Virágjába beleszeretünk, magjától elvetélünk – Janus-arcú vendégünk, a pillangófa

E feltűnő trópusi virág őshazája Argentína és Uruguay, nemzetségnevét mégis egy olasz botanikusról, a 16. században élt Andrea Cesalpino (1519/24-1603) firenzei botanikusról, VIII. Kelemen pápa orvosáról kapta. Egyik faja, az argentin pillangófa, a Caesalpinia gilliesii fajnevét John Gillies (1792-1834) skót tengerészsebészről kapta, aki Chilében és Argentínában gyűjtött növényeket. A hüvelyesek családjába tartozó cserje Délkelet-Mexikótól Peruig és a Karib-térségig őshonos. Ezt a növényt jellemzően száraz trópusi erdőkben, fás füves területeken, tengerpartokon vagy bozótosokban találjuk meg eredeti élőhelyein.

A Caesalpinia nemzetségnek több mint 140 faja van.

Legismertebb fajai a Pompás pillangófa (Caesalpinia pulcherrima), az Argentin pillangófa (Caesalpinia gilliesii) és a Mexikói pillangófa (Caesalpinia mexicana) – hasonló tulajdonságokkal. Számos faj megtalálható a Karib-térségben, Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, Madagaszkáron, Dél-Afrikában és Jemenben – Európában a Mediterráneumban érzi jól magát, de már Magyarországon is előfordul dísznövényként a kertekben.

Pompás pillangófa (Caesalpinia pulcherrima) – Fotó: Unsplash / Mijh Shikder

Egyes fajok szárán és ágain tüskék vagy tüskék vannak. 

Éghajlati zónákhoz adaptálódva képes lombhullató vagy évelő életmódot folytatni.

Jellemzően a nyári hónapokban virágzik, de a trópusokon egész évben virágozhat. A zöld levelek páfrányszerűek és kétágúak, páros fellevelekkel. A virágok fürtöket alkotnak a szárak végén vagy oldalsó oldalán, és különböző színűek, többek között sárga, narancssárga, piros vagy sárga szirmúak, piros porzókkal. A termések a virágzás után jelennek meg, és hüvelyekből állnak – amikor megérnek, a hüvelyek szétnyílnak, és apró magokat szórnak szét.

Argentin pillangófa (Caesalpinia gilliesii) – Fotó: Gáspár Kinga 

A Caesalpinia pulcherrima vagy Pompás pillangófa a trópusokon és szubtrópusokon kerti dísznövényként terjedt el, a karibi Barbados szigetének nemzeti virága. A faj érett magjai csersavakat tartalmaznak, és lenyelve mérgezők, ezért kertbe telepítve nagy odafigyelést igényel, hogy se a házi kedvencek, se a gyerekek ne nyeljék le magjait.

Virágai a trópusokon vonzzák a pillangókat és a kolibriket.

Ez a nemzetség a teljes napfényt és a jó vízelvezetésű talajt kedveli, de érés után némi szárazságot is elvisel. A vegetációs időszak alatt akkor teljesít a legjobban, ha mélyen, de ritkán öntözik. Alakjának megőrzése érdekében metszést igényel, amit pompás, terebélyes bokrosodással hálál meg.

Maria Sibylla Merian illusztrációja a pávavirágról (Caesalpinia pulcherrima) és egy lepkéről lárvaként, bábként és kifejlett állapotban – Fotó: Wikipedia

Maria Sibylla Merian (1647-1717) 17. századi német entomológus, természettudós és tudományos illusztrátor a holland Suriname gyarmaton (Dél-Amerika) találkozott ezzel a növénnyel, amikor az őslakosok körében a növények elnevezéseit és felhasználási módjaikat kutatta. 1705-ben megjelent Metamorphosis insectorum Surinamensium című művében feljegyezte, hogy az afrikai rabszolgák és az indián őslakosok a pávavirágot abortuszt előidéző „gyógyszerként” használták a hagyományos gyógyászatban. Ezt írta:

„Az indiánok, akikkel holland gazdáik nem bánnak jól, a magokat használják gyermekeik elvetetésére, hogy gyermekeik ne váljanak olyan rabszolgákká, mint ők.

A guineai és angolai fekete rabszolgák követelték, hogy jól bánjanak velük, azzal fenyegetőzve, hogy megtagadják a gyermekvállalást. Sőt, néha öngyilkosok lesznek, mert olyan rosszul bánnak velük, és mert abban hisznek, hogy újjászületnek, és szabadon, a saját földjükön élhetnek majd. Ezt ők maguk mondták nekem.”

A Caesalpinia pulcherrima leveleit, virágát, kérgét és magjait az amerikai indiánok is használták a hagyományos gyógyászatban abortusz előidézésére és öngyilkosságra a rabszolgasorból való menekülésként.

Argentin pillangófa (Caesalpinia gilliesii) – Fotó: Gáspár Kinga

Rokona, az Argentin pillangófa, a Caesalpinia gilliesii, amelyet  bíborszínű fonálvirágnak és tévesen paradicsommadár-cserjének is neveznek, önálló faj, amely sárga virágú, felálló fürtöket hordoz, meghosszabbított piros porzókkal. 

Ugyanebbe a nemzetségbe tartozik a Mexikói pillangófa (Caesalpinia mexicana) is, melynek citromsárga virágai fajtársaihoz hasonlóan igen látványosak. 

Mexikói pillangófa (Caesalpinia mexicana) – Fotó: Wikipedia

Dísznövényként valóban kertünk csodája lehet, de nagyon vigyázzunk, hogy magját biztonságosan tároljuk, hogy ne okozhasson kárt se állatban, se emberben!

Nyitókép: Pixabay / Sujith Ta