Öt vadgyümölcsfa, amit megéri (újra)felfedezni

Fosóka

Ma mirabolánként ismerik, de nagyanyáink még fosókának, lotyókának, potyókának nevezték. Régi paraszti kertek, gyümölcsösök és erdőszélek kedvelt lekváralapanyaga a cseresznyeszilva, latin nevén Prunus cerasifera. Március végén zöldesfehéren nyílik, eredendően dús, tövises bokorfa. Gömbölyű termése sárga vagy piros színű, íze édeskés-savanykás. Állítólag a rómaiak honosították meg Európában, ezt az edzett, az átlagosnál szárazabb viszonyokat is elviselő növényt. Tűri a nyírást, áthatolhatatlan sövénnyé nevelhető, és a modern kertészet vagy tucatnyi csonthéjas gyümölcs alanyaként is használja. Rakoncátlan fácska, de mindenképpen érdemes helyet szorítanunk neki kertünkben.

 

A szegény sorsú parasztok leleményességüknek köszönhetően szinte mindenből ízletes ételt vagy italt tudtak főzni, amit aztán sok másra is felhasználtak. A fosókapárlatot például fogyasztották pálinkaként, de sebet is fertőtlenítettek, fájdalmat is csillapítottak vele. Emellett készült belőle lekvár, aszalvány, gyümölcssajt is. Persze nem csak nálunk ismert: a híres grúz „tkemali” szósz is fosóka szilvából készül.

Kutyacseresznye

A másik izgalmas vadnövényünk, amit érthetetlen módon az erdő szélére száműztek az emberek. Pedig a zselnicemeggy (Padus avium) termése nemcsak, hogy ehető, de kifejezetten finom is. Igaz, hogy jobb csak főzve kísérletezni vele, de ha úgy van, ahogy mondják, és már a kőkortól végigkísérte elődeink mindennapjait, akkor valamit csak tud...

Magjának belseje mérgező kéksavat tartalmaz, de ha nem törjük össze az egyébként igen kemény magot, akkor nem kell aggódnunk! Viszont a levele is mérgező – teának nem érdemes kifőzni!

 

Májusban virágzik, július-augusztusban érik, és legjobb, ha más gyümölcsökkel keverve használjuk fel. Pektintartalma magas, ezért jól zselésít, sötétlila színanyaga pedig fantasztikus színt varázsol a belőle készített ételnek; legyen az lekvár, szörp, zselé, aszalt gyümölcslapok vagy bármi más. Előkészítése kiváló rekreációs tevékenység: az apró termések kimagozása során van idő bügyürgetni, elmélkedni...

Érdemes megemlítenünk testvérét, a paleolit kor egyik szupersztárját, a madárcseresznyét (Cerasus avium) is. Színük elég változatos, de a legjobb akkor szedni, amikor jó sötétek. Isteni mákos pitét süthetünk belőlük, ha cukorral vagy mézzel, fahéjjal fűszerezzük, és egy kis vanília- vagy tejkrémet is öntünk rá!

Faeper

Vagy inkább fehéreper (Morus alba) és fekete eper (Morus nigra) fája. Klasszikus falusi utcakép a járda fölé magasodó eperfa képe. Mennyien ették marokszámra régen… Legideálisabb esetben akár két hónapig is szedhetjük, és a legkülönfélébb ételekhez, italokhoz használhatjuk: rétes, felfújt, gyümölcsleves, és megannyi édes finomság készülhet belőle.

 

Régen a selyemhernyó tenyésztéshez tápláléknövényként használták, és belőle készült a mennyei eperpálinka is. Áprilistól júniusig virágzik ez az akár tíz méteres magasságot is elérő formás fa, aminek díszítő értéke sem elhanyagolható. Ha teljesen megérett, kellemesen édes, igazi nyári gyerekcsemege. Levele vércukorszint-csökkentő, izomerő-fokozó, teáját megfázás, köhögés esetén érdemes fogyasztani.

Vackor

Egyre több gyümölcsösben látom a vadkörtét (Pyrus pyraster), és ez igazán jó hír. Sok mindent kibír, ezért szinte mindenütt termeszthető. Gyakori hagyásfa, vagyis fakitermelésben meghagyott hasznos gyümölcsöt termő fa, amivel találkozhatunk szőlőkben, gyümölcsösökben, legelőkön és utak mentén is. Fája exkluzív árunak számít: készítenek belőle mérő- és rajzeszközöket, illetve háztartási eszközöket is, de igazán a parkettagyártás üzletágának fő alapanyaga.

 

Honfoglaló magyarjaink is jól ismerték, fogyasztották. Nagyon finom aszalvány készíthető belőle, főleg ha szárítás előtt egy kis mézzel megkenegetjük. Szörp, gyümölcslé, pálinka – csak pár az italok listájából, amit érdemes belőle készíteni. Szárított levelei kiváló fertőtlenítő hatásúak, gyógyhatású teák alkotója lehet.

A vadkörte viszonylag gyorsan nő, kedveli a napfényt, és rendkívül hasznos kertünknek is: idős korában kiodvasodó törzsében rovar-, madár- és emlős fajok nagyszámú csapatai találnak menedéket, vagy fészkelő- és búvóhelyet.

Vad alma

Másik „vadunk” a vadóka (Malus sylvestris), más néven vad alma. Pár centis termései kemények, kicsit fanyarok, de így is helyük van a konyhában. Gyümölcssajt, ecet, bor és húsokhoz kínált mártás készíthető belőle, de a narancsos vagy almás lekvárokat is feldobja egyedi ízvilágával. Ágai sokszor tövisesek, ezért nem egy leányálom a szedése, de ízével és tápanyagaival minden fáradságot meghálál.

Itt a tavasz, hamarosan nyílik a világ. Járjunk nyitott szemmel, hogy felfedezzük, a kertben és a kert határain túl milyen finomságokra bukkanhatunk. Meglepődünk majd, a sok szupermarketes banán, meg a fagyasztott gránátalma után milyen üdítő lehet egy-egy jól felismert, mezőn termő finomság. Ha pedig lehetőségünk adódik, ültessünk otthon is gyümölcsfát: akármelyik fajtát, amihez csak kedvünk akad. A természet is, a szomszédok is, és a nyáresti önmagunk is hálás lesz majd ezért.