Egy egészen biztos: az óév végéhez és az új év kezdetéhez kapcsolódó szokások közös célja mindvégig az volt, hogy az előttünk álló évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot hozzon. Azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy a közszájon forgó szokások és praktikák valóban elhozták-e a várt eredményeket, az azonban bizonyos, hogy puszta betartásuk és alkalmazásuk már önmagában is megteremtette az új lehetőségek alapjait.
Az egyik ilyen, alapvető feltételezés az volt, hogyha az óévben nem falunk fel mindent, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni semmiben. Úgy vélték, hogy a disznóhús fogyasztása elhozza a szerencsét, mert a disznó előretúrja azt, azonban a szárnyasok fogyasztása nem javallott, mert azok elkaparják a szerencsénket.
Fotó: 123RF
Azonban nem volt ennyire egyértelmű minden élőlény szerepe az új év alakulásában.
A hallal kapcsolatban például a folyó menti vidékeken úgy vélték, hogy szerencsét hoz, máshol viszont pont az ellenkezőjét gondolták: a hallal együtt elúszik a család szerencséje is.
Sok háznál mandulát főztek a lencsefőzelékbe, főleg akkor, ha akadt olyan lány a háznál, aki eladósorba került. Ha ugyanis evés közben rálelt a mandulára, még abban az évben asszony válhatott belőle. Nem véletlen a lencse sem: elődeink úgy vélték, hogy aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. De néhány házilag gyúrt gombóc is elég volt a rögtönzött jóslatokhoz: ezekbe belerejtettek pár papírra írt férfinevet, és amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az rejtette magában a leendő férj nevét.
Fotó: 123RF
De nemcsak az étkezés részletei voltak fontosak, hanem a napi rutin elemei is: az új év napján kerülték a veszekedést.
Kora reggel friss vízben mosakodtak, hogy egészségesek maradjanak,
és kerülték az orvost, mert aki e napon orvost látott, arra egész éves betegeskedés várt. Sok helyen telt ólomolvasztással az ünnep: a lányok hideg vízbe csepegtették az olvasztott ólmot, és amilyen betűt az formált, az utalt a leendő választott nevére. De voltak ennél érdekesebb szokások is: a férjhez menni vágyó fiatalok férfinadrágot tettek a párnájuk alá, hogy az éjjel megálmodják, ki lesz a párjuk.
Fotó: 123RF
A legtöbb babona mégis az időjárással függött össze:
ha az új év első napján sütött a nap, akkor egész évben szép időre lehetett számítani, ha csillagos volt az ég, akkor pedig rövid telet jósoltak.
Az egyik legizgalmasabb időjáráshoz kapcsolódó szokás a fokhagymák sózása volt: 12 gerezd fokhagymába este sót szórtak, és amelyik gerezd fokhagyma reggelre nedves lett, annak megfelelő hónapban csapadékos időre lehetett számítani.
Számos helyen készítenek ilyenkor szerencsepogácsát, amibe egy pénzérmét sütnek, és aki megtalálja, annak nagy szerencsét hoz az új évben. A legtöbb korban és területen úgy vélték, hogy az év utolsó napján jó dolgokkal kell körbevennünk magunkat, és nem árt lazítani sem. Háziasszonyoknak jó hír, hogy ilyenkor mosni és takarítani is tilos, mert az balszerencsét hoz a házhoz.
Fotó: 123RF
Mitől lesz tehát boldog az újesztendő? A kérdés megválaszolásához inkább egy idézetet osztanék meg olvasóinkkal:
„Az újévi jókívánságok jelképes üzenetét ismerjük, gyakorlati értékük attól függ, amit a kéz és a cselekvést vezérlő értelem alakít, igazít a világon.”
Jókívánságok, hiedelmek, szokások és jóslások ide vagy oda: végső soron saját döntéseink és cselekedeteink alakítják az életünket- így boldogságunkat is. Nincs biztos recept a sikerre, mert az nem másban, hanem önmagunkban kell keresnünk.
És ahogy Karinthy mondaná: „Ez ügyben megkérdeztem Couét. Azt felelte: sokszor kell mondani. Tehát: bujék, bujék, bujék, bujék!”.
Nyitókép: 123RF
Ajánljuk még:
Álomvilágot sűrít magába: a hógömb története
7 találmány, amiről nem tudtad, hogy nőknek köszönhetjük
Mezőn termő tudás: kiránduljunk az etnobotanika világába!
