Az egyetemi utalás nem véletlen, hiszen szakmai útra indultam a szlovák fővárosba, a Pán-Európai főiskolára, hogy tapasztalatokat szerezzek az ottani kommunikációs jógyakorlatokról. Erről mindössze annyit, hogy jó társaságban hamar telik az idő. Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy nemcsak az úticél számít, hanem a útitársak is. A négynapos túra megannyi élményt tartogatott, bár a legnagyobb kánikulában időztünk a szlovák fővárosban.
Fotó: Pixabay / Leonhard Niederwimmer
A hőséget Duna-parti hűsöléssel, kávézók árnyékos teraszán elfogyasztott kávéval, vagy egy-egy gyors ebéddel enyhítettük. Azt leszögezhetjük, hogy a szlovák konyha viszonylag egyszerűen behatárolható ételekből áll, amelyek alapja a krumpli, a káposzta, a juhtúró és a sajtok. Emblematikus fogás a juhtúrós sztrapacska.
Kellemes meglepetést jelentett számomra, hogy gluténérzékenységem mellett is belekóstolhattam az autentikus ízvilágba, gluténmentes céklás pirogot ettem, amelyet karakteres ízű sajttal szórtak meg és vajban forgattak.
Hozzá kofolát ittam (életemben először). A kóla és a gyerekkori köptető szirup ízét idéző hagyományosan cseh és szlovák szénsavas üdítőital sajátos ízét valószínűleg a benne található gyógynövényeknek is köszönheti.
Fotó: Unsplash / Sebastian Schuppik
Az egyik felejthetetlen pozsonyi élményem marad, hogy épp a labdarúgó Európa Bajnokság idején érkeztünk a szlovák fővárosba, s első szabad esténken a szlovák csapat a belgákkal csapott össze. Si fueris Romae, Romano vivito more – a rómaiak után szabadon igyekeztünk úgy élni, ahogy a szlovákok teszik. Egy autentikus sörözőben vacsoráztunk a meccs alatt, és bevallom, teljesen beszippantott a hangulat, a szurkolók izgatottsága ránk is átragadt, különösen, mivel a hazai csapat a várakozásokkal ellentétben kiválóan szerepelt.
Pozsony a történelmi paloták, a modern felhőkarcolók, a sörözők és a Duna városa.
A leginkább emlékezetes látnivalókat az óváros tartogatja.
Fotó: Pixabay / Jokhongir Mamarasulov
Pozsony 1291-ben szerezte meg a városi előjogokat, és szabad királyi várossá vált. A 14-15. században a kereskedelem és a kézműves ipar központjává vált. Az Academia Istropolitana 1467-es megalapítása tovább erősítette a város szerepét a magyar kulturális és oktatási életben.
A magyarországi török invázió idején Pozsony átvette a magyar főváros szerepét is. Itt székelt a Magyar országgyűlés, több központi hivatal, és a magyar királyokat is itt koronázták.
A törökellenes harcok és a rendi felkelések azonban negatívan hatottak a város fejlődésére a 16. és a 17. században: a város a 18. században indult csak ismét virágzásnak, főleg Mária Terézia uralkodása idején. 1993. január 1-je óta az önálló Szlovákia fővárosa. Igyekeztem megtalálni a számomra legizgalmasabb látnivalókat. Következzék az én TOP 5-öm.
Fotó: Pixabay / Andrea
Szent Márton dóm
A város felfedezését a Szent Márton székesegyháznál kezdtem, hiszen 1563 és 1830 között 11 magyar királyt és 8 királyi hitvest koronáztak itt meg, közülük talán a legjelentősebb Mária Terézia, aki a Habsburgok egyetlen női uralkodójaként 1741. június 25-én lett királynő.
A templom katakombáiban több magyar történelmi nagyság nyugszik, itt talált végső nyughelyet Pázmány Péter esztergomi érsek is.
A háromhajós gótikus templomban található a koronázó korona hasonmása, amely a templomtorony csúcsán látható, súlya 150 kilogramm. A 13. században épült székesegyház türkzikék tetejével Pozsony egyik legjelentősebb vallási épülete. A dóm vár és az óváros közötti ösvényen található, könnyű sétával megközelíthető. A templomban gyertyát gyújtottam az egykori koronás fők emlékére.
Fotó: Wikipedia / Diego Delso
A pozsonyi vár
Ha már az óvárosban jártam, természetesen a következő állomás a Pozsonyi vár volt. A szűk, meredek, kanyargós utcákon egyre közelebb és közelebb kerültem a messziről is jól látható tornyokhoz. A 9. században épült várat az idők során többször is felújították és átépítették.
Fotó: Pixabay / Martin Katler
A várban ma a Történeti Múzeum található, ahol egyedülálló numizmatikai gyűjteményt láthatunk, emellett történelmi bútorok, óra-, üveg-, porcelán és kerámia gyűjtemények mesélnek a múltról.
A 47 méter magas Koronatorony 3. emeletén a magyar királyok koronájának másolatát is megnézhetjük.
Fotó: Pixabay / Tóth Péter
A Grassalkovich palota
A rokokó stílusú nyári palota a magyar királyi kamara elnökének és Mária Terézia királynő tanácsosának, gróf Grassalkovich Antal koronaőrnek épült 1760-ban. Akkoriban a nemesség társasági életének egyik emblematikus helyszíne volt, Joseph Haydn is koncertezett itt. Kertjét francia díszkertnek tervezték, Mária Terézia lovasszobra ékesíti.
Az épület jelenleg a köztársasági elnök palotája, nem látogatható, ám a gyönyörű park nyitva áll a nagyközönség előtt.
Az árnyékos fák között én is megpihentem egy padon, majd elsétáltam az elnöki fasorba, ahol az államelnökök pozsonyi látogatásuk során elültetnek egy-egy fát. Itt megtaláltam a Mádl Ferenc által elültetett fát is.
Fotó: Pixabay / Diego Delso
A Kék templom
A Duna felé sétálva ismét egy magyar vonatkozású épülethez, a Szent Erzsébet templomhoz, azaz a Kék templomhoz értem. Ezt a világhírű magyar építész, a magyar szecesszió úttörője, Lechner Ödön tervezte. Az építész 1909-ben Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztertől kapott megbízást a templom megtervezésére.
A képek nem adják vissza azt a különleges kék színt, amelyet a Zsolnay gyárban készült kék kerámiától kapott a templom, s amelyről a nevét is kapta.
A templomot Árpád-házi Szent Erzsébet halálának hétszázadik évfordulóján adták át, de valójában Erzsébet királyné, Sissi szimbolikus mauzóleumának szánták. Ezt az építményt is feltétlenül érdemes megnézni.
Fotó: Pixabay / Hans Hansen
Az UFO
A pozsonyi séta során nem lehet kihagyni a Duna-parti andalgást. A folyó mentén csodás épületekbe, hajókba botlunk – és természetesen a folyót átszelő hidakba. Pozsony egyik leglátványosabb építményének tartják a Szlovák Nemzeti Felkelés-hídjának pilonjain 95 méter magasban található UFO névre hallgató, futurisztikus űrsiklót formázó kilátót.
Itt szinte az ég peremén éreztetjük magunkat, ahonnét csodálatos élményt kínál a napnyugta: innen nyílik a legszebb panoráma a várra, az Óvárosra és a Szent Márton-dómra, de tiszta időben akár 100 kilométerre is elláthatunk.
A kilátó alatt étterem várja látogatókat.
Fotó: Unsplash / Lukáš Kulla
Gaffer
Pozsony nevezetes egyedi szobrairól, a vicces bronzfigurák a belváros üde színfoltjai, a turisták közkedvelt szelfi-pontjai és bizony előfordul, hogy sorbanállás alakul ki a köztéri látványosságok körül. A macskaköves utcákon sétálgatva szinte szó szerint belebotlottam az egyik legnépszerűbbe, aki egy csatornából kandikál ki.
Čumil az Úri- és Lőrinckapu utca kereszteződésében bámulja meg a járókelőket.
Széles mosollyal figyel, neve a čumiet igéből ered, melynek jelentése bámészkodni, bámulni. Valójában egy egyszerű pozsonyi kíváncsiskodót ábrázol, aki a főváros központjának szívélyes és derűs hangulatát tükrözi. Az utcai szobrot 1997-ben állították, Viktor Hulik szlovák művész alkotása. Olyannyira népszerű, hogy még az amerikai lapokban is írtak róla. Az a hír járja róla, hogy ha valaki megérinti bojtos sapkáját, annak szerencséje lesz.
Fotó: Pixabay / Sebastian Mies
Summa summarum, érdemes volt ellátogatni a szlovák fővárosba. A néhány napos kirándulás után arra biztatom a nyájas olvasót, bátran látogasson el Pozsonyba, nem fogja megbánni. Alkossa meg a saját kirakóját, és ezáltal építse fel a saját pozsonyi élménytárát – az általam említett látnivalók mellett biztosan van még miből válogatni. És ne feledjük, nemcsak az számít, hova megyünk, az is, hogy kivel.
Nyitókép: Pexels / Pixabay
Ajánljuk még:
