Egy szociopata apa hagyatéka: ezt szeretjük az Utódlásban

Az Utódlás című HBO-sorozat egészen biztos olyan, amihez hasonlót hiába keresünk az emlékeink között. Nem mindenkinek való, de akinek bejön, annak nagyon. (Trigger warning: akinek bántják a fülét a vaskos káromkodások, az olykor visszataszító szexuális utalások vagy cselekvések, annak nem lesz idegzete végignézni egyetlen részt sem, mert ezekből nincs hiány.)  Mindenki másnak viszont érdemes időt szánni rá, mert a sorozat mély emberi drámákról, különös szülő-gyermek kapcsolatokról, az egymáshoz való viszonyok folytonos átrendeződéséről szól. Méghozzá lebilincselő izgalmassággal, árnyalt karakterrajzokkal, pörgős történetmeséléssel. 

Egy gazdag, sőt, iszonyúan gazdag család áll a sorozat középpontjában, akiknek a gazdagságát a családfő, az idős Logan Roy (Brian Cox) által irányított vállalat adja. Illetve épp ez a fő kérdés, épp e köré szerveződnek a sorozat részei, mármint hogy kinek is kellene irányítani a szórakoztatóiparral és médiával foglalkozó céget. A sztorit ugyanis az löki újra és újra előre, hogy a hajlott korú apa mégsem vonul vissza a vezetéstől, holott azt ígérte, átadja a vállalatot. Persze, miután megismerjük Logan Royt, mindez nem meglepő. „Szociopata” – mondja róla saját fia, és nagyon is helytálló a megállapítás. Logan vaskézzel irányítja nemcsak üzleti ügyeit, de saját családját is.

Elárul bárkit, ha az érdekei vagy hatalomvágya úgy kívánják, és ott használja ki gyermekei gyengeségeit, ahogy csak lehet. 

Márpedig a gyengeség a Roy-gyerekek velejárója, nyilván nem véletlenül: mindannyian sérültek a szigorú apa mellett, és a mérhetetlen gazdagság is számos problémát okoz. Bármennyire is gyűlölik például egy-egy húzás után az apjukat, az nem tudott olyat tenni az eddigi évadokban, hogy ne somfordáljanak hozzá vissza mind – ahogy teszi azt mindenki más is Logan környezetében – hiszen a pénz és a birodalom kulcsai nála vannak.

A gyengeség először Kendall (Jeremy Strong) esetében válik láthatóvá, aki a birodalom legesélyesebb örököse. Egy részleget irányít a cégben, óriási dinamizmussal, okos és határozott döntéshozatalokkal. Apja mégis visszakozik a vezetés átruházásától, és Kendall minden reménye szertefoszlik. Dührohamok, drogba menekülés, összeomlások az eredmény.

A fiatalabb fiú, Roman (Kieran Culkin), látszólag felhőtlen, igazi „tahó gazdag”, akit csak a szórakozás, az örömszerzés érdekelnek. Később persze kiderül, hogy nagyon is mélyen érző férfiről van szó, akit gyermekkorában vertek, és aki felnőttként képtelen normális párkapcsolat kialakítására, ellenben igencsak vonzódik az idős, nagymama korú nőkhöz...

A testvérsorban az egyetlen lány, Siobhan (Sarah Snook), vagy ahogyan becézik: Shiv sem mentes a lelki sérülésektől. A fiúkkal szemben mindig is háttérbe szorult a vállalatirányítás kérdésénél, és párkapcsolataiban is botladozik. Tragédiája, hogy sosem tudhatja, a pénz, a hatalom kell-e a hozzá közeledőnek, vagy ő maga. Párja, a nem túl éleseszű Tom (Matthew MacFadyen) is apósa kegyeiért ácsingózik, és nem riad vissza semmiféle erkölcstelenségtől, hogy a célját elérje. Shivet megkeményítette a folytonos harc, az önmagába vetett bizonytalanság: ő is áttapos bárkin, megalázza akár a szerelmét is, és iszonyúan fél az elköteleződéstől. 

Van egy negyedik Roy-gyermek is, Connor (Alan Ruck), aki csak féltestvére a többieknek, apjuk egy korábbi házasságából született, és minden szinten ki is lóg a sorból. Kívülállónak érzi magát, mintha az apja nem szeretné, testvérei pedig csak elviselnék. Persze ezt ki is vívja ellenszenves természetével, bizarr cselekedeteivel ─ mindig úgy és olyat tesz, amit csak utálkozó fintorokkal lehet szemlélni.

Az Utódlás tehát leginkább erről szól: különös, aprólékosan megrajzolt karakterekről, a gazdagság által eltorzított szülő-gyerek viszonyokról, egy alig-alig szerethető apáról, és a testvérekről, akik viszont nagyon is szerethetőek még akkor is, ha tetteiket elítéljük. A sorozat izgalmasságát – és ez az igazán egyedi benne – nem is annyira az üzleti fogások, ütések és kivédéseik, ármánykodások és bosszúk egymásra sorjázása adja, pedig azok is rendkívül pörgősek. A valódi ereje az emberi viszonyok folytonos változásában, a szereplők jellemében és alakulásában rejlik, amely miatt méltán lett népszerű a széria.

A negyedik, egyben utolsó évadja most zajlik az HBO Max-on. Az évad kezdetén az apa és a gyermekei között már gyakorlatilag nem is létezik viszony: a harmadik szezon zárórészében olyat lépett Logan, amely a testvéreket arra vezette, hogy ne álljanak szóba az apjukkal, amíg az bocsánatot nem kér. Ebben a közegben kerülnek szembe egymással mint üzleti riválisok: a gyerekek és az apa is ugyanazt a médiacéget akarják felvásárolni. Logan Roy karaktere teljesen megvadul a negyedik évadban: ámokfutásba kezd, aztán egész személyiségét meghazudtoló húzásokkal operál, amelyekről már messziről ordít, hogy valami oltári nagy manipuláció kellékei. A harmadik rész pedig olyan fordulatot hoz, amelyet egyetlen rajongó sem várt, és döbbenten ül, azon tűnődve, hogy vajon jól látta-e, amit látott. Mögöttes, elrejtett utalásokat keres, amiből talán kiderül, hogy az epizódban felrajzolt események nem is valósak, hogy mégsem az történt, ami. Mert az akkora gyomros a nézőnek is, a sorozatnak is, amit talán mégsem visznek be az alkotók. Vagy képesek lennének megtenni? Az Utódlás elképesztő fordulatait, jellegzetességét ismerve: igen, ezek bármit. És ettől igazán zseniális.

Nyitókép: HBO