Kult

Az istenek, a királyok és a magyarok itala: ma is jó bor készül Jókai egykori édenkertjében

A bor és az irodalom számos ponton összetalálkozott, olykor szorosabban össze is fonódott a magyarok történelmében. A szőlőtermesztés izzadságos munkáját a vidéki élethez kötjük, míg az irodalom művelését füstös pesti kávéházakhoz társítjuk. De felületes vélekedés ez, amit mi sem bizonyít jobban, mint írófejedelmünk, Jókai Mór élete. Javasoljuk, egy jó pohár budai bor mellett ismerkedjetek meg vele!

„Hogyan kell a földet megcsinálni: azt én a svábhegyi telkemen megmutattam”
Jókai Mór: Kertészetgazdászati jegyzetek

Állt hajdanán egy ház Budán, a Svábhegyen, egészen fent, a teteje felé. Hatalmas üvegverandája, széles, illatos rózsakertje volt, különös perspektívából nyílt kilátása a városra. Az utakat még por lepte, nem beton, a látképet nem homályosította el a szmog, a mai autózaj helyett pedig a madarak hangját hallgatták az itt lakók.

Ezt a messzi időt próbálom megközelíteni magamban, míg a valóságban, a januári napsütésben a Jókai-kert felé igyekszem. Csöng a telefonom, videóvágásról egyeztetek, aztán sietve lerakom: felnézek, és már egy más világban vagyok.

svabhegy_buda_bor

 

Bár a svábhegyi lankák beépültek, innen-onnan üvegkorlátok és szatellitek integetnek, a régi üvegverandás háznak már nyoma sincs, az érződik, hogy különleges helyre érkeztem – akkor is, ha az eredeti épületek közül már csak a présház áll, itt a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítását nézhetjük meg. Egy nagyobb, modernebb épületben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alkalmazottai dolgoznak. Az épületeket körülölelő kertben igyekszem megismerni Jókai Mór svábhegyi életét és vele a budai bor múltját.

Jókai budai otthonául szolgált hajdan ez a terület, ahol az írás mellett egy másik szenvedélyének, a szőlőtermesztésnek is hódolt. Az egykori bányaterületből virágzó kertet kreált, amiben híres gyümölcsfái, rózsái és szőlőtőkéi kaptak helyet, miután a savanyú, köves, agyagos talajt kiismerte a gazda.

 

„Az édenkert egyszerre jelentette Jókai számára a korszerű gazdálkodás reformkori eszméjének megvalósítását, a természettel való összhangot, a tevékeny, alkotó és a szemlélődő ember természettel való összhangját” – hirdeti egy táblán az udvaron.

„Ah, a bor az felvidít, lelkesít, elméssé tesz, bátorságra hevít, szerelmet költ, kiszínezi, szivárványossá teszi ezt a szürke világot, eltemeti a bút, feltámasztja a reményt, demokratává teszi a nagy urat, úrrá teszi a szegényt”.  
Jókai Mór: A bor

Történelmi gyorstalpaló: az Etyek-Budai borvidék múltja

A svábhegyi kert ma az Etyek-Budai borvidék egy apró darabja. Elődeink is jól tudták, mit és hol érdemes termeszteni: a meszes talajú budai régióban már az Árpád-házi királyok idejében javában termesztettek szőlőt. A 13. században már szép számmal akadtak Budán szőlőskertek, majd alig két évszázad alatt úgy megszaporodtak, hogy sok környékbeli erdő helyét átvették.

A török megszállás után kedvelt vörösborok készültek a régióban, részben a 17. században ide érkező rácoknak köszönhetően. A kadarka ekkor több országban híres budai bornak számított. Ezzel párhuzamosan a 17. században egyre nagyobb keletje volt a fehérboroknak, így az ehhez való szőlőt is egyre nagyobb arányban termesztették a budai dombokon.

A pezsgőnek való szőlő is remekül érzi magát itt, nem véletlen, hogy a Törley család vállalkozása ebből a térségből indult.  

Nagy törés volt a helyi gazdák életében az 1890-es híres filoxérajárvány, ami után bő száz évig nagyobb mennyiségben nem is termesztettek itt szőlőt.

A terület 1989-ben kapott borvidéki rangot, az utóbbi 10 évben pedig a Kadarka Körnek hála újraéledt a budai vörös.  

„De mégis sok borra van szükségünk. A magyar ember lelkét sörnek, pályinkának át nem engedhetjük. Ám termeljétek a sok bort az alkalmas síkokon és hegylábakon, de a hegyek büszke meredekjén hagyjátok meg az ősi magyar szőlőt, s ha urak akartok maradni: szűrjetek a magasban olyan bort, amilyen csak az isteneknek, a királyoknak s a magyar embernek való. S ezeknek is csak ünnepnapon.”
Jókai Mór: A bor

A budai bor napjainkban

Az Etyek-Budai borvidékről egyre többet hallani, mind a szakértők, mind a szimpla borkedvelők szeretettel fogyasztják az innen származó borokat. És az utóbbi években egyre inkább úgy tűnik: Jókai szőlőtermesztői öröksége is folytatódik. 

Kadarka Kör borkedvelők 25 fős csapata a 2000-es évek elején megunta, hogy csak olvasson a budai vörösről, így nagy tettekre szánták el magukat: 2011 és 2013 között 900 tőke szőlőt telepítettek az ország 23 különböző szőlőskertjéből a Jókai-kert 0,2 hektáros területére. Került ide szőlőtő Arad-Ménes, Szekszárd, Kecskemét, Eger, Soltvadkert, Villány, Kerekegyháza, Pécs, Monor, Borota, Hajdújárás, Hajós és Napad földjéből is. 

A Kadarka Kör programokat szervez, különböző borvacsorákon, szüreti mulatságokon szeretnék megmutatni, milyen is a jó budai bor, s miért érdeke mindannyiunknak, hogy ismerjük, szeressük – ne csak a múltját, de jelenét is. 

Mit kóstoljunk, ha a Svábhegyet is magába foglaló Etyek-Budai borvidék jellegzetes íze után kutatunk? Első javaslatunk természetesen a kadarka mai formája, az ANNO, ami egymást követő három évben ezüstérmet nyert a kiskőrösi Kadarka Nemzetközi Nagydíj Borversenyen. De ha mást próbálnánk, a magyar nemesítésű Zenit is remek választás, pláne, ha jó évjáratból szerzünk egy üveggel, ahogyan az ünnepi pillanatokat sok magyar családban megkoronázó Törley pezsgő után is bátran nyúlhatunk! 

svabhegy_buda_bor

 

A svábhegyi szőlőtövek között sétálva egyrészről nehéz elképzelni, milyen lehetett errefelé az élet, mikor annyi minden más volt körülöttünk, másrészről viszont teljesen egyértelmű: itt bornak, irodalomnak, nyugalomnak egyszerre van helye.

És milyen jó, hogy ennek a 21. században sem kell megváltoznia!

A cikk megjelenését a Metro támogatja.

Ajánljuk még: