„Figyeltünk rá, csak nem úgy, ahogy ő azt elvárta” – megnéztük a Jövő nyár című filmet

Egy gimnáziumi osztály drámatáborában járunk. Főszereplőink Milán, Dani és Anna. Dani szőke, helyes fiú, az osztály jópasija. Milán kicsit különc, nyughatatlan srác, mindig agyal valamin, miközben a többiek a Rómeó és Júliát próbálják, ő inkább szellemjelenetet csinálna. Anna magas, szép lány, aki újonnan érkezik az osztályba, és sajátos kedvességébe hamar belehabarodik mindkét fiú. Egy kiránduláson különválnak a többiektől, ám a tervezett rövid kitérő helyett végül egész éjszakára eltűnnek. Snitt.

Ugyanazt a drámatábort látjuk egy évvel később. A résztvevők ugyanazok, egy dolog mégis más: Milán már nincs köztük. Ő az érettségi után öngyilkos lett, a többiek pedig azért tértek vissza a táborba, hogy elvesztését megpróbálják feldolgozni. A fiú személyiségét, és azt, mi vezethetett a tragédiához osztálytársai visszaemlékezéseiből ismerjük meg.

A fiatal szereplők jó része a Jövő nyárban debütált, kezdő filmes. Az Annát alakító Bukovszky Orsi a forgatás idején elsőéves volt a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, a Danit alakító Brezovszky Dániel és a Milánt megformáló Liber Ágoston másodévesek. Kárpáti György Mór rendező – akinek a 2019-ben megjelent Guerilla után ez a második nagyjátékfilmje – a casting során több mint száz fiatalból választotta ki a filmbéli osztály huszonkét diákját.

A forgatás előtti nyáron többször összegyűlt beszélgetni a teljes csapat, az alkotók ugyanis szerették volna, hogy a színészek alaposan megismerjék egymást a forgatás kezdete előtt. Munkájukat Horváth Lili Olga személyében pszichológus is segítette, hogy az alkotás nehéz témáját közelebb hozzák, megmunkálhatóvá tegyék a pályakezdők számára is.

Az alapos előkészítő munka látványos eredményt hozott, jót tett a filmnek. A színészek hitelesek a szerepükben, a moziban ülve néha

olyan érzésem volt, mintha nem is játékfilmet néznék, hanem dokumentumfilmet egy valódi gimis osztályról.

Ebben az is segít, hogy olyan telefonos felvételeket, szelfivideókat is láthatunk, amit a szereplők csináltak magukról, és amiket mi is naponta láthatunk ismerőseinkről saját hírfolyamunkról. Jó megoldás volt, hogy jelmezek sem igen voltak a filmben, a színészek a saját ruháikat viselték, ezzel is egyfajta hitelességet mutattak.

Kárpáti György Mór nem először mesél hitelesen és érzékenyen a késő tizenévesek problémáiról. 2016-ban megjelent Gólyatábor című kisfilmje a gólyatábori szexuális erőszak témáját dolgozta fel. A jövő nyár producere Petrányi Viktória, operatőre Pálos Gergely volt, vágója Tokár Dániel, zeneszerzője Asher Goldschmidt.

Fontos, de nehéz téma

Nem hallunk naponta a fiatalkorúak öngyilkosságáról, hazai mozifilmet pedig kifejezetten ritkán látunk róla. Pedig a probléma nagyon is mindennapi, művészi feldolgozásért kiált, már csak azért is, hogy az elkészült alkotások nyomán több szó essen a témáról.

Magyarországon évente kb. 40-50 ezer öngyilkossági kísérlet történik. Az ezredforduló után itthon fokozatos javulás kezdődött, 2000 és 2020 között csaknem felére csökkent az öngyilkosságok száma. 2000-ben százezer férfi lakosra 51, százezer női lakosra 15 öngyilkosság okozta halálozás jutott. 2020-ra ez az arány a férfiaknál 28-ra, a nők esetében 8-ra csökkent. Azonban 2020-ban ez a pozitív trend megváltozott, 2020. március-decemberben 16 százalékkal nőtt a befejezett öngyilkosságok száma, amit sokan a Covid-járvány elterjedésével hoznak összefüggésbe. 2020-ban 1706-an vetettek véget az életüknek, míg 2019-ben 1550-en.

A 15-19 évesek körében hazánkban stagnál az öngyilkosságok száma. Általánosságban elmondható, hogy az öngyilkosságot elkövetett fiatalok közül ötből négy fiú, míg a befejezetlen öngyilkosságok kétharmadát lányok követik el. Dél-Kelet Magyarország kiemelten veszélyeztetett régió. Az adatok leginkább a kis falvakban romlanak, minél nagyobb városban él egy fiatal, annál valószínűbb, hogy nem követ el öngyilkosságot.

Az öngyilkosságok hátterében gyakran kezeletlen depresszió áll, és tízből nyolc ember beszél az elkövetés előtt arról, hogy mit tervez.

Hogy a filmbéli Milán depressziós volt-e? Ki tehetett volna bármit, hogy az események máshogy alakuljanak? Felelős-e valaki azért, ami mondott, vagy azért, amiről nem beszélt? A film e kérdéseket bár felveti, választ nem ad rájuk, talán éppen azért, mert minden öngyilkosság minden esetben tökéletesen egyedi tragédia. Örökérvényű megmondásokat, válaszokat nem adhat sem a művészet, sem a tudomány ilyen érzékeny területen, akkor sem, ha nézőként, laikusként vágynánk erre.

A film megdolgoztat bennünket: viselni kell a képsorok nyomasztását, hogy aztán a társadalmi szokásjogot áthágva beszélgetni kezdjünk erről a nehéz témáról. Az alkotók vállalt célja, hogy a film nyomán diskurzus induljon el a diákok, tanárok, szülők körében a mentális problémákról, ne maradjon tabu e téren. Ezért is fontos volna, hogy a Jövő nyarat minél több fiatal lássa, illetve minél több olyan iskolába eljusson, ahol a diákok egymás közt, vagy még jobb: segítő szakemberekkel, hozzáértő tanárokkal

érdemben beszélhetnek majd a témáról.

„Mondjuk figyeltünk is rá, csak nem úgy, ahogy ő azt elvárta” – mondja Milánról az egyik filmbéli osztálytárs. Mert sok esetben valamit érezhet a környezet, ha csak utólag is jön rá, hogy akkor jeleket látott. Talán ez a történet segíthet abban, hogy apró jelekből észrevegyük, ha a környezetünkben valaki bajban van, mielőtt még túl késő.

A Jövő nyár január 12-től látható a mozikban.

Ha úgy érzed, hogy neked vagy barátodnak, hozzátartozódnak azonnali segítségre van szüksége, ezeket az ingyenes számokat bátran hívhatod: