Kult

Egy mosoly, aminek titkát a fél világ kutatja

Először egy filmben említették. Aztán egy beszélgetésben hallottam újra. Később egy tévéműsorban ütötte meg a fülemet. Ekkor már komolyan elgondolkodtam azon, vajon mi dolgom lehet Mona Lisával. Biztosan a mosolyom. Igen, az talán hasonló. Na jó, de ez még nem elég indok arra, hogy legyen vele valami dolgom is...

Végül úgy döntöttem, várok. Még egy jelre. Legalább egyre. Hogy kiderüljön.

Mindenütt szembejött velem. Hol a rádióban hallottam egy művészettörténészt, aki éppen róla beszélt, hol egy filmbe botlottam a tévében. Eddig szinte soha. Most meg állandóan. Aztán egy reggel úgy ébredtem: kell egy „monalisás” puzzle. Igen, az nem olyan snassz, mint egy reprodukció.

Az olyan, hogy da Vincié is, de egy kicsit az enyém is. 

Mindeközben egyre jobban beszippantott Leonardo, a 15. századi reneszánsz ember megtestesítője, sőt, archetípusa, aki egy igazi polihisztor volt, festő, tudós, hadmérnök, feltaláló, és még sorolhatnám sokáig. Aztán megláttam egy plakátot, a Művészet Templomai című ismeretterjesztő sorozatra hívta fel a figyelmemet. Leonardót, a világ titkait kutató, fáradhatatlan felfedezőt mutatta be, találmányaival, a modern kor vívmányain keresztül, hiszen az ipar, az orvostudomány, a kommunikáció, az anatómia és a 21. századi modern művészet gyökerei da Vinci munkásságáig nyúlnak vissza. Lenyűgözött a mester géniusza. 

És a múzsa. A festmény. A műremek. A nyárfatáblára festett, megfejthetetlen mosolyú hölgy, aki a Louvre-ban lakik. Gondoljunk bele: évente hatmillió ember kerekedik fel csak azért, hogy láthassa!

De Gioconda nemcsak mosolya miatt vált a világ egyik legérdekesebb nőalakjává.

Személyét is rejtély övezi. Tudósok vitáznak arról, vajon del Giocondo feleségét ábrázolja, netán magát a művészt női ruhában, esetleg a Visconti-Sforza család egyik tagját, vagy da Vinci édesanyját.

De a hölgy csak ül és félmosolya hűen őrzi titkát. A festményt az egész világon ismerik, fotózzák, sokszorosítják, sőt még karikatúrákat is készítenek róla. Filmekben bukkan fel – mint Mona Lisa mosolya, The Smile –, stratégiai szerepet játszott a da Vinci-kódban és a világ első crossover szoprán triója is Mona Lisáról kapta a nevét. 

 Hát csoda, hogy engem sem hagy nyugodni?! 

Szóval képkirakó. Nekem ez lett a mániám.

Ezt viszont alaposan meg kell tervezni. Hol lehet monalisás puzzlet kapni? Végigjártam a boltokat, ahol ilyesmiket árusítanak. Semmi. Egy hétvégén Pestre utaztam. Eldöntöttem, hogy megnézem az IKEA-ban. A skandinávok olyan alaposak, azok mindenre gondolnak. Még az ilyen kósza tervekre és tervezőkre is, nyilván. Nem jártam szerencsével. 

Akkor néhány hétre elült a dolog, a gondolat megpihent agyam valamelyik hátsó rekeszében. Hogy aztán annál nagyobb elánnal törjön be a tudatomba: kell az a fránya puzzle! Ki akarom rakni és kész!

Felmentem a netre. Megguglizom, szörfölök egyet, szinte kérkedtem a szakkifejezésekkel. Mintha értenék hozzá... szóval, az informatikai analfabéta brillírozik a világhálón! Mert egy kirakós játékot keresek, ami a 15. századi reneszánsz géniusz egyik legkiemelkedőbb alkotását ábrázolja. És ha igazán ügyes vagyok, akkor talán ki is tudom rakni. Arra ugyanis rendkívül büszke vagyok, hogy a sudoku-ban már-már mesteri tehetségre tettem szert. Jó, kis túlzással. De a lényeg, hogy a keresőbe beírtam a bűvös szavakat: mona lisa puzzle.

Megtaláltam. Megrendeltem. Megérkezett. Kifizettem. Hullámoztam, pulzáltam, igazi flash volt.

Hiszen valóra vált egy álom. Csoda történt. Végre. Végre...

 A doboz a következő évben is érintetlenül állt a polcon. Mona Lisa maradt, csak a célterv változott: Mona Lisa mosolya szmájliként. Na ezt kellene kitalálni, hogy hogy is nézzen ki…

 

Már követem az oldalt

X