Védett növényeink: a havasi éger

Kert

Védett növényeink: a havasi éger

Az adventi készülődés egyik legkedveltebb és kétségkívül legszebb alapanyaga az éger toboza (pontosabban áltoboza), amit tömegével lelhetünk egy-egy téli pihenésre készülő fa koronája alatt. Van azonban a mézgás égernek (Alnus glutinosa) egy különleges rokona, a sokkal ritkább havasi éger (Alnus viridis), amely Magyarországon védett faj: 1988 óta élvez kitüntetett figyelmet. Vele ismerkedünk most meg.

A havasi éger nemigen nő három méternél magasabbra, és gyakorta fejlődik többtörzsű cserjeként.  Levelei széles-tojásdadok, 3–5 cm hosszúak, élénkzöldek, levélszélei kétszeresen fűrészesek, és a fűrészfogak szálkás hegyűek. Porzós virágai ibolyásbarna barkában, termős virágai zömök, sárgászöld füzérben nyílnak, apró, felálló tobozkái pedig sárgásbarna színűek.

Mészkerülő, magas-hegyvidéki, havasi faj hírében áll: a fenyvesek és lomberdők szélén él. A havasi éger egy alpesi-kárpáti-balkáni flóraelem, amely ma leginkább a Vend-vidék és az Őrség területein figyelhető meg.

Jellemzően nagyobb magasságok növénye – itthon nem véletlenül érhető el csak kisebb állományokban, szórványosan.

Olvashatjuk leírásait Szentgotthárdból, Szakonyfaluból is, de Sopronban és Kőszegen is ismertek voltak egyedei

Fotó: Wikipedia / Matt Lavin

A havasi éger nemcsak ritkaságával és különlegességével érdemli ki a figyelmet, hanem azért is, mert

a havasi zergék egyik legkedveltebb fajaként vált ismertté.

A törpefenyő mellett a havasi éger ugyanis az a faj, amit a zergék előszeretettel keresnek, és a táplálékban gazdagabb területek helyett árnyékában lelnek menedékre. A ruténföldi havasokon is kitüntetett szerep jut neki, hiszen gyakran csak a havasi-éger képviseli a havasalji törpe erdőt. 

Fontos tudnunk róla, hogy egy ritka gombafaj fennmaradásában is fontos szerepe van: a Plicatura crispa vagyis a bükk-eresgomba egy tiszta hófehér formája, a Plicatura nivea Karst (Plicatura alni Peck) a havasi égeren nő. A kétezres években ezeket a gombákat idehaza egy még észre sem vett, nem keresett fajként tartották számon, így előfordulásuk, élőhelyeik és ökoszisztémákban betöltött szerepeik sokáig képezhetik a tudományos vizsgálódások tárgyát.

Fotó: Wikipedia / Georgi Kunev

A populáció fennmaradásában az egyik legnagyobb gondot a pásztorok jelentős erdőirtási tevékenysége okozta: halomszámra tisztították meg útvonalaikat a havasi éger állományaitól. Pedig a havasi éger lombja kiemelten fontos az adott élőhely tápanyagkörforgása szempontjából, ugyanis

lombja kiváló szervesanyag-forrás.

Fontos szerepet játszik az elsődleges szukcessziókban (az ökológiában szukcessziónak a növénytársulások fokozatos, egy irányba mutató fejlődését nevezzük) – főképp azért, mert sikeresen benépesíti a területeket az olyan erős zavaró tényezők után, mint például a jégkorszakok visszahúzódása vagy a lavinák okozta pusztítás. 

Fotó: Pixabay / Annette Meyer

Természetvédelmi értéke 50 000 forint.

Nyitókép: Wikipedia / Simon A. Eugster

Ajánljuk még:

Várostűrő tűlevelűek – válogatás a mostoha környezetet is tűrő fajokból

Régóta beszélünk róla, hogy a rövidtűs fenyők – főleg a lucok és jegenyefenyők – nem éppen a mostani száraz, változékony, egyre huzamosabb ideig forró és csapadékmentes időszakokra vannak felkészülve, ezért még az intenzíven gondozott kertekbe is megfontolandó ültetésük. Ezért ha mindenképpen tűlevelűekhez ragaszkodunk, akkor érdemes más fajokban gondolkodnunk, és előtérbe helyeznünk az adott faj és fajta város- illetve szárazságtűrő képességét.