Vajon mikor leszek felnőtt? Tizenévesen sokszor beleesünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, abban a pillanatban, hogy jó alaposan berúgtunk a tizennyolcadik születésnapunkon, már felelősségteljes, érett és éltre kész felnőttek vagyunk. Baromság.

Általában, ha a korombeliek meglátnak egy könyvet a kezemben, úgy néznek rám, mintha nem is ember lennék, hanem valami újonnan felfedezett faj: fiatal, de olvas. Szokatlan. Pedig csomó könyv van, amiről hiszem: ha megismernék, ők is rácsúsznának az olvasásra! Ezekből hoztam most néhányat.

Sokszor érzem: ha fiatal vagy, bulizni kell menni. Ez az elvárás. Márpedig jól tudom, hogy többet nyerek olykor azzal, ha itthon maradok, ha olvasok, ha nem csinálok semmit. Mert olyankor fejlődök, alakulok, gyarapodok. Akkor is, ha csak később veszem ezt észre.

Eltűnik a megszokott családi idill, és csak a bizonytalanság, értetlenség és szomorúság marad. Egy család szétszakadása felborítja a gyerek lelkivilágát, biztonságérzetét és sokszor sajnos a bizalma is odalesz. Tudom, miről beszélek. Átéltem.