A boszorkány meggyógyítása - Csonka Ferenc meséje

Kult

A boszorkány meggyógyítása - Csonka Ferenc meséje

Nagy sikerű Mesés Piroska-pályázatunk egyik döntőse Csonka Ferenc 6. osztályos tanuló. Az ő pályaművét olvashatjátok alább. 

Élt egyszer egy városban egy boszorkány. A boszorkány mindig köhögött és tüsszögött. Amikor a boszorkány köhögött, megrepedtek a házak a városban. Az emberek gyűlölték a boszorkányt emiatt. Meg akarták ölni.

Élt a városban egy 12 éves fiú, Feri. Nagyon okos, nagyon mélyen érző fiú volt. Nem akart senkit megölni. Úgy döntött, segít a boszorkánynak.

Amikor Feri köhögött, az anyukája mindig teát adott neki. A fiú nagyon szerette a málnaszörpöt, ezért, hogy finomabb legyen a tea, öntött bele szörpöt is. Egy termoszba öntötte a teát és megkereste a boszorkány házát, amely egy sötét erdő mélyén állt. Bátorságot vett, és bekopogott az ajtón.

A boszorkány kinyitotta az ajtót, és meglepődve nézett a fiúra. 

- Mit akarsz? - kérdezte rekedten. - Nem félsz tőlem?

- Nem félek - mondta Feri. - Hoztam neked finom teát. Talán segít a köhögéseden.

A boszorkány elcsodálkozott. Senki sem volt még ilyen kedves hozzá. 

- Köszönöm - mondta. - Gyere be, ülj le!

Feri bement a házba, és leült egy kis asztalhoz. A boszorkány megkóstolta a teát, és meglepődött.

- Ez nagyon finom - mondta. - Mi ez?

- Ez málnaszörpös tea - mondta Feri. - A málna gyulladáscsökkentő és immunerősítő hatású. A tea pedig melegít és hidratál.

A boszorkány mosolygott. 

- Tudod, én nem akarok ártani senkinek. Csak a köhögésem miatt történnek ezek a dolgok.

- Értem - mondta Feri. - De talán tudsz valamit tenni, hogy ne köhögj annyit.

A boszorkány elgondolkodott. 

- Talán igen - mondta. - Van egy varázslatom, ami meggyógyíthatja a köhögést. De ehhez szükségem van egy hozzávalóra, amit nem tudok beszerezni.

- Mi az? - kérdezte Feri.

- Egy tündérhajszál - mondta a boszorkány. - A tündérek nagyon ritkák, és nagyon gyorsak. Nem tudom elkapni őket.

- Én segítek - mondta Feri. - Talán tudok beszélni velük, és megkérni őket, hogy adjanak nekünk egy hajszálat.

A boszorkány meghatódott. 

- Igazán segíteni akarsz nekem? - kérdezte.

- Igen - mondta Feri. - Hiszek abban, hogy mindenki megérdemel egy esélyt.

- Köszönöm - mondta a boszorkány. - Akkor gyere, menjünk a tündérekhez!

A boszorkány és a fiú elindultak az erdőben. A boszorkány megmutatta Ferinek, hol laknak a tündérek. Egy nagy virágos réten volt egy kis tó, amelyben csillogtak a tündérek. 

- Látod őket? - kérdezte a boszorkány.

- Igen - mondta Feri. - Gyönyörűek.

- De vigyázz! - mondta a boszorkány. - Nagyon félénkek, és nem szeretik az idegeneket.

Feri óvatosan közeledett a tóhoz. A tündérek észrevették őt, és ijedten el akartak repülni. Feri megállt, és halkan szólt. 

- Ne féljetek - mondta. - Nem akarok bántani titeket. Csak beszélni szeretnék veletek.

A tündérek kíváncsian néztek rá. Egyikük közelebb repült hozzá. 

- Ki vagy te? - kérdezte.

- Feri vagyok - mondta Feri. - Egy fiú, aki a városban él.

- És mit akarsz tőlünk? - kérdezte a tündér.

- Segítséget - mondta Feri. – Ismerek egy nénit, aki nagyon beteg. Egy boszorkány, aki mindig köhög. A köhögése miatt sok bajt okoz a városnak, ahol élek. De tudom, hogy ez a néni nem rossz, csak szerencsétlen. Szeretném meggyógyítani őt.

- És hogyan akarod meggyógyítani őt? - kérdezte a tündér.

- Van egy varázslata, ami meggyógyíthatja a köhögést. De ehhez szüksége van egy tündérhajszálra - mondta Feri.

- Bocsánat, nem tudok beszélgetni veled, mert nagyon szomjas és elgyötört vagyok – mondta a tündér. 

Feri elővette a málnaszörpös teás termoszt, és odanyújtotta a tündérnek, hogy igyon belőle. 

A tündér megkóstolta az italt. A szörp íze elárasztotta a száját, és kellemes érzést keltett a gyomrában. Boldogan felkiáltott. 

- Ez csodálatos - mondta. - Még sosem ittam ilyet.

- Örülök, hogy ízlik - mondta Feri. 

A tündér megosztotta a málnás teát a többiekkel is.

Minden tündérnek nagyon ízlett, és hamarosan az egész termosz kiürült. A tündérek elégedetten nyalogattak a szájukat. - Köszönjük, köszönjük! - mondták. - Ez volt a legjobb ital, amit valaha ittunk.

- Szívesen - mondta Feri. - Örülök, hogy ízlett.

A tündérek közül egyikük előlépett. 

- Én adom egy aranyhajszálamat - mondta. - De csak azért, mert nagyon megszerettelek téged. Te vagy az első ember, aki ilyen kedves volt velünk. 

A tündér egy hajszálat nyújtott Ferinek. A hajszál csillogott a napfényben, és szivárványos színekben játszott. A tündér átnyújtotta a szárnyat Ferinek. 

Feri óvatosan fogta a hajszálat, és a zsebébe tette. 

- Köszönöm - mondta. - Nagyon hálás vagyok.

- Nincs mit - mondta a tündér. - Most menj, és gyógyítsd meg a barátodat. 

Feri elköszönt a tündérektől, és visszament a boszorkányhoz. A boszorkány várta őt, és izgatottan kérdezte. 

- Nos, sikerült beszélned a tündérekkel?

- Igen, sikerült - mondta Feri. - És hoztam neked valamit.

Feri, és elővette a zsebéből az aranyhajszálat. 

- Elmondtam a tündéreknek, hogy te nem vagy rossz, csak beteg. És hogy szeretnélek meggyógyítani téged.

A boszorkány meghatódott. 

- Igazán ezt tetted? - kérdezte.

- Igen, igazán - mondta Feri. - Mert a barátom vagy.

A boszorkány megölelte a fiút. 

- Köszönöm - mondta. - Te vagy a legjobb barát.

- Szívesen - mondta Feri. - De most gyorsan csináld meg gyorsan a varázslatot!

A boszorkány elővette a varázskönyvét. Megkereste a varázslatot, ami meggyógyíthatja a köhögést. 

- Abrakadabra, köhögés, köhögés, menj el innen, ne zavarj többé engem! – olvasta a varázsigét a boszorkány miközben köröket rajzolt a levegőbe az aranyhajszállal. Utána ivott egy nagy bögre szörpös teát, mert varázslás közben kiszárad a szája.

Nem tudni, hogy a varázslattól vagy a finom málnás teától, de a boszorkány meggyógyult. 

- Most már ugye nem fogsz többé kárt tenni a városban? – kérdezte Feri.

- Nem, nem fogok - mondta a boszorkány. 

A boszorkány és a fiú elindultak a városba. Amikor odaértek, az emberek meglepődve néztek rájuk. Nem ismerték fel a boszorkányt, aki most már nem köhögött, és nem tüsszögött, a szeme pedig vidáman csillogott. Egy takaros, kedves néni volt. A boszorkány mosolygott, és köszöntötte őket.

- Jó napot, kedves emberek - mondta. - Én a boszorkány vagyok, aki a város mellett lakik. De ne féljetek tőlem, mert már nem vagyok beteg, és nem akarok ártani nektek! Meggyógyultam, mert megismertem a barátomat, Ferit, aki megmentett. Most már a barátaitok vagyok. És a barátok segítik egymást.

Az emberek meghatódottak. 

- Köszönjük - mondták. - Te vagy a legjobb boszorkány, akit valaha láttunk.

A városban többé nem repedtek meg a házak, és mindenki boldog volt. A boszorkány és a fiú pedig a legjobb barátok maradtak, és sok málnás teát ittak együtt.

Ebből a meséből pedig minden szó igaz, mert az a Feri én vagyok. Kóstoljátok meg ti is hideg estéken a málnaszörppel ízesített teát! Szerintem nektek is jobb lesz a kedvetek, sőt, még varázslatok is történhetnek veletek!

***

Lezárult Mesés Piroska-pályázatunk első része. A pályázatra 269 mesét küldtetek országszerte 43 településről, 61 iskolából, 83 osztályból. Nem volt könnyű feladat szerkesztőségünk tagjainak ebből a 269 egytől egyig kreatív, kedves, minden ízében édes meséből csupán tíz darabot kiválasztani, amiből a végső zsűri, a pályázatot támogató Piroska Szörp munkatársai a három dobogóst megszavazták. A nehéz döntések eredménye nyomán három pályamű maradt versenyben: 

A pályázat következő szakaszában, 2023. 12. 11 és 2023.12.17. között várjuk szavazataitokat, hogy a dobogó helyezései miképp alakuljanak. Szavazni a mesék Facebook-megosztásánál lehet: amelyik mese a legtöbb reakciót kapja Facebook-oldalunkon, az nyer. 

 

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X