A rózsa illatával: túra a stájer tramini nyomában

Kult

A rózsa illatával: túra a stájer tramini nyomában

Stájerországot Ausztria zöld szívének tartják. Bizonyára az én szívem is zöld, hiszen rá kellett jönnöm, hogy ezer szállal kötődöm ehhez az osztrák tartományhoz. Néhány éve barátok képei inspiráltak a „Stájer Toszkána” felfedezésére, most pedig az arany ősz Délkelet-Stájerországba csalogatott. „Túl szép ahhoz, hogy ne itt legyél” – hirdeti magát a régió, és az tényleg így igaz, meggyőződhettem róla!

Nincs messze, Budapesttől nem egészen három óra alatt elérhető a szlovén határ mellett elterülő Vulkanland. Nevét az egykori vulkáni tevékenységről kapta.

Az évmilliókkal ezelőtti geológiai folyamatok eredményeként jött létre a meredek dombokkal tarkított, változatos táj. A vulkanikus kőzet pedig remek borokat terem!

A környéke egyik gyöngyszeme a kicsiny Klöch település, amelyre majdnem véletlenül akadtam rá térképböngészés közben. A képeket látva már tudtam, hogy itt lesz majd a túrák kiindulópontja!

Útban Klöch felé – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Nem is tévedtem, mert Klöch bájos, kedves, vendégmarasztaló. Megérkezésünkkor épp a péntek délutáni termelői piacra készülődtek. Néhány árus kínálta a helyi sajtokat, sonkákat, pékárut, a stájer aranyat, a tökmagból készült ínyencségeket. Kastanien und Sturm – hirdették úton-útfélen, hiszen

ebben az időben a gesztenye és a murci a legnépszerűbb párosítás errefelé.

Mi is beneveztünk egy körre, a helybéliek helyet szorítottak a padon, és békés egyetértésben szürcsöltük az édes, picit opálos italt, ropogtattuk a frissen sült gesztenyét.

Franz Krainer egykori háza Klöchben – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Klöchöt nem véletlenül nevezik a délkelet-stájerországi borrégió gyöngyszemének. Aki megérkezik ide, máris megérti, miért. Körben mindenhol szőlőültetvények, a völgybe ékelődött falucska fölé az egykori vár romja magasodik.

Túra közben felfedezhetjük az 1856-ból származó határkövet, amely egykor Magyarország és Ausztria határát jelölte ki. A Szent György templom tornya sem magasodik a dombok fölé, megbújik a patak ölelésében. Egykor a bécsiek kedvelt klimatikus gyógyhelynek számított Klöch, szívesen jöttek ide pihenni a jómódúak. Különösen azért is, mert

1873-ban Franz Krainer megnyitotta az első természetgyógyászati központját, ahol többek közt hideg vizes eljárásokkal kúrálta a hozzá fordulókat.

A terápia része volt a séta, a mindennapos felgyalogolás a dombon álló romhoz is. Neves emberek köszönhették neki gyógyulásukat, mint például a legnagyobb osztrák meseíró, Peter Rosegger.

Az őszi táj árnyalatai – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Klöch gyógyhelyként való virágzásának az első világháború vetett véget. Az alapító Franz Krainer asztalosmester és természetgyógyász munkásságára emlékeztet a település központjában a hideg vizes ösvény, amelyet a gyors folyású Klausen patak medrében építettek ki. Nekünk is igen jólesett az egész napos túra végeztével lehúzni a bakancsot, és végigsétálni a hideg vízben!

Ma a borrégió központjaként tartják számon a települést, betérhetünk a bormúzeumba, látogathatunk borospincéket, gazdaságokat, túrázhatunk és természetesen csalogató szálláshelyek garmadájából válogathatunk, hiszen itt nem lehet csak úgy átsuhanni. Meg is kell benne merülni.

Az írásos dokumentumok szerint 1444-ben már voltak itt elzálogosítható szőlőültetvények.

A tramini, a környék legfőbb fajtája remek mikroklímára talált itt a mészmentes, bazaltos-tufás termőtalajon.

Itt, az Alpoktól délkeletre, a domboknak a Mura állja útját, a déli mediterrán levegő találkozik a bércek felől zúduló hűvössel. Minden adott tehát ahhoz, hogy a borászok kiváló borokat készítsenek, a tramininek itt aztán különösen értik a módját! Három nap biztosan nem elég arra, hogy felfedezzük a tramini szőlő és a belőle készült minden titkát.

Szőlőültetvények a tramini hazájában – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A borértő tudja, hogy a traminiben valahol mélyen ott rejtőzik a rózsa. Az illatában, a zamatában.

Nem véletlenül lett a rózsa a Tramini útjának jelképe: keresd hát a rózsát!

Szokatlan hármas: a pálmafa, a rózsa és a tramini – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

„Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél. Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert az ősz színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.” (Hamvas Béla: Aranynapok)

Önkiszolgáló büfékből is kóstolhatjuk a hegy levét – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Arany napok az ősz végén, ahogyan azt Hamvas Béla írja: ebben az élményben volt részünk ezúttal. A dombok lassan engedik útjára a ködöt, a völgyek puha ködpaplanba bújnak. Szerencsés, aki épp verőfényben kapja rajta a borvidéket. Nekünk sikerült, és az utóbbi idők talán legvarázslatosabb színű túráját tehettünk meg végig, a rózsaillatú tramini útján.

A változatosan kialakított útvonal hol aranyló szőlősorok, hol zizzenő avarszőnyeggel borított erdőben kanyargott.

Szőlőből erdőbe, erdőből szőlőbe. A szívet formáló padon megpihenve elmélázhattunk az élet furcsa folyásán. Hogy akár Hamvas Béla, a már említett arany napokon, örvendezünk az ősz eme csodájának, amikor érik a szőlő, koppan a dió, szusszan a pince, pottyan a körte – szemnek, szívnek szép harmónia. Odébb az erdő szín-orgiája. Ám nagyja azért lett oda, hogy most szőlősorok uralják a dombot. Ami látványnak és a pohárba aranylóan csurranva is elvarázsol. Nézem az integető erdőt, a sorakozó arany szőlőt, nem fura paradoxona ez az ember fondorlatainak?

Erdei megálló – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A túraútvonalat nem csak úgy alkották meg, hogy lépten-nyomon újabb természeti szépség táruljon az ember szeme elé, hanem gondoskodtak arról is, hogy a túrában megfáradtak nehogy kiszáradjanak. Itt is, ott is önkiszolgáló italmérésekre lelhetünk. Emitt egy nyitott pinceajtó, mögötte hűtőszekrény kínálja a fröccsöt, szőlőlevet, ásványvizet. Amott egy kimustrált tűzoltóautóból választhatjuk ki a számunkra éppen legfinomabb üdítő italt. Az erdő mellett egy hordóból átalakított büfé, itt még helyi mézet is vásárolhatunk, mindenhol – természetesen – becsületkasszával.

Az utazó bárhol megszomjazhat – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Az estét pedig stájer tramini-krémlevessel fejeltük meg. A magyar konyha fahéjas-szegfűszeges, édeskés borlevese, ami a böjtös idők, vagy éppen a szenteste kiváló bevezetője, itt egészen más ízzel robban be. Emez bársonyosan lágy, ránézésre, megtévesztésig hasonlít a magam készítette borlevesre. Ám csöpp hab-bóbitáján petrezselyemlevél billeg, jelezvén, hogy itt valami másról lesz szó.

A bortól savanykás, a húslevestől testes, a tejszíntől és a vajtól krémes leves mellé őrölt fahéjba forgatott, pirított kalácsszelet-falatkák várakoztak, hogy a tramininek egy újabb formájával köthessünk barátságot.

Tramini-krémleves – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Aki természetkedvelő, netán borértő, aki szereti a világnak a szebbik és jobbik felét, ha néhány napra is, de legyen részese egyszer a stájer tramini élvezetének! Ellenállhatatlan, összehasonlíthatatlan – mondják, én meg már tudom, hogy felejthetetlen is a tramini útja a rózsa illatával, a stájer dombvidék ölelésében.

Kirándulásunk teljes fotógalériája itt nyílik:

Nyitókép: Halmos Monika @rozsakunyho

Ajánljuk még:

A legendás pesti mulatók világát idézik meg a Cziffra Fesztivál programjai

Hamisítatlan bárzenében és a 20-as 30-as évek hangulatában lehet része annak, aki a következő hónapokban ellátogat a Hegyvidéki Kulturális Szalonba, illetve a MOMkult Színháztermébe. A négy alkalmas bárzongorista sorozat és az egykori lokálok hangulatát megidéző Bárest Cziffra György zongoraművész bárzongorista korszakát idézi meg.