Ismered Annamáriát? 90 éves, tudod, ott él az utca túloldalán, néha találkozol vele a boltban, még mindig nagyon jól bírja! Micsoda nő! Ráncos arcán mindig ott ül valami őszinte érzelem: télen a bánat, nyáron a boldogság. Így szeretjük Annamáriát, szegény egyre szomorúbb, egyre vidámabb, de még bírja, megküzd vele a maga módján.
Lehet, hogy a mai száraz intellektualitás felcímkézné, mint egy bipoláris depresszióban szenvedő barackbefőttet,
de Annamária nem érti az ilyen magyartalan huncutságokat. Kuruzslás az egész!
Aztán ott van a barátnőnk édesanyja, csak úgy falja a pszichológiai témájú újságokat! Tudtuk-e, hogy a negatív sémáinkat át lehet keretezni? Hát nem nagyszerű?! Azóta az édesanyja nem katasztrofizál, sőt! Megfigyelte magán, hogy ruminálni szokott, de most már azt sem fog. Egyszerűen mikor elkezdi, megáll ott, ahol van, összekulcsolja a kezét, magába kapaszkodik és azt mondja: nem ruminálunk! És tessék, már nem is ruminál.
Boldog szülinapot, Internet! – Emlékeztek, milyen volt nélküle a világ?
Te mennyi időt töltesz el a világhálón? Tudod nélkülözni a mobilodat és a laptopodat egy egész nap? Egy teljes hétvégén? A Google a legjobb barátod, aki mindent tud, vagy a környezetedtől kérsz előbb tanácsot? Emlékszel még Az. Időre. Amikor. Még. Nem. Volt. Internet? Ma van az internet világnapja, és elmesélem, én mire emlékszem azokból az időkből.
A legjobb barátunk amúgy pszichológiát tanul, és nagyon illik hozzá. Aggasztó néha vele beszélgetni, mert furcsa kifejezéseket használ, úgy, mint a „reziliencia”, vagy „lelki jóllét” és akkor mi bólogatunk és nehéz eldönteni, hogy éppen kimaradunk valamiből vagy megússzuk azt.
A ma embere, és ezalatt mindenkit értek kortól függetlenül, valahol, valamilyen módon találkozik a pszichológiával és kénytelen véleményt formálni róla. Ez a fiatalabb korosztályok számára talán egyszerűbb, vonzóbb és elérhetőbb.
Mi van azonban azokkal az idősökkel, akiktől csupán annyiban különbözünk, hogy
már 10 évesen használtuk a „depis” jelzőt és velük ellentétben „szorongunk”, „tudatosan jelen vagyunk”, „flow” meg minden.
Kell ez nekik? Tudják vajon, mit kell tenniük ezekkel kapcsolatban?
A társadalom halad azon a kikövezett, brit (-vagy nem brit) tudósok által felmért úton, ami az elöregedését jelenti. Sok dologra képes az ember, de nem-megöregedni….elég nehéz. Éppen ezért fontos, hogy törődjünk idősebb szeretteinkkel, törődjünk az öregedésünk jelenével és jövőjével!
Élet a túloldalon – tapasztalataim a digitális detoxtól
Jászberényi József (gerontológiai kutató) az Aktív Idősödés-paradigma képviselőjeként könyvében („Never too late…” – Az időskori pszichológiai és pszichiátriai problémák és a tanulás) az idős emberekhez és az őket gondozókhoz szól, az idős emberek lehetséges problémáit és azok megoldását járja körül. Szerinte ilyen lehet a jövő aktív továbbgondolása, reális vágyak és célok kitűzése; a múlt nehéz élményeinek feldolgozása és élettörténetbe való beillesztése, de az is, ha nem terheljük digitális felzárkózással az idősebbekre, hanem családon belül vagy tágabb közönség számára edukációt végzünk.
Ez valahol el is várható a részünkről,
ha az a „barackbefőtt-nagyi” jut eszünkbe, aki annyi türelemmel és szeretettel vett körül minket, és teszi, ameddig csak lehetősége van rá. Az időskori pszichológiai problémák, az időskori félelmek, az idősödés sikeresebb feldolgozásának, a generációs problémák témái mellett Jászberényi könyve sok más fontos témát is taglal. Egy könnyen emészthető, szerethető, fontos és informatív, alapozó műről van szó, mely segítheti az idősek felzárkóztatását a lelki jóllét kapcsán. Az ehhez hasonló hasznos irodalmak minél több emberhez való eljuttatása társadalmi feladatunk.
Ez a felzárkóztatás pedig mindannyiunk érdeke, hiszen egyszer mi leszünk abban a korban, ahonnan nézve minden, amit meg kell érteni egyre távolibb, furcsább és végső soron aktivitást kíván a részünkről.
