Kult

5+1 film a szülők és gyerekek bonyolult kapcsolatáról

A filmművészet rengeteg alkalommal nyúlt már a szülő-gyerek kapcsolatokhoz, és dolgozta fel vicces, szívmelengető vagy épp sokkolóan traumatikus formában. Egy biztos: az alábbi gyöngyszemekhez – majdhogynem mindegyikhez – dukál a papírzsebkendő. Ha épp nem a szomorúság, akkor a meghatódás miatt. Listába szedtem a kedvenc, ám nem feltétlenül habkönnyű, szülő-gyermek viszonyról szóló filmjeimet.

1. Patrick Melrose sorozat

A listát egyből egy kakukktojással kezdem, tekintettel arra, hogy a bemutatott alkotás nem film, hanem sorozat. Ráadásul kultikus fajta. Ahogy a gyerekkori démonaival, az apja erőszakosságával és az anyja felelőtlenségével küzdő Patrick Melsore (Benedict Cumberbatch) megjelenik a képernyőn, egy egészen új környezetben találkozhatunk az eddig leginkább csak a családi vígjátékokban bemutatott szülő-gyermek kapcsolattal.

A sorozat az arcunkba csapja a valóságot, hogy a múlt nem múlik el nyomtalanul.

Az arcunkba nyomja, hogy gyerekkori traumáink akkor is dolgoznak, ha nem akarunk tudomást venni róluk, ráadásul ha „rossz” szülőkkel kezdjük az életet, akkor nem is nulláról indulunk, hanem mínuszról. Mert egész életünkben cipeljük traumatizált gyermekkorunk démonait. Soha nem láttam még ilyen filmsorozatot, ami ennyire valóságosan, fájdalmasan, mégis gyönyörűen mutatja be a gyerekkor felnőtt életre gyakorolt hatását – ezáltal pedig a megfelelő szülő fontosságát.

2. Kramer kontra Kramer

A Kramer kontra Kramer egy világhírű film, ami – szerintem – nem véletlen nyert öt Oscar-díjat. A történet során elkezdünk együttérezni a munkamániás fiatal férjjel, és szurkolni neki, hogy nála maradhasson kisfia, miután az anya (Meryl Streep) úgy dönt, nem akarja folytatni közös életüket, inkább az önmegvalósítást helyezné előtérbe.

A gyerekkel egyedül maradó apuka kénytelen a karrierjét feladni: a film szerint még a legmunkamániásabb férfiak is képesek felelős apák lenni, akik nem veszteségként élik meg az otthonmaradást, hanem olyan pluszként, amit az élet ajándékba adott nekik. Ijesztő abba is belegondolni, hogy

az átgondolatlanul kitűzött életcélok ész nélküli kergetése mennyire szűklátókörűvé, vagy éppen vakká teszi az embert:

a családokban együtt élés helyett így lesz egymás mellett élés. A legjobb, hogy a film befejezése a realitás talaján marad, így vigaszt jelenthet azok számára is, akik személyesen is átéltek hasonlót.

3. A kölyök

A kölyök című filmnek a története legalább annyira tragikus, mint amennyire komikus. A színészlegenda, Charlie Chaplin főszereplésével készült film egy gyerekről szól, akit az utcán találnak meg, végül pedig egy magányos, szegény kisemberhez kerül, aki biztonságban és szeretetben neveli fel, miközben elválaszthatatlan társakká válnak.

Öt évvel később a kisfiú pontosan utánozza az „apja” minden mozdulatát: tanulságos történet arról, hogy

nem a vér számít, hanem a szeretet,

és hogy mennyire kegyetlen sorsa lehet egy olyan fiatalnak, akit elhagy az apja vagy anyja. Charlie Chaplin egyébként pontosan tudja, milyen így élni: őt magát is faképnél hagyta az édesapja, ráadásul a forgatás előtt néhány nappal halt meg a gyermeke is.

4. Édesek és mostohák

Julia Roberts és Susan Sarandon már szinte önmagukban garanciát adnak egy sikeres filmre, ám itt a történet sem mindennapi. Egyre ismertebb a jelenség, amikor a válófélben lévő szülők a gyerekeiket egymás ellen hangolják, durvább esetekben pedig aljas hazugságokat is terjesztenek – a filmben sincs ez másképp. Adott egy férj, egy volt feleség és az „új nő”: folyik a harc az új élethelyzet elfogadásáért és a szülők-gyerekek közötti béke fenntartásáért, míg a fő szempont pedig természetesen az, hogy a kicsiknek jó legyen. De vajon jó-e így? Aztán persze fenekestül felfordul minden, de a spoilerek elkerülése miatt inkább csendben maradok.

Könnyfakasztó két órára lehet számítani,

amiben átértékelődik az önzetlen, határokon átívelő szeretet fogalma.

5. Nem férek a bőrödbe

Tinédzserkorom nagy kedvence volt a 2003-ban bemutatott, Jamie Lee Curtis és Lindsay Lohan főszereplésével készült vígjáték. A pszichológusként dolgozó anya és kamasz lánya egy kínai szerencsesütiben talált üzenet hatására egy reggel egymás testében ébrednek, amivel el is kezdődik a nagy kalamajka: most már egymás problémáival kell megküzdeniük, holott egyikük sem volt felkészülve ilyesmire.

Noha szülő és gyermek közötti kapcsolatból ezerféle lehet, egy dologban nagyon is biztos vagyok:

a gyerek a szülő lenyomata.

Ez azonban még egyáltalán nem garantálja azt, hogy tudjuk, min megy keresztül a másik – még akkor sem, ha a saját gyermekünkről vagy édesanyánkról van szó.

+1. Az élet szép

A lista végére hagytam a filmet, amit akárhányszor kezdek el nézni, már előre bekészítem a papírzsebkendőt. Az olasz dráma története Toscanában indul, ahol Guido (Roberto Benigni) pincérként dolgozik. Egy nap beleszeret a szépséges tanárnőbe, Dorába, akivel összekötik életüket, és egy gyönyörű gyermekük születik.

A családi idillnek azonban véget vet a munkatábor. Hogy Guido megkímélje kisfiát a borzalmaktól, cselhez folyamodik: zseniális módon adja elő gyermekének, hogy ez az egész szörnyűség csak egy játék, amit furcsa játékszabályok öveznek, amiket mindenképp be kell tartani.

Az élet szép az emberiség egyik legkegyetlenebb korszakát mutatja be egy önfeláldozó apa és a mit sem sejtő fia megható, de fájdalmasan letaglózó történetén keresztül. Mert még ha minden rossz is: az élet szép. Ha most kételkedünk is, a filmet nézve megértjük.

(Nyitókép:  Kristina Paukshtite, Pexels)

Ajánljuk még: