Mi terem a lábunk alatt? – Válogatás kedvenc tápláléknövényeinkből

Keszegsaláta (Lactuca serriola)

A keszegsaláta egyik, és manapság legelőnyösebbnek számító tulajdonsága, hogy még az extrém meleg, tűző napos, felforrósodott betonrengeteg közepén is életerősen meg tud jelenni, akár egy maréknyi törmelékben gyökeret eresztve. Jellemző rá az is, hogy a gazdagon növényesített területeken nemigen, de a bolygatott, földet megsebző részeken gyorsan képes megtelepedni, és egészen a fagyokig rendelkezésünkre áll.

A róla szóló első írásos emlékek Hérodotosztól maradtak ránk, aki a perzsák asztalán találkozott először leveleivel.

Érdekessége, hogy már ekkor is említést tesz termesztett változatairól, és kiemeli nyugtató hatását. Arisztotelész írásaiban, mint közkedvelt csemegével találkozhatunk vele, de arról is szólnak a legendák, hogy Augustus császár ennek a növénynek köszönheti egy súlyos betegségből való felgyógyulását, ezért oltárt is emelt a növény gyógyhatásának tiszteletére. Évszázadokon keresztül alkalmazták gyomor- és bélrendszeri betegségek kezelésére és légúti panaszok enyhítésére is.

Fotó: Pixabay / HoanMyCC

Kedvenc hozzá kapcsolódó történetem az, hogy sokan iránytű növénynek is nevezik, mivel levelei úgy helyezkednek el, hogy lemezeiket csak a felkelő és a lenyugvó nap sugarai érik. Az erősebb fényű sugarak csak a felső élüket érintik, így észak-dél irányt foglalnak el. Ezért kompasz, azaz iránytű növényként is emlegetik.

Tejnedve legintenzívebben virágzáskor termelődik – a népgyógyászat szerint emésztés serkentő, nyugtató, altató és fájdalomcsillapító hatású.

A szárított tejnedvét salátaópiumnak is nevezték, aminek ismertségét az ókori természettudósnak, Dioszkoridésznek köszönheti. A keszegsaláta tejnedvét az egyiptomiak afrodiziákumként használták, de külsőleg szemölcsirtóként is bevált.

Zsenge leveleit más salátákhoz hasonlóan fogyaszthatjuk, de arra ügyeljünk, hogy a virágzáskor ezek keserűek lehetnek, illetve egyéni érzékenységtől függően mérgező hatással is rendelkezhetnek. Ezért felhasználás előtt érdemes alaposan tájékozódnunk és mérlegelnünk!

Fotó: Pixabay / Светлана 

A fehér here (Trifolium repens)

A legtöbben csak lóhereként ismerik, és gyermekkoruk kereső hadjárataiból, amikor a szerencsehozó négylevelű változatát bogarásztuk a fűben. Őshonos, az egész országban vadon is mindenütt megtalálható növényünk, ami ma már emberi környezetben is általánossá vált: nyírt gyepekben, kertekben, parkokban.

Évszázadok óta használják antioxidánsként, valamint gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, fájdalomcsillapító, reumás fájdalomcsillapító és antimikrobiális célokra ezt, a kertünk pázsitjában is gyakran fellelhető aprócska haszonnövényt. 

Fotó: Pixabay / WikimediaImages

A fehér here sokoldalúan felhasználható: virágzás előtt szedve nyersen salátaként fogyasztható, de főzhetünk is belőle. Szárítani is lehet, és ha szárítva süteményekhez adjuk, akkor enyhén vaníliás ízt kölcsönös nekik.

A népgyógyászat sokféle betegség esetén ajánlja fogyasztását: a megfázástól a nehezen gyógyuló sebek kezelésén át az immunrendszer erősítéséig.

De nemcsak szervezetünket, hanem kertünket is élettel tölti meg: változatossá teszi a gyep élővilágát, és lehetőséget ad számos rovar betelepülésére. Nitrogénkötő talajtakaróként gyümölcsfák alá tökéletes választás lehet, és összességében hasznos eleme minden, biodiverzitás felé törekvő élőhelynek.

