Soha nem gondoltam volna, hogy a saját kertemben is veszély leselkedik rám – mérgező növények a kertben

Kert

Soha nem gondoltam volna, hogy a saját kertemben is veszély leselkedik rám – mérgező növények a kertben

Mondhatni: kemény nő vagyok. A fájdalmat mindenesetre egész jól viselem. De amikor már a kialvatlan, csukott szemeimből utat törnek a közel sem könnyen viselhető fájdalom könnyei… na akkor már én sem vagyok kemény. Túl vagyok rajta. Lassan elhagyhatom a kötéseket, visszatérhetek a kerti munkákhoz – emlékezni viszont még sokáig fogok… nem is tudok mást tenni, mert az átéltek látható jelei évekig elkísérnek majd…

Sokan megijednek, amikor egy növény előtt a „mérgező” jelzőt olvassák. Ingoványos talaj ez. Sok mindenért, többféle szempontból állíthatjuk egy növényről, hogy mérgező. Van, ami akkor okoz gondot, ha eszünk belőle, van, aminek már szálló pora kérdéseket vet fel. A fokozat sem elhanyagolható: kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg. Vagy a legkisebb mértékben is az. De az sem mindegy, melyik része kerül az utunkba. Sőt! Számít az érés ideje is, és kiváltképpen az, hogy miként kerülünk vele kapcsolatba. Mivel aznap egészen biztosan nem ettem az ültetvényről, nekem elég volt a bőrkontaktus ahhoz, hogy megtapasztalhassam a növények – ez esetben kevésbé kívánatos – erejét.

A legtöbb írás a témában azokkal a növényekkel foglalkozik, amelyek elfogyasztva okoznak gondot. Ez egy nagyon fontos eleme a mérgezési baleseteknek, hiszen kisgyermekes családoknál, aktívan unokázó nagyszülőknél komoly problémát jelenthet.

A statisztikák szerint az évi 200-300 növény által okozott mérgezés fő elszenvedője az egy-négy éves korosztály.

Azonban a veszély nem csak az ízben rejlik. Az idegen fajok megjelenésével, agresszív elterjedésével vagy a régebb óta honos fajok nem megfelelő visszaszorításának következtében egyre több olyan növénnyel találkozhatunk, amelynek puszta érintése is komoly allergiás reakciókat válthat ki. Bármennyire is hihetetlen, az apró bőrpírtól kezdve a súlyos égési sérüléseken át az életveszélyes állapotig számolhatunk az érintés veszélyével. Tudom, nemrég tapasztaltam.

De melyek ezek a növények, és hogyan kerülhetjük el őket? Az első és legfontosabb tény, amit nem árt megjegyeznünk, hogy a kérdéses növények távolról sem a barátaink – és most valóban a fizikai távolságot értem távolság alatt.

A legtöbb mérgező növény – amely bőrirritációt és bőrsérüléseket okoz – úgy is képes ártani, hogy közvetlenül nem érintkezünk vele.

Akár ruhánkon átjutva is hólyagos, égési sérülésekhez hasonló problémát okozhat. Mérgezhetnek a növények nedvei, tüskéi, csalánszőrei, levelei, szárai, sőt még szél által szállított pollenjei is. De ha ez még nem lenne elég: sok esetben az érintett terület napfény általi kitettsége is meghatározó, ugyanis erős napsütés hatására erőteljesebb kiütések, hólyagok jelenhetnek meg. Amennyiben allergiás reakció okozza problémánkat, megjelenése akár három nap múlva is előfordulhat – így még nehezebb megállapítani, hogy pontosan mi is okozhatja fájdalmunkat.

Az egyik legelterjedtebb mérgező növénycsalád a világon a szömörcefélék családja. Hazánkban a parókafa, más néven cserszömörce okozhat gondot. Kevesen tudják, de ebbe a családba tartozik az ecetfa is, amely azonban ártalmatlan. Nem úgy, mint a rá igencsak hasonlító mérges tölgy, amely az egyik legveszélyesebb kontakt allergénfaj. A két fa könnyen összetéveszthető, de alapos megfigyeléssel rutinosak leszünk a különbségtételben: az ecetfa virágai pirosak, és az ágak végén nőnek, a mérges tölgy fehér virágokkal díszít, hónalji helyzetben. A szömörcefélék által okozott allergiás kiütések a test bármely részén megjelenhetnek, főleg a vékonyabb bőrfelületeken. Akár hólyagok, duzzanatok is felüthetik fejüket, és jellemző a bőrpír, az erőteljes viszketés.

Talán nem is gondolnánk, de a krizantém vagy a napraforgó ártalmatlannak tűnő szálai is veszélyesek lehetnek. A krizantém egyre gyakrabban okoz kontakt dermatitist, a napraforgó nagy leveleinek levélszőrei pedig gyulladást idézhetnek elő. Ehhez még csak nem is kell megérintenünk: az apró trichómák a levegőben keringve bármikor bőrünkre juthatnak. Számomra az egyik legmeglepőbb információ – amire kutatómunkám során bukkantam –, a gyermekláncfű ártalmatlanságának tévhite. Létezik ugyanis egy pitypang dermatitis nevű reakció, amely nem más, mint a gyermekláncfű által kiváltott irritatív kontakt bőrgyulladás. De itt még nincs vége: hasonló problémát tud okozni adott esetben a körömvirág, büdöske, margitvirág, ligetszépe, borostyán vagy éppen a hortenzia is.

Természetesen az örök mumus, a sokakat megosztó parlagfű sem maradhat ki a sorból. Levelein kiváló illóolaj és az ott megtelepedő pollenszemek is megkeseríthetik napjainkat, gyulladásokat, piros kiütéseket okozva. A fenyőfélék sérülésekor keletkező folyadékból elillanó terpentinolajok is előidézhetnek az arcon dermatitist, emellett a megkeményedő gyanta sem veszélytelen. Problémás lehet a közkedvelt Gingko biloba is, főleg azoknál, akik cserszömörcére, kesudióra allergiásak. A növényóriás után egy apróbb fajtával folytatva: a friss fokhagymát sem ajánlott sérült kézzel megfogni, ugyanis erősen irritáló. Gyerekeknél arcon, szájon okozhat kiütéseket a cickafark, a gólyahír vagy a mustár levelének érintése.

A mérgező növények által okozott bőrsérülések egyik jellegzetes formája a phytophotodermatitis.

A phytophotodermatitis olyan gyulladásos bőrreakció, ami akkor fordul elő, ha a növénnyel való érintkezés után napfény éri a bőrfelületet. A növénnyel való találkozás után körülbelül 24 órával égő érzés, piros kiütés, hólyag jelenik meg. A tünetek egy–három napig rosszabbodnak, majd javulni kezdenek. Ilyen sérülést okozhat például a kerti ruta. Az ismert gyógynövény szárának és leveleinek érintése után, a napfény hatására méretes hólyagok jelenhetnek meg az érintett bőrfelületen. A gyógynövények közül az orvosi angelika tejnedve idéz még elő hólyagokat és tartós bőrelszíneződést.

Látható tehát, hogy a mostanában oly gyakran emlegetett kaukázusi medvetalpon kívül számtalan kevésbé egzotikus, legtöbb kertben megtalálható növény is lehet okozója szenvedésünknek. Bármelyik faj is okozza a sérülést, a következőket tartsuk szem előtt:

  • Ha már tudjuk, hogy bizonyos fajokra allergiásak vagyunk, szabaduljunk meg tőlük, vagy kerítsük el!
  • Fedetlen kézzel ne dolgozzunk a problémás növények körül, és mindig legyünk körültekintőek!
  • Az sem lehet biztosíték számunkra, hogy még sosem okozott gondot egy adott faj jelenléte, hiszen két ugyanolyan fajta növény közel sem biztos, hogy ugyanannyira mérgező is. Minden növény egyedi, máshogy termelődnek benne a toxinok, más mennyiségben – ráadásul napszaktól, évszaktól függően is változhat a hatóanyag-tartalom.
  • Ha tüneteink jelentkeznek, ne vegyük félvállról! Mérjük fel a helyzet súlyosságát, és hívjunk orvost, ha kell! Sürgősségi esetben a nap 24 órájában elérhető az Egészségügyi Toxikológiai Szolgálat Mérgezés SOS zöld száma (06 80 201 199), ahol információt is kaphatunk az általunk tapasztaltakkal kapcsolatban.

És hogy mi okozta a szenvedéseimet? Nem tudom. De azt tudom, hogy többet nem szeretném átélni. Ismerője vagyok a kertemnek, betéve is tudom növényeim születésnapját, de elképzelésem sincs, hogy mi okozhatott húszforintos nagyságú hólyagokat a kezeimen, fájdalmaktól álmatlan éjszakákat és évekig nem gyógyuló „bélyegeket”. Gyógykenőcsök, borogatás és népi gyógyászat ide vagy oda, az aggályos növényeket jobb elkerülni!

Ajánljuk még: