Madarak csemegéje, amit egy kis leleményességgel mi is remekül hasznosíthatunk – a zselnicemeggy

A zselnicemeggy (Prunus padus) rövid életű fa hírében áll: 40-50 évnél ritkán él tovább. A vele kapcsolatos tévhitek nagy részét annak köszönheti, hogy gyakorta tévesztik össze a kései meggyel (Prunus serotina), amely egy Észak-Amerikából betelepített, invazívan terjedő és igencsak veszélyes növény: ciántartalma miatt erősen mérgező. Utóbbi könnyen felismerhető fényes leveleiről, és a zselnicemeggynél sokkal későbbi, nyár eleji virágzásáról. A kései meggyel ellentétben

a zselnicemeggy termése ehető, de magas kéksav tartalma miatt nyersen enyhén mérgező lehet, nyersen az íze sem túlságosan élvezetes. Lekvárnak megfőzve azonban mennyei csemege válhat belőle,

hiszen a hőkezelés hatására a benne található kéksav lebomlik. A zselnicemeggyből (vagy népies nevén kutyacseresznyéből) szörp, zselé és lekvár is készíthető: pektintartalma magas, ezért jól zselésít, és már sötétlila színe is arról tanúskodik, hogy beltartalmi értékekben sincs hiány.

Fotó: Unsplash / Richard Loader

Gyógynövényként is használják: drogját a kérge adja, amit megfázásos tünetek kezelésére ajánlanak, de csak körültekintően és alapos tájékozódás után, mert a mérgező hatás ez esetben sem kizárható. Válasszuk inkább a hozzáértők által elkészített gyógyászati termékeket, amelyek vizelethajtásra, izzasztásra, köszvényre és reuma kezelésére ajánlják.

A kutyacseresznye fája a cseresznyéhez hasonlóan szép rajzolatú, ezért a bútoriparban is használják, és a megfigyelések szerint a hódok egyik legkedveltebb fája,

így az ökoszisztémában betöltött szerepe is fontos. Eredeti élőhelyein ráadásul az erdők alsó lombkoronaszintjét képező és alakító árnyéktűrő fa, ami elviseli a levegőtlen, vizes, agyagos talajokat is, és első éveiben kifejezetten gyors növekedésű.

Fotó: Wikipedia / Bff

Kiválóan nyírható és alakítható, ezért szép sövény is nevelhető belőle, és a tetejében még