Egy korábbi interjúdban olvastam, hogy a zene iszonyúan fontos az életedben, és nem csak azért, mert ez a hivatásod tárgya. Vissza tudsz emlékezni arra, hogy melyik volt az első dal, dallam, amire felfigyeltél, és ami esetleg a későbbiekben is mankóként szolgált, amikor lelki táplálékra, inspirációra volt szükséged?
Nehéz kérdés, inkább úgy fogalmaznék, hogy mindig volt valami. Mint minden kisgyerek, én is a népdalokkal, gyerekdalokkal találkoztam először – saját anyaságomban pedig ezeket adtam át elsőként a kislányomnak. De az életem során több olyan momentum is volt, ami mellé konkrét előadót vagy slágert tudok párosítani. Ezek közt vannak személyes élmények (például az esküvőnk, születésnapok, meglepetések vagy utazások) és természetesen a munkánkból adódó szakmai mérföldkövek, mondjuk egy új dal megszületése, egy tehetségkutató döntője, az Eurovízió és a többi. Jóleső emlékeket idéznek fel bennem adott dallamok, de alapvetően is hiszek a zene erejében, terápiás, gyógyító, energetizáló hatásában. Nem véletlen, hogy még az orvoslás is alkalmazza a zene erejét. Memóriaproblémák, afáziás betegségek, vagy a beszédközpont sérülései esetén nem egyszer hallani, hogy régi, kedves dallamok segítenek a betegnek a fejlődésben.
Fotó: Zsólyomi Norbert/ Tabár-Halász Mariann
Hogyan kerültél a zeneiparba?
Az egyetemi évek alatt kezdtem fellépések közvetítésével foglalkozni, először csak bevételszerzési célból. Eredetileg azt gondoltam, hogy ez egy kényelmes mellékállás lesz a tanulmányok mellett. A terveket persze az élet gyakran felülbírálja. Esetemben olyan gyorsan híre ment ennek a szolgáltatásnak, hogy gyakorlatilag berobbant a vállalkozás. Az egyetem végére döntenem kellett, hogy a tanáraim által felkínált diplomáciai vonalon indulok el, vagy a prosperáló vállalkozásomat fejlesztem és viszem tovább. Nehéz szülés volt, az ember nehezen választ két szerelem közt, de nem bántam meg!
A menedzser szakma kívülről erős empatikus készségeket, mégis határozott kiállást megkívánó területnek tűnik. Mikortól látszott, hogy ez működni fog számodra, hogyan tudtál magadra találni benne?
Nem mindig látszott. Voltak nehéz pillanatok is, nagyon sokat kellett tanulni, fejlődni az elmúlt évtizedekben. A legszebb feladat számomra a menedzseri munkában, hogy a művész készségeit vagy elképzeléseit támogathatom. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy ebben
a legjobb az, amikor a vitorlába befoghatom a szelet.
Emellett a menedzser dolga az is, hogy a művészt érő konfliktusokat felvállalja, elsimítsa. Az erős empatikus készség nagyon fontos ebben a munkában. Számomra az a legnehezebb, amikor bizonyos konfliktusokat vállalnom kell a művész érdekében, akár vele szemben állva is. Nem mondhatom, hogy minden együttműködés zökkenőmentes, de azért az évtizedek alatt nagyobb arányban szereztem pozitív élményeket. Boldog vagyok, mert ahol a szakma egyik szeletében veszteséget éltem meg, egy másik szeletében mindig sikerre számíthattam. A legnehezebb pillanatokban az összképre koncentrálok, a legszebbekben pedig tudatosan megélem a pillanatot.
Mennyire könnyű vagy épp mennyire nehéz az, hogy együtt dolgozol a férjeddel, Tabár Zoltán zenésszel, zenei szakemberrel?
Nehezen könnyű. Tudatossággal elkerülhető, hogy könnyen nehézzé váljon. Nincs ember, akivel jobban ismernénk egymást, tudjuk, mi az, ami a másikat motiválja, idegesíti, mi az erőssége és mi a gyengesége, így könnyen meg tudjuk a osztani egymás közt a feladatokat, és képesek vagyunk támogatni egymást. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy legyen egy egészséges egyensúly, vagyis, hogy a munka és a magánélet között legyen határ. Tudjunk közösen kikapcsolódni, öröm legyen az együtt töltött idő akkor is, amikor már nem csak az operatív ügyintézés miatt vagyunk együtt, hanem mint férj és feleség. Erre fokozottan figyelünk, és teszünk is érte, hogy megvalósuljon.
Erről a témáról sokan sokféleképpen beszéltek, de úgy érzem, még mindig fontos a kérdés: milyen kihívásokat jelent számodra az egyensúly megtalálása a család, a gyermeknevelés és a karrierépítés között?
Éppen olyan kihívásokkal küzdök én is, mint bárki más a mai világban, akinek gyereke és családja van. Sőt, talán az én helyzetem annyiban könnyebb, hogy magam osztom be az időmet, és senki nem ellenőrzi, mikor húztam le a belépőkártyámat vagy, hogy valóban a gépem előtt ültem-e nyolc órát.
Mindenki zsonglőrködik az idejével, ezt teszem én is.
A vállalkozói lét megteremti ennek sokféle lehetőségét, ugyanakkor nekem elemi érdekem, hogy valóban érdemi tevékenységeket végezzek, hiszen a nemlétező főnököm ugyan nem ellenőriz, de nem is téríti a költségeimet…
Összességében talán azt tudom mondani, hogy az egyensúly megteremtése pulzáló: van, hogy a család vagy a gyereknevelés kíván többet, és van, amikor a munka. Ebben a tekintetben is szerencsés, hogy közösen dolgozunk a férjemmel, mert mindent meg tudunk osztani egymás között. Emellett édesanyám segítségére is számíthatok.
Volt olyan, hogy úgy érezted: elég? Hogyan kerültél vissza ezután a nyeregbe?
Persze, hogy volt. Bár kezdetektől a zeneiparban tevékenykedünk, nem egy nehéz pillanatunk volt, amiből feladat volt talpra állni. Nekem mindig fontos volt az egészség, mind a táplálkozás, mind pedig a mentális egészség, önfejlesztés témaköre érdekelt. Kezdetben csak hobbiként, a tudás megszerzése érdekében foglalkoztam ezekkel, de egyszersmind el is terelték a fókuszt az aktuális problémáimról, az eltávolodás pedig az adott témát más megvilágításba helyezte. A megszerzett pszichológiai tudásom azóta nagyon sok helyzetben segített. Néhány hete fejeztem be Dr. Buda László ultrarövid terápiás képzését. Abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy személyesen tőle, a SzomatoDráma és az Ultrarövid Terápia módszerek megalkotójától tanulhattam egy egész éven át, és ma már az ajánlásával konzulensként is dolgozhatok.
Milyen szerepet játszik a spirituális oldalad az üzleti döntésekben és az életvezetésben? Hogyan építed be ezt a szemléletet a mindennapi tevékenységeidbe?
Inkább a távlati céljaim, terveim összehangolásában segít. A megérzéseimre ma már nagyon hallgatok. Sokszor elnyomtam az intuíciómat, pedig később igaznak bizonyultak, például bizonyos emberekkel kapcsolatban.
A mindennapokban a szakmai tapasztalat, a pszichológiai alapok ismerete és az ösztön vezérelnek.
Jó látni, hogy próbálsz pozitív példát mutatni szakmailag és emberileg egyaránt. Melyek azok a kezdeményezések, amelyekre büszke vagy, és amelyekkel szerinted hozzájárulsz a szakma és a zenei közösségek fejlődéséhez?
Egyértelműen a KoncertBooking.com életre hívását mondhatom első helyen. Az első pillanattól fontosnak éreztük, hogy egy olyan digitális platformot hozzunk létre, amely megfelel a modernkori kihívásoknak, felhasználja a technikai vívmányokat annak érdekében, hogy a zeneipari szereplők hatékonyabban végezhessék a munkájukat, miközben esélyegyenlőségre törekszik az újonnan induló és a már befutott zenekarok közt. Egy digitális zenei-kulturális teret vizionáltunk, amely mára nemcsak, hogy megvalósult, de meghatározó eleme lett a rendezvényszervezés piacának. Több mint 12 ezer regisztrált felhasználónk van, napi 1000-1500 oldalmegtekintéssel, ezernél több megrendelés és sokszáz pozitív visszajelzés. Az előadók szeretik, hogy csak csipog a telefonjuk, majd az új megrendelésük azonnal látszik a naptárjukban. A menedzserek hálásak, hogy lerövidítjük az megrendelés minden elemét az ajánlatkéréstől a szerződéskötésen át a számlázásig. A megrendelők örülnek, hogy a lehető leghatékonyabban, a saját paramétereiknek megfelelő, számukra legideálisabb előadót találják meg. Ráadásul a tény, hogy közvetlenül a produkcióval egyeztetnek, minimalizálja mind a költségeiket, mind a félreértések kockázatát. Nagyon büszkék vagyunk arra is, hogy az oldalt nemcsak a zeneipar ismeri el, hiszen az E-Commerce Hungary az Év E-kereskedelmi weboldalának választotta a projektünket 2023-ban. A KoncertBooking.com oldalon felül pedig hiszek abban, hogy a személyes fejlődésem új területén, az újonnan megszerzett pszichológiai, terápiás tudásommal is segíthetem a jövőben a közösséget.
Fotó: Tabár-Halász Mariann
Milyen tanácsokat adnál más nőknek, akik a zeneiparban vagy egyéb területen szeretnének vállalkozásba kezdeni, esetleg kilépve a jelenlegi munkahelyükről, pályát váltanának, akár 40 év felett? Milyen nehézségekre kell számítaniuk és mi szükséges a sikerhez?
Kitartás, lelkesedés, lelkiismeretes munka. A legnagyobb kihívás szerintem a megbízható, szakmailag hiteles partnerkapcsolatok kialakítása – ez időigényes és nem megy egyik napról a másikra. A szórakoztatóipar hű a nevéhez mindkét értelemben. Egyfelől szórakoztat, másfelől mint iparág piaci alapon működik. Erre kell készülni és jó, ha az ember mindkettőt komolyan veszi, hiszen
a tartós sikerhez nem lesz elég a női megérzés!
Hogyan tervezel tovább fejlődni a jövőben egyéni szinten és a vállalkozásotokat tekintve?
A KoncertBooking.com ma már a rendezvényszervezés minden elemét fedi. A fókusz most a technikai fejlesztésekről a piacbővítésre került át, úgy a hazai szereplők, mind a nemzetközi lehetőségek terén.
Személyes fejlődésem kapcsán nagyon érdekes megtapasztalnom, hogy egy kvázi hobbi, személyes érdeklődés hogyan válik szépen lassan professzionális szolgáltatássá a konzulensi munkában. Kicsit újra élem az egyetemi tapasztalataimat, csak
ezúttal nem a zeneipar, hanem a pszichológia kezd egyre nagyobb teret követelni magának az életemben.
Meglepetés volt számomra, hogy mekkora igény van erre a tudásra. Az Ultrarövid Terápia egy gyors, mély, hatékony egyéni konzultációs módszer, amely intenzitásával azonnal a problémák gyökeréhez vezethet. Sok olyan élethelyzet adódik, amikor nem egy hosszú, többalkalmas folyamatra van szükség, hanem arra, hogy kicsit jobban eligazodjunk a világban, megtaláljuk, hogy mi akadályoz bennünket. Ősszel folytatom tanulmányaimat. Egyfelől egy csoportos önismereti módszer, a szomatodráma technikáját szeretném mélyebben megismerni, aminek segítségével nagyon izgalmas nézőpontból kapcsolódhatunk önmagunkhoz, testünk jelzésein keresztül, emellett egy egyetemi képzés keretein belül a hozzám legközelebb álló pszichológiai irányzat szakértői képzését is elkezdem.
Fotó: Zsólyomi Norbert/ Tabár-Halász Mariann
Ajánljuk még:
