Kannyúl János és vadűzés a lakompaki Esterházy kastélyban

Kult

Kannyúl János és vadűzés a lakompaki Esterházy kastélyban

Az Esterházy család legrégebbi kastélya, egykori nádori székhely, a lakompaki kastély reneszánsz épületegyüttese Burgenlandban, Soprontól csak egy ugrásra található. Szépen gondozott arborétuma, árnyas kastélyparkja színes programoknak ad helyet. Természettudományi élménymúzeumában az Esterházy hercegek vadászati kiállítása várja hazánk érdeklődőit is.

Lakompak – németül Lackenbach – a kópházi határátkelőhelytől alig 20 kilométerre fekszik. A kerékpárosoknak a B10-es kerékpárút és annak több nehézségű variációja visz el a lakompaki kastélyhoz. A túrára több látnivalót is felfűzhetünk: ebbe az irányba esik a Lakompakkal szinte szomszédos Doborján (Raiding), ahol Liszt Ferenc szülőháza áll. A közelben található a lánzséri várrom, a kaboldi vízivár, kicsit távolabb pedig Fraknó (Forchenstein) vára.

A lakompaki kastély 1612-ben lett Esterházy birtok, Esterházy Miklós ekkor vette nőül Dersffy Orsolyát. Abban az időben négyszárnyas belső kastélyból és egy háromszárnyas külső épületrészből állt, ebből mára csak az egykori díszterem maradt fenn, a kastély jó néhány részét azonban elbontották vagy leégett. Esterházy Miklós 1618-ban átépíttette, ekkor nyerte el a kastély a későreneszánsz stílusjegyeit, és a kor divatjának megfelelően a kastély mellett parkot is létesített. Ma egy 22 hektáros gyönyörűen gondozott arborétumot találunk itt. Különleges díszfák árnyában sétálhatunk, válogatott szépségű évelő növényekben gyönyörködhetünk – a parkban az aprónép részére kis játszótér áll.

Lakompak vára festményen – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

A szellős, árkádsoros, négyszögletes udvaros, kifelé zárt, kis ablaknyílásokkal megtört fallal körbevett kastélyban rendezte be Esterházy a család számára modernnek számító otthonát, és egész udvartartását is ideköltöztette. 1625-ben Esterházy Miklóst nádorrá választották, így Lakompak nádori székhely is lett. A kastély az évszázadok során többször is leégett, az 1787-es tűzvészben majdnem teljesen elpusztult. Az újjáépítés során külső és belső kaputornyát lebontották, eltűntek a vizesárkok, barokk homlokzatot húztak fel.

A kastély történetének nevezetes eseménye a Bethlen Gábor fejedelem serege által Lakompak ellen intézett támadás volt. 2022-ben volt a 400. évfordulója volt az itt történt csatának, ezt egy emlékkiállítás idézi fel a múzeumban. Itt feleleveníthetjük a történelmi ismereteinket, és sok új elemmel is kiegészíthetjük. Esterházy a császári seregek és a sopronnyéki földművesek segítségével győzte le a támadó Bethlen kuruc csapatait. Az ütközet történetét őrzi a sopronnyéki zászlólengetés hagyománya, amely 2018 óta az Unesco kulturális örökség része.

Kiállítás a kastélyban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A lakompaki csatában esett el Tarródy Mátyás, a kuruc sereg vezére is, akit Esterházy Miklós teljes hadi pompával temettetett el, síremléke a kastélyparkban őrzi hős emlékét. Ez a győztes csata a későbbiekben alapjaiban határozta meg az Esterházy-család felemelkedését. Az Esterházy család később elhagyta a kastélyt, uradalmi központként a kismartoni kastély (Eisenstadt) tekintették.

A reneszánsz stílusú belső udvar árkádos folyosóival ma is az egyik legszebb reneszánsz építészeti emlék az egykori Nyugat-Magyarország területén, ma butikhotel működik benne. Múzeumában A természet nyomában című kiállítás keretében az Esterházy hercegek udvari vadászati hagyományait mutatja be.

Vadászati kiállítás – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

„A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok-sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez a család táplálékának megszerzésére, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete” – írja Fekete István.

A számtalan módon eldalolt, évszázadokon át szenvedéllyel megélt vadászat elválaszthatatlan az arisztokráciától, a fényűzéstől és a hatalomtól. Az Esterházy hercegek hatalmas uradalmaikon fényes vadászatokat tartottak, pénzt és befektetést sem kíméltek, hogy a meghívottakat elkápráztassák. Ennek a vadászszenvedélynek tárgyi emlékeit tekinthetjük meg a kiállításon.

Egykori vadásztársaság fotója – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Az Esterházy hercegek solymászatokat, vadasparkokat hoztak létre, a vadászat utáni reggelik számára megépítették Kismartonban a Gloriett-et. Előkelő ünnepek alkalmával az asztalon is előkerült a vadászat témája, az vendégek olyan porcelánokból fogyasztották el a lakomák fogásait, amelyeket gáláns vadászjelenetek díszítettek.

A négyszáz éves vadászati kultúra tárgyi emlékei között nagy számban megmaradt, gyönyörűen díszített fegyvereken ámulhatunk. Az ifjú vadászok fegyvereitől a hajtóvadászatok és az orvvadászok kellékein át a puskaművesek remekei és a legkülönfélébb csapdák serege vezet végig az évszázadokon. Megszemlélhetjük a pompás vadászruházatokat, a falakon pedig Elias Ridinger híres rézkarcai mesélnek vadásztörténetekről. A korabeli fotókon hercegek sokasága tekint ránk vadászatra várva.

Gyönyörű képeken tekinthetjük meg a kismartoni, a lakompaki vadaskerteket, egy pompás legyezőn pedig a fertődi kastély tervrajzát.

Ilyen legyezőket a kastélyba érkező vendégeknek osztogattak, egyrészt ajándékként, másrészt azért, hogy a rajz alapján könnyebben eligazodhassanak a hatalmas parkban.

Tiszafák és füvészkert – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A vadászati kiállításról nem hiányozhatnak a kitömött állatok sem, amelyek közül is kiemelkedik Kannyúl János. A nyúl egy hivatalos levelet tart a kezében, amely igazolja, hogy őt Esterházy Rudolf sebesítette meg, a magyarországi Márialigetben, és jóváhagyja a nyúl élethosszi jogát némi alamizsnára. A mókás kedvű Rudi bácsi, ahogyan a herceget szólították, egyik tréfája ez az 1898-ból származó preparátum.

A falakon a trófeák, a szarvasfejek és hullott agancsok között ismerős településneveket fedezhetünk fel. Az Esterházy család egyik legkedveltebb vadaskertje Ozora környékén volt, ahol hat napon át tartottak a vadászatok. A legendás ozorai vadászatokat gróf Festetics Leó litográfiáin is megtekinthetjük.

Kannyúl János – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A vadászat mellett különféle, furcsa szokásokat is megismerhetünk a táralton. Ilyen például a barokk korban szokásos „rókavetés”, amely Franciaországból érkezett a német udvarokba. Előkelő hölgyek és gavallérjaik hosszúkás hálókkal rókákat vetettek a levegőbe. Egészen addig folytatták ezt a bolond dolgot, míg a rókák holtan hulltak a földre. Ma borzongva gondolunk az ilyesféle állatkínzásra, ami akkor az arisztokrácia kedvelt passziója volt. Hasonlóképpen az állatviadalokra, amelynek gyökerei az ókorig nyúlnak vissza.

A nemesség a XVIII. századig űzhette korlátlanul vadászszenvedélyét. Azután elveszítette e kizárólagos előjogát, megváltozott a vadászat etikája és illemtana is.

„… a vadászat – költészet híján – szerintem nem is vadászat. Minőségét a benne rejlő realitás és romantika egymáshoz való viszonya szabja meg. Minél több az utóbbi, annál különb – minél kevesebb, annál gyengébb a vadászat… Nekem legalábbis az kell elsősorban. Az a rengeteg szebbnél szebb, felejthetetlen hangulat!… Ne az agancs súlya számítson legtöbbet, hanem ötvözetének finomság-a. A hozzá fűződő emlék finomsága!… Hiszen nem is a lövés a vadászat. A puska elsütése csak kicsengése, emberállati kiélése a vadászatnak. Mert a vadászat – az áhítat” – írja Széchenyi Zsigmond.

Vadászati kiállítás részlete, határkővel – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A lakompaki kastélyban magyar nyelvű vezetés is van, és rendszeresek a családi programok: ottjártunkkor éppen apa és gyermeke növényismereti „rally”-n vehettek részt az erre vállalkozók. A természethez kapcsolódó programok során készíthetünk koszorút, megismerhetjük a vadon termő növényeket, az apróságokat természetismereti táborok, ősszel „kísérteties” mulatságok várják.

Nem a legnagyobb és nem is a legfelkapottabb kastélyt találjuk Lakompakon. De ha a közelben járunk, mindenképpen ajánlom meglátogatásra, ha egy jólesne egy könnyű séta a fák ölén, vagy ha érdekes kiállításélményt szeretnénk. És akár meg is szállhatunk a legendás falak között, mielőtt továbbindulunk a környék felfedezésére.

 

Ajánljuk még:

Tollaskígyó isten ajándéka, amit Madame du Barry ámbrával ízesített – a csokoládé világnapján ismerjük meg történetét is!

Ki ne emlékezne Lasse Hallström emblematikus filmjére, a Juliette Binoche főszereplésével készült Csokoládéra, amely szinte piedesztálra emeli ezt az édes-krémes mennyei csodát, hiszen valamennyi szereplő életét megváltoztatja pusztán azáltal, hogy megkóstolják. Mennyei íz, lágy krémes textúra, földöntúli élvezet – ezt az élményt éljük meg, ha egy-egy falat kiváló csokoládé kerül a szánkba, legyen szó akár – Gombóc Artúr után szabadon – töltött vagy töltetlen, gömbölyű vagy lapos, lyukas, keserű vagy édes, kockányi, vagy óriás tábla, belga ropogós, olvadós, Boci, netán Tibi csokiról. Hernan Cortes spanyol konkvisztádor egészen biztosan meglepődne, ha tudná, milyen lavinát indított el akkor, amikor egy kevés kakaóbabot tett a hajója csomagterébe. A csokoládé világnapján induljunk el azon a képzeletbeli úton, amelyen keresztül ez a mennyei édesség a mi asztalunkra is eljuthatott.