Fotó: Unsplash / Andrey Larionov

Fehér libatop (Chenopodium album)

Gyomként üldözött növény, pedig a spenóthoz hasonlóan használható tápláléknövény. Magas kalcium-, vas- és fehérjetartalmával kiváló levélzöldségféle: salátához és leveshez is kiváló. Tavasszal az egész növény, nyáron csak a hajtáscsúcs gyűjthető, de magjait sem kell veszni hagyni: ezeket késő ősszel pergethetjük ki a növényekről. A mag kiválóan szárítható és őrölhető: a pohánkaliszthez hasonló alapanyagot nyerhetünk belőle.

Libatop-pogácsához két zsemlét áztassunk tejbe és nyomkodjuk ki, pirítsuk meg vajon, és tegyünk bele néhány repkénylevelet is!

Keverjünk hozzá két egész tojást, tíz deka darabokra vagdalt, vajban megpárolt gombát, húsz dekagramm megmosott, megtisztított, összevágott libaparéjlevelet és 30 g lisztet. Sózzuk, borsozzuk és formáljunk kerek pogácsákat belőle, majd forró zsírban mindkét oldalát süssük pirosra!

Fotó: Pixabay / WikipediaImages

Készíthetünk belőle galuskát, levest és még ivólevet is, de főzelékekhez és tésztákhoz is kiváló választás lehet (utóbbi esetében akár a tésztába, akár a mártáshoz felhasználva).

Mezei sóska (Rumex acetosa)

Országszerte gyakori növényünk: hegyi réteken, mocsár- és lápréteken, nedves, feltört és nem művelt talajokon és gyepekben találkozhatunk a mezei sóskával. Sokoldalúan felhasználhatjuk: levesnek, főzeléknek és nyersen salátának is. Kifejezetten finom spenóttal keverve, fokhagymával és tejföllel gazdagítva. Márciustól késő őszig gyűjthetjük, így egész nyáron elláthat minket energiával.

Kedvenc receptem a hideg mezeisóska leves, amihez fél kilogramm mezeisóska-levelet és három fej vöröshagymát kell felaprítanunk.

Jó, ha van a háznál a korábbi húslevesből eltett lé, mert ezzel önthetjük fel a zsiradékon megpirított hagymát és mezei sóska leveleket – a fenti adaghoz fél liter levessel számolva. Ha a levesünk készen van, akár krémesre is mixelhetjük, de azt is érdemes kipróbálni, hogy két tojássárgáját habarunk bele. A kihűlt leveshez mehet egy kevés tejföl is, és ízlés szerinti ízesítés a só-bors párostól kezdve a fokhagymás vagy citromos változatokig.

Fotó: Pixabay / Hans

A csemegebaraboly (Chaerophyllum bulbosum)

A végére hagytam egy igazi baranyai csemegét, a barabolyt, aminek gumói burgonyaszerűen használhatók, de nyersen is ehetők. A gumók gyűjtése augusztustól esedékes, a hatalmas kórók jelzik, hol érdemes keresnünk őket. Készülhet belőle köret, rakott étel vagy gombóc, de tényleg szinte kivétel nélkül felhasználható a krumplis receptekhez, a burgonyát helyettesítve.

Fotó: Pixabay / Hans

Grátiszként pedig itt a vadpasztinák (Pastinaca sativa) is, aminek első éves, nem virágzó tövének gyökere ehető gyökérzöldségként. A vadpasztinák ugyanúgy használható, mint a kerti pasztinák, csak kicsit többet kell belőle a levesbe tenni, és nehezebb hozzájutni is, mert a kötött talajokból és zárt gyepekből nem könnyű kihúzni. Virága salátákhoz adható, és fűszerként is használható, nemcsak ízével, hanem esztétikumával is színesítheti az ételeinket.