„Ez egy kőkemény játék, egy harc, ami vérre megy

Kult

„Ez egy kőkemény játék, egy harc, ami vérre megy" – interjú Gaál Zsókával, a 14 éves sakkmesterrel

A világ legfiatalabb női nemzetközi sakkmestere csak 14 éves: háromszoros világbajnoki ezüstérmes, háromszoros Európa-bajnok és sokszoros magyar bajnok. Példaképe Polgár Judit, célja pedig nem kevesebb, mint hogy felnőtt női világbajnok legyen. Úgy tűnik, a magyar sakktörténelem az ajkai születésű Gaál Zsókával ismétli önmagát. Egy ország tanulta meg nemrég a nevét, hogy mindannyian szurkolhassunk neki a Magyarországon sorra kerülő 2024-es Sakkolimpián. Egy ennyire fantasztikus pálya gyermekkorban még nem egyéni teljesítmény: családi elköteleződés és szülői támogatás nélkül aligha működne. Ezért is beszélgettünk most családi körben.

Zsóka bőven a gyerekem lehetne, így engem elsősorban édesanyaként érint meg ez a fantasztikus ambíció és korai sakkozói pálya. Úgy sejtem, sikereinek kovácsa részben a családi háttér és a speciális életforma. Hogy működik ez önöknél? 

Renáta (az édesanya): Zsóka pályafutásának kezdetén egyáltalán nem merült fel a profi szint. Tudtuk, hogy ez a sport rengeteg készséget fejleszt, és gondoltuk, az iskolában jól fog jönni a sakk által edzett memória, figyelemkoncentráció és kreativitás. Adott volt, hogy Zsóka édesapja igazolt sakkozó, így könnyen ismertette meg Zsókával a 64 mező rejtelmeit. A cél elsősorban az volt, hogy együtt versenyezzen apa és lánya. Ez meg is valósult, csak a lány néhány szinttel feljebb jutott az apánál.

Zsóka: Négyévesen, az első versenyemen utolsó lettem, de ez nem szegte kedvem. Az edzőm és a szüleim biztatására lelkesen edzettem tovább. Az országos ovis bajnokságot ötévesen megnyertem, emlékszem, nagyon boldogok voltunk. Két év múlva jött az első nemzetközi siker, az Uniós Tagállamok Bajnokságán első helyezést értem el. Beleszerettem a játékba, ami talán azóta nem csak játék. Nekem a sakk sport. Második osztályos korom óta magántanuló vagyok, mert a versenyek és edzések miatt nem tudtam volna az iskolába bejárni. Úgy gondolom, én már akkor eldöntöttem, hogy sakkozó szeretnék lenni. Ebben a szüleim maximálisan támogattak.

Szülőként milyen áldozatokat követel egy ilyen tehetséges gyermek nevelése? Úgy sejtem, nemcsak örömökkel, de lemondással is jár.

Renáta: Hatalmas büszkeséggel tölt el minket, hogy Zsóka sikeres a sportjában. Próbáljuk megtalálni az egyensúlyt a rengeteg edzés, tanulás és utazás között. Az, hogy Zsóka arcán látszik a boldogság, csillog a szeme, amikor sakktáblához ül, minden lemondást felülír. Ha valami jól sikerül, mindhárman örülünk, ha nem a legjobban sül el, mindhárman szomorkodunk. Egy csapat vagyunk, így nem érezzük azt, hogy bármiféle áldozatot követelne a sakkozás. Bár sokan nem is gondolnák, a sakk is nagyon költséges sportág.

Milyen érzés volt megélni, hogy ilyen hamar túlnőtt a sakkozói teljesítményén a gyerek?

Sándor: Nagyon örültem neki, alig vártam már. Sőt, akkor bosszankodtam, amikor barátságos gyorspartikban sikerült legyőznöm. Most már nem fenyeget ez a „veszély”.

Laikusként nem is biztos, hogy fel tudjuk mérni, mit jelent a sakkmesteri cím. Világos, hogy a sportág egyik kitüntetett pozíciója, de mellette a nyomatékot is érezzük, amit fiatal korod ad a sikernek. Viszont nem biztos, hogy értjük, milyen út vezet idáig. Hogy lesz egy zsenge gyerekből egyszer csak nemzetközi sakkmester?

Zsóka: Szeretném röviden leírni, mely szavak jutnak erről eszembe: munka, munka, munka…., kitartás, kitartás, kitartás….., szorgalom, szorgalom, szorgalom…., család, család, család…., következetes edzők és sakkszeretet, sakkszeretet, sakkszeretet…

Egyedüli nőként méretted meg magad a férfi nagymester csoportban, melyben tíz fordulós versenyen már a nyolcadik forduló után sikerült teljesítened a női nemzetközi mesteri normát (WIM). Korábban már kettő normát megszereztél, így a harmadik norma megszerzésével te lettél a jelenlegi legfiatalabb női nemzetközi mester a világon. Azért ez sokaknak okozhatott meglepetést. Hogy fogadták a sikered a legyőzött férfi nagymesterek?

Zsóka: Már tíz éve sakkozom. Hozzászoktam, hogy senki nem kegyelmez, mindenki meg akar verni. Soha nem a kislányt látták bennem. A sakktáblánál magamra vagyok utalva. Bátran kell játszanom, hinnem kell az elsajátított tudásomban. A sakkban nincs kegyelem, szimpátia. Ez egy kőkemény játék, egy harc, ami vérre megy.

Mi olyan varázslatos a sakkban számodra, hogy e köré építed az egész életed?

Zsóka: Amikor még egészen kicsi voltam, azt gondoltam, hogy mindenki tud sakkozni a világon. Akkor még nem értettem, mi folyik körülöttem. Utazás közben kérdeztem, hogy edzés vagy verseny lesz-e? Megérkeztünk a helyszínre, a szüleim leültettek a sakktáblához és csak játszottam. Apától kérdeztem, melyik nyitást játsszam. Hamar megszoktam a versenytermek légkörét, hiszen ott volt a tábla a figurákkal, és ez biztonságot adott.

Hogy néz ki a napirended a felkészülési időszakban?

Zsóka: Napi hat-nyolc, akár tízórányi edzésem van. Ha a sakkban fáradtságot érzek, iskolai tananyagot tanulok, mert az egy más jellegű tanulás, felüdülést jelent. Közben időt szakítok arra is, hogy a Veszprém megyei Napló újságban és a helyi Ajkai Szó újságban sakkrovatot vezetek és inspiráló feladványokkal próbálom népszerűsíteni szeretett sportomat.

Ilyen sűrű időbeosztás, napi nyolc-tíz órányi edzés mellett mire jut még időd, energiád? Van más hobbid is a sakkon kívül? Mit csinálsz, amikor elfáradsz? Mivel tudsz a legjobban feltöltődni, kikapcsolódni?

Zsóka: A rengeteg edzés mellett, a zenehallgatás kapcsol ki legjobban, a filmnézés és a kirándulás. Zenei ízlésem igen széles skálán mozog. Szeretem Rúzsa Magdi zenéjét, de szívesen hallgatok retró zenéket is, mint például Cseh Tamást, Hobót, ABBA-t, Máté Pétert stb. Tavasszal és ősszel imádok az erdőben kirándulni. Télen a síelés fantasztikusan kikapcsol.

A magántanulói státusznak megvannak az előnyei, de kétségtelenül vannak hátrányai is. Neked nem hiányzik a gyerektársaság?

Zsóka: Én szeretek magántanuló lenni. Alsó tagozaton többségében bejártam az iskolába, de a felsőben szinte megoldhatatlan volt a versenyek és az edzések miatt. Gyerektársaságom megvolt a sakkozók között, így nem érzem hátrányát annak, hogy nem járok iskolába. Ha még egyszer döntenem kellene, ismét ezt választanám, nem érzem azt, hogy bármiből kimaradtam volna, sőt… A sakk révén rengeteg értékes emberrel ismerkedhettem meg. Csodás országokba juthattam el, és fantasztikus élményekkel lettem gazdagabb.

Ez az életforma kicsit „burokban” tartja a gyereket: olyan védett környezetben nő fel, amihez képest a világ bonyolultabb. Hogyan lehet fenntartani ezt a védelmet hosszú távon?

Sándor: Ennek a buroknak csak az előnyeit látjuk szülőként és Zsóka is így éli meg. Most fogja kezdeni a gimnáziumot, szintén magántanulóként. A profi sakkozói életforma egy különleges világ, különleges napirendet követel.

Renáta: Szerintem, ha minden gyerek ilyen burokban élne, sokkal boldogabb lenne. Zsóka olyan emberekkel van körülvéve, akik óriási értékeket képviselnek. Most voltunk a Paralimpia formaruháinak bemutatóján, ahol Zsóka volt az egyik modell, így a parasportolókkal is találkozhatott, tőlük is rendkívül sokat tanult. Ennek a magántanulói státusznak köszönhetően több felnőtt foglalkozik vele, nagyobbrészt tehát felnőttek között van. Ez a beszédén és a gondolkodásán is meglátszik.

Egész csapat dolgozik azon, hogy sikeres légy: a szüleid mellett két edző és egy sportpszichológus is segít a felkészülésben. Mit gondolsz, milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valakiből profi sakkozó legyen? Inkább tehetség vagy nagyobb részt szorgalom és kitartás kérdése a siker?

Zsóka: Szerintem a szorgalom legalább annyira fontos – ha nem fontosabb –, mint a tehetség. Remélem, bennem mindkettő megvan! Valóban egy igazi stáb segíti a munkámat. Edzők, sportpszichológus, dietetikus és személyi edző. Ők nagyon fontosak, hogy a legjobbat tudjam kihozni magamból. Bízom bennük és tudom, hogy a legjobbat szeretnék nekem.

Miben segít neked a sportpszichológus?

Zsóka: Dr. Harsányi Szabolcs Gergővel a Brazíliában megrendezett világbajnokság óta dolgozom. Oldotta a rám nehezedő terhet, mikor elvárás volt bennem a nyerés. Már azon a világversenyen ezüstérmet szereztem. Azóta is mellettem van a hétköznapokban és a versenyek alkalmával. Azt gondolom, baráti a viszonyunk.

Világbajnoki „babérokra” törsz. Ez nagyon imponáló. Mi jöhet azután, hiszen nagyon fiatal vagy még? Hol van számodra a szakma csúcsa?

Zsóka: Azt mondják, a legmagasabbra kell tenni a mércét. Nekem a legmagasabb a felnőtt női világbajnoki cím. Ezért dolgozom minden nap. Biztosan lesznek addig még hullámvölgyek, ahogy eddig is voltak, de ezeken túl kell lépni.

Mit jelent a sakkozói teljesítményben a hullámvölgy, az elakadás?

Sándor: Mint minden élsportolónál, itt is akadnak hullámvölgyek a versenyeken. A teljesítményt élőpontszámban mérik, és sokat lehet nyerni, de veszíteni is, ha nem úgy sikerül egy verseny, ahogy azt reméltük. Ezeken nagyon nehéz túllépni versenyzőként és szülőként egyaránt, de az évek során megtanultuk kezelni az elakadásokat: volt például egy hatos vereségsorozat, ami nagyon megviselte őt, így minket, szülőket is, viszont a következő versenyen már szárnyalt. Pihenni kell, fel kell dolgozni az élményt sportpszichológussal, ki kell elemezni a partikat, hogy lássuk, hol voltak a hibák. Főleg gyerekekre jobban jellemző ez a hullámzás, de hosszú távon minden befektetett munka a helyére kerül.

Ha eléri a szakma csúcsát, mi következhet utána?

Sándor: Zsóka felnőtt női világbajnok szeretne lenni, ez a szakma csúcsa számára. Ha ezt eléri, meg is kell védenie a címet, ami rendkívül nehéz feladat. Neki is és nekünk is nagyon fontos a sakk népszerűsítése, azon dolgozunk, hogy minél több gyerek tanuljon meg sakkozni. Itt, Ajkán, ahol élünk, minden iskolának szeretnénk ajándékozni egy sakktáblát, hogy a gyerekek ne a telefonjukat nyomogassák a szünetekben, hanem kezdjenek el inkább játszani egymással. Elkezdtük már, néhány cukrászdában, teraszon próbálkozunk, mert szerintünk szuper dolog a sakk és nagyon egészséges.

Ajánljuk még:

Egy elmaradt levél margójára – Személyes emlékezés Farkas Árpádra

Farkas Árpád Kossuth-díjas erdélyi magyar író, költő, műfordító 2021. február 7-én, 76 évesen elhunyt. Művészete Erdélyben és az anyaországban egyaránt meghatározó jelentőséggel bír – ám az írónagyság szakmai méltatása helyett álljon most itt egy személyes emlékezés. Unokatestvérének, Farkas Dénes nyugalmazott esperesnek, unitárius lelkésznek írását közöljük.