Segítsük madarainkat odúk kihelyezésével! Mutatjuk, milyennel!

A körülöttünk élő madaraknak két alaptípusát különböztethetjük meg: a szabadban, illetve az odúban fészkelőket. Odúlakó kerti madaraink nagy része eredendően a fakopáncsok által készített vagy természetesen képződött faodvakban költött, de sajnos az emberi tevékenység nagymértékben megtizedelte azokat a lehetőségeket, amelyeket kiszolgáltatott madaraink ki tudnak használni.

A holtfák, az odvas, öreg fák egyre inkább eltűnőben vannak.

A beszűkített élettér ellensúlyozására tehát emberi kötelességünk olyan megoldások biztosítása, amelyekkel segíthetjük madaraink túlélését és szaporodását – ezzel némiképp ellensúlyozva azokat a károkat, amelyeket nap mint nap, sokszor észrevétlenül, tetteink következményeinek ismerete hiányában okozunk nekik.

Fotó: Pexels / Burkard Meyendriesch

Szerencsére az élővilág segítésének igénye és szükségessége már évtizedek óta foglalkoztatja a szakembereket és a lelkes laikusokat, ezért az odúk és fészkelési lehetőségek igen széles skálájából válogathatunk. A helyes döntéshez azonban tudnunk kell, hogy melyik fajnak mik az igényei, hogyan tehető fészkelésre alkalmassá számára az adott odú vagy műfészek, és milyen apróságokra kell még odafigyelnünk ahhoz, hogy valóban hatékony segítséget nyújthassunk.

Ebben igyekszünk most segíteni a különböző odútípusok és műfészkek összegyűjtésével, és annak ismertetésével, hogy melyiket milyen fajhoz ajánlják a szakemberek, illetve hogyan, mikre figyelve kell felhelyeznünk majd karbantartanunk őket. Érdemes időt szánni rövid ismertetőnk elolvasására, mert a benne foglalt gyakorlatok nagymértékben hozzájárulhatnak egy sokkal felelősebb, sokkal gondosabb ember-természet együttműködéshez.

Fotó: Unsplash / Wilfried Santer 

A legkisebbeknek

A legkisebbek az úgynevezett A-típusú odúk, amelyeknek röpnyílás átmérője 2,8 cm. Belső alapterületük 10×10 cm, mélységük 20 centiméter körüli. Barátcinegék és kék cinegék fészkelésére alkalmasak, és nagy előnyük, hogy a szűk röpnyílás miatt a verebek nem tudják elfoglalni.

Az A-típusú odúk mellett kaphatóak vörösbegy- vagy ökörszem odúk is, amiknek mérete jóval kisebb, mint a harkály vájta odúkat utánzó „A” odúké. A nagy áruházláncok zömmel ilyeneket forgalmaznak, mert ezek jóval olcsóbbak, mint a hagyományos „A” odúk- azonban nem feltétlenül ez lesz a jó megoldás kertünkbe. Sok esetben ugyanis több benne az esztétikai haszon, mint a valós érték: fészkelésre nem feltétlenül alkalmasak, és sok esetben hamar szét is jönnek. Ezért azt javaslom, hogy inkább szánjunk egy kicsit többet a szakmailag is ajánlott „A” odúkra, amelyek időjárásnak ellenálló faanyagból készülnek, vagy olyan kialakításúak, hogy a rájuk szerelt plusz esővédő lemez ellenállóbbá teszi őket.

Fotó: Pixabay / Henning

Kedvelt forma a fakusz odú is, de ez valóban csak a fakuszoknak kínál lehetőséget – nemigen láttam még benne más fajt fészkelni. Elérhetőek különböző fabeton odúk is, például csuszkák részére, ezeknek ára viszont jóval magasabb, mint fából készült társaiknak. Bár vidéki házakba kihelyezve kifejezetten hangulatosak, a kerámia fészkelőkasok ára is kissé magasabb az alaptípusoknál: ezeket kék cinegéknek, vörösbegynek, ökörszemnek ajánlják a szakemberek. Ha azonban nem sajnálunk rá egy-két ezer forinttal többet kiadni, akkor érdemes beszerezni, mert tapasztalataim szerint igen jó foglalási aránnyal rendelkeznek.

Amivel nem nyúlhatunk mellé

A B-típusú odúk a leggyakrabban használt típusok: széncinegék, csuszkák, verebek, légykapók és nyaktekercsek fészkelésére alkalmasak. Belső alapterületük nagyobb, mint az „A” odúké, és a röpnyílásuk is 3,4 cm. Többféle kivitelben is kaphatók: felül, oldalt vagy elől nyíló változatban, időjárásálló kivitelben és üveg hátfallal is – utóbbi azért nagyon izgalmas, mert az ablakba kihelyezve végig kísérhetjük a fiókanevelés legszebb pillanatait, és ha szerencsések vagyunk, még a tojásból történő kikelés pillanatát is elcsíphetjük.

Fotó: Pixabay / Arjanne Holsappel

Az „A” és a „B” típusú odúkat 2-4 méteres magasságban érdemes kihelyeznünk, és kihelyezés előtt alaposan gondoljuk át, hogy hogyan érhetjük majd el a legkönnyebben. Ez nemcsak azért fontos, hogy ellenőrizhessük a foglalásokat és a kikelt fiókák számát, hanem azért is, mert a költési szezon végeztével ki is kell takarítanunk őket, hogy a következő szezonban, illetve a téli hónapokra tiszta menedékként állhassanak az újonnan érkező madarak rendelkezésére.

A tavalyi szezonban teszteltem, és meg is szerettem a kampós rögzítés megoldását: ezzel elkerülhetővé vált a fa szögelése és más kötözési megoldások alkalmazása. Az odúk hátsó rögzítő lécére lyukat fúrok, ebbe forgatom bele a gazdaboltokban is kapható nagyméretű kampókat (egy ilyen kampó ára mérettől függően 200-400 forint között mozog), majd egy vastagabb ágra akasztom a kampót. Bár az odúk esetében nem gond, ha van egy kis lengés- hiszen madaraink a természetben is hozzá vannak szokva a szélhez, viharhoz- én mégis úgy szeretem felhelyezni az odúkat, hogy azokat két ág közrefogja.

Fotó: Pixabay / Kerry Fleck

Ha szeretnénk megnézni, mi történik odabent, akkor óvatosan leemelhetjük a kampót (legjobb ehhez az olyan odú, aminek hátsó rögzítő léce alul is túllóg az odún, így annál fogva végezhetjük el ezt a mozdulatot), és a röpnyílást szabadon hagyva lassan felemelhetjük az „ajtót”. Én a fenti betekintő nyílásos megoldást tartom a legbiztonságosabbnak, de tény, hogy vannak olyan felhelyezési megoldások, amikor egyszerűbb az első betekintő. Ez főleg olyankor célszerű, amikor alacsonyabbra tesszük az odút, így létra használata nélkül is beleshetünk.

Más megoldást kínál a C-típus, aminek alapterülete és külső mérete a „B” típusú odúra hasonlít, de berepülő nyílása nem kerek.  Ennek oka, hogy nem a harkályok által készített odúkat utánozza, hanem a partfalak és a korhadt törzsek védett üregeit. Előlapjának felső része teljesen nyitott, ezért épületek eresze alá, az előző típusoknál magasabbra kihelyezve szoktuk használni.

Elsősorban házi rozsdafarkúnak ajánlott, de nem ritka benne a szürke légykapó, a vörösbegy, az  ökörszem vagy a barázdabillegető sem. Sőt: az utóbbi időben észrevettük, hogy kifejezetten kedvelt helye lett a fekete rigóknak, akik az egyre gyakoribb macskatámadások miatt a sövényből előszeretettel költöznek át a magasabb helyekre. No persze ők nem az odúban építik fel fészküket, hanem annak tetején, akrobatikus mutatványok közepette.

Ha kedvünk van hozzá, magunk is készíthetünk odúkat kertünk madarainak, ebben nagy segítségünkre lehet a Magyar Madártani- és Természetvédelmi Egyesület madárodú kisokosa.

Méretesebb madarainknak

A standard odúk sorában első helyet foglal el a D-odú, ami nagyobb testű madarak kedvelt fészkelőhelye. Választhatja ezt a seregély, a búbosbanka, a szalakóta, de akár a fakopáncs is. Röpnyílása 6 centis, alapterülete is nagyobb, de kihelyezése során érdemes kicsit magasabbra másznunk, akár 8 méteres magasságba is. No nem kell megijedni: nem elvárás az extrém magasság, nálunk fészkelt már benne búbosbanka 3 méteres magasságban is.

Léteznek alacsonyabb „D” röpnyílású odúk kifejezetten seregélyeknek és nyaktekercseknek, és hosszabb kivitelek is speciális bejárattal harkályoknak. A különböző madárbarát webáruházakban elérhetőek a macskabagoly- vagy éppen kuvikodúk is, amelyek egy-egy speciális tulajdonságuk miatt elviekben alkalmasabbak az adott faj megtelepedésére. Akinek környezeti feltételei adottak, és van arra alkalmas épülete, annak érdemes gyöngybagoly költőládát is kihelyeznie- ezzel sokat tehet ennek a csodálatos fajnak a megmentéséért. Ezek a madarak ugyanis a régi időkben a matuzsálem korú fák nagyméretű odvaiban költöttek. Az ember megjelenésével azonban élőhelyük nagymértékben átalakult, és ma már nemigen találni olyan fát, ami otthont kínálhatna nekik.

A gyöngybaglyok nagy szerencséje az, hogy jól alkalmazkodnak az emberi környezethez és a magas épületek megjelenésével beljebb húzódtak a települések irányába.

Általában a terület legmagasabb épületeit választják költőhelyül, ezért van az, hogy templomokban jelennek meg leggyakrabban. Ha azonban van olyan magas épület a közelben, ami esélyes lehet a családalapításra, érdemes megpróbálkozni vele.

Fotó: Unsplash / Gary Yost

Egyedi megoldások

A fentieken túl még számos más, speciális kialakítású odút is megvásárolhatunk, amelyek egytől egyig nagyban hozzájárulnak vadon élő állataink védelméhez és segítéséhez. A legkedveltebbek ezek közül a több család fészkelésére is alkalmas veréblakótelepek, a kifejezetten fecskék segítésére kifejlesztett füsti- és molnárfecske műfészkek, a mezőgazdasági területeken nagy hasznot hozó vércseodúk vagy éppen a fekete rigóknak ajánlott fészektálcák- utóbbiak csak megfelelően védett környezetben kihelyezve!

Olcsóságuk miatt kelendőek a kókuszrost vagy tengerifű kasok is- vörösbegyeknek és ökörszemeknek ajánlott megoldások. Bár nálunk még nem költöttek benne, arra utaló jelet már többször találtam, hogy éjszakára itt találtak menedékre. A szakmai ajánlások szerint kétméteres magasságban kell kihelyezni egy jól eldugott, csendes helyen úgy, hogy ne lógjon a levegőben támaszték nélkül.

Fotó: Pexels / Magda Ehlers

Az emberi kreativitásnak köszönhetően a sort gyakorlatilag szinte a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen számos színes, tovább gondolt megoldást érhetünk el a piacon. Én azonban ezúttal is a mértékletességre és ésszerűségre hívnám fel a figyelmet: a külcsín csak számunkra fontos, madarainknak egyáltalán nem számít. Ezért is tartom legjobbnak az olyan, természetes kialakításokhoz és anyagokhoz legközelebb álló megoldásokat, amelyek tartósak, biztonságosak és megbízhatóak. A választás során törekedjünk a megfelelő ár-érték arány betartására, és ha időnk engedi, figyeljük meg madaraink viselkedését, odúkra adott reakcióit. Mert ha szánunk egy kis időt és figyelmet a kapcsolódásra, akkor nagyon hamar megismerhetjük szokásaikat és igényeiket, és ennek megfelelően alakíthatjuk környezetüket.

Madárbarát tavaszt kívánunk mindenkinek képgalériánkkal: