Védett növényeink: a havasi éger

A havasi éger nemigen nő három méternél magasabbra, és gyakorta fejlődik többtörzsű cserjeként. Levelei széles-tojásdadok, 3–5 cm hosszúak, élénkzöldek, levélszélei kétszeresen fűrészesek, és a fűrészfogak szálkás hegyűek. Porzós virágai ibolyásbarna barkában, termős virágai zömök, sárgászöld füzérben nyílnak, apró, felálló tobozkái pedig sárgásbarna színűek.

Mészkerülő, magas-hegyvidéki, havasi faj hírében áll: a fenyvesek és lomberdők szélén él. A havasi éger egy alpesi-kárpáti-balkáni flóraelem, amely ma leginkább a Vend-vidék és az Őrség területein figyelhető meg.

Jellemzően nagyobb magasságok növénye – itthon nem véletlenül érhető el csak kisebb állományokban, szórványosan.

Olvashatjuk leírásait Szentgotthárdból, Szakonyfaluból is, de Sopronban és Kőszegen is ismertek voltak egyedei.

Fotó: Wikipedia / Matt Lavin

A havasi éger nemcsak ritkaságával és különlegességével érdemli ki a figyelmet, hanem azért is, mert

a havasi zergék egyik legkedveltebb fajaként vált ismertté.

A törpefenyő mellett a havasi éger ugyanis az a faj, amit a zergék előszeretettel keresnek, és a táplálékban gazdagabb területek helyett árnyékában lelnek menedékre. A ruténföldi havasokon is kitüntetett szerep jut neki, hiszen gyakran csak a havasi-éger képviseli a havasalji törpe erdőt.

Fontos tudnunk róla, hogy egy ritka gombafaj fennmaradásában is fontos szerepe van: a Plicatura crispa vagyis a bükk-eresgomba egy tiszta hófehér formája, a Plicatura nivea Karst (Plicatura alni Peck) a havasi égeren nő. A kétezres években ezeket a gombákat idehaza egy még észre sem vett, nem keresett fajként tartották számon, így előfordulásuk, élőhelyeik és ökoszisztémákban betöltött szerepeik sokáig képezhetik a tudományos vizsgálódások tárgyát.

Fotó: Wikipedia / Georgi Kunev

A populáció fennmaradásában az egyik legnagyobb gondot a pásztorok jelentős erdőirtási tevékenysége okozta: halomszámra tisztították meg útvonalaikat a havasi éger állományaitól. Pedig a havasi éger lombja kiemelten fontos az adott élőhely tápanyagkörforgása szempontjából, ugyanis

lombja kiváló szervesanyag-forrás.

Fontos szerepet játszik az elsődleges szukcessziókban (az ökológiában szukcessziónak a növénytársulások fokozatos, egy irányba mutató fejlődését nevezzük) – főképp azért, mert sikeresen benépesíti a területeket az olyan erős zavaró tényezők után, mint például a jégkorszakok visszahúzódása vagy a lavinák okozta pusztítás.