett érzelmek, újbóli találkozás évek elteltével, elengedés és végül érzelmi kitárulkozás jellemzi a könyvet. Megtanultam belőle, hogy a bosszú sosem vezet jóra, főleg, ha az maga értelmetlen, és sokszor önmagunk esünk a saját csapdánkba. Olvassunk inkább, ne a bosszút tervezgessük! Higgyétek el, sokkal kielégítőbb.

5. Te is kibomló virág vagy! – Tahereh Mafi: Ne érints 

Végezetül egy olyan könyvről lenne szó, amiben nemcsak érezzük, hanem látjuk is a karakterfejlődést, hála a könyv szerkesztésének. Tahereh Mafi Ne érints című művéről van szó, amiben egyszerűen zseniális a folyamatos fejlődés ábrázolása. Juliette, a főszereplő egy rózsabimbó, ami szépen lassan kinyílik, és a kezdeti gyöngesége után nem árt vigyázni a tüskéivel. A megfelelő társaságban, a megfelelő élethelyzetben és a megfelelő időben úgy hiszem, mindenki kitárulkozik, és rálel önmagára. Ez a könyv csak a kezdete ennek az önismereti útnak – éppen ahogy a kamaszkor...

Megéri adni egy esélyt ezeknek a könyveknek, egyszerűen letehetetlenek, és ne féljetek az iskola és munka mellett is felkapni őket. Néha szükségünk van kikapcsolódásra, és már az is előrelépés, ha napi negyed órát olvastok! Találjátok meg a saját időtöket, amikor bele tudtok kicsit merülni egy másik világba, és belebújhattok valaki más bőrébe. Megéri!

Ajánljuk még:

Ettünk „egy szikrát” reggelire, és egész napra elegendő tűz gyúlt bennünk

„Addig nem tudsz megtanulni főzni, amíg nem tudod megmondani kóstolás alapján, hogy mi van az ételben” – ebben a szellemiségben kezdtem el kísérletezni a fakanállal nagyanyám konyhájában. A „tudd, hogy mit eszel!” még az én gyermekkoromban is alapvető nevelési elv volt, nemcsak az előttem járó nők generációi kezdték így a konyhaművészet felfedezését. Az íztudatosság valójában önismereti és kultúraismereti kérdés: identitásunk egyik építőköve. Szorosabb kapcsolatunk van a világgal érzékeinken keresztül, mint bármilyen racionális magyarázat által – a régiek számára ez természetes volt, és jó volna, ha az ízfokozók és gyorséttermek világából visszatalálnánk a természetes ízekből szőtt épeszű élethez. Önmagunkhoz.

 

Már követem az oldalt

X