Kult

Egy mesekönyv, ami az életre tanít: Mázli és Szamóca története

Adott egy alkotni vágyó ember, aki az élet szépségét és örömeit keresi. Bár tisztában van azzal, hogy a világ nem rózsaszín, mégis úgy gondolja: lehetne szép. Adott egy felismerés: a gyerekeknek szükségük van olyan mesékre, ahol a lélek támaszt és hitet kap. „Az, hogy jó vagy, az természetes, és ez így a jó”. Nem is kell több, talán csak egy kevés biztató szó, és máris megszületik a bizalom, a szeretet és az összetartozás nagy meséje, Mázli és Szamóca története.

Mázli és Szamóca egy varázslatos erdő szélén, egy dombházban élnek. Mázli nyuszi egy kedves, kicsit bohókás, de ebből adódóan gyakran vicces figura, míg Szamóca szintén kedves, nagyon gondoskodó, ugyanakkor szereti a rendet, sokszor aggodalmaskodó, de azért mindig kapható egy kis kalandra. Közös kalandjuk egy véletlennel kezdődik, ahol Mázlinak köszönhetően az erdő egy teljesen ismeretlen részére keverednek. Új, különleges barátokra lelnek, és az élet egy olyan részét fedezik fel, amin eddig még nem is igazán gondolkodtak el.  

Ki segíti őket ebben? Schmuck Éva klarinétművész és zenepedagógus. A szerző, aki mindig valaki más és mégis ugyanaz. Az író a természet és a természetesség elkötelezett híve, szereti megélni a pillanatokat. A művész, akit az élet lelkesít. Akinek a könyv megírásával nem kevesebb volt a célja, mint megmutatni az embereknek a boldogság megélésének lehetőségeit, az élet szépségeit és valódi értelmét.

 

És valóban. Mázli és Szamóca története sokkal több, mint egy gyerekkönyv. Inkább útmutató. Egy bölcs és értékekkel teli látásmód olyan igazságokkal, amelyeket mindannyiunknak fontolóra kellene vennünk. A varázslatos erdőben gombolyodó történet megtanít bennünket arra, hogy a türelem és az idő bizony a való életben is „rózsát terem”. De talán ennél is fontosabb, amit a szereplők mutatnak meg nekünk:

senki sem tökéletes, és ez így van jól. Szeressük magunkat minden hibánkkal együtt, hiszen mindannyian értékes, szerethető emberek vagyunk.

Az egész mesét átszövi az izgalom, annak minden pozitív jelentésével.  A fejezetek elolvasása közben megtanuljuk, hogy ha valakit igazán meg akarunk ismerni, ahhoz időre és türelemre van szükségünk, de megéri várnunk. Mázli és Szamóca segítségével közösen kereshetjük, hogy hova is tartozunk, hiszen ennek vágya mindannyiunkban erősen él. A mese vége felé rájövünk, hogy sokszor olyan dolgok értékesek, amikről nem is gondolnánk, és minden apró tettnek jelentősége és szerepe van a saját történetünkben is.

 

Mázli és Szamóca arra is megtanít bennünket, hogy hibázni és tévedni nagyon is emberi dolog, és bizony szükséges a fejlődésünkhöz.  Az élet számos meglepetést és váratlan helyzetet tartogat számunkra, de a megfelelő értékekkel és tulajdonságokkal felruházva könnyedén helyt állhatunk. Ne felejtsük: „az utunkat nem mindig ott találjuk meg, ahol elterveztük, de ha rátaláltunk, ez már nem fog érdekelni”. 

Schmuck Éva könyvét, Mázli és Szamóca történetét meleg szívvel ajánlom szülők, gyermekek és gyermeklelkű felnőttek számára. Az estéket meghitté, a napokat izgalmassá, a világot pedig szebbé teszi. Higgyenek nekem, három gyermek és egy gyermeklelkű felnőtt tapasztalata…

Jó olvasást, lelki feltöltődést kívánunk!

Képek: Schmuck Éva jóvoltából

Ajánljuk még:

49 családtagját elvesztette, de nem gyűlölt senkit, csak megbocsátani nem tudott – Fahidi Évára emlékezünk

Örök felelősségünk marad az emlékezés és az emlékeztetés, ahogy az is, hogy észrevegyük, hová vezethet a gyűlölet, kortól függetlenül. A holokausztot az emberiség szégyenfoltjaként égette bele történelmünkbe a 20. század. Nincs mentség rá, és szavakkal nem is lehet pontosan visszaadni, ami történt. Ezért is olyan értékesek a túlélők, akiktől kérdezhetünk, visszaemlékezéseik a valóság mozaikjaiból rakják össze a sötét korképet. A holokauszt magyar áldozatainak emléknapján a buchenwaldi koncentrációs tábort megjárt, tavaly szeptemberben elhunyt Fahidi Évára emlékezünk egy 2021-ben rögzített beszélgetéssel – táncba ölelt szeretete örökké velünk marad.
 

 

Már követem az oldalt

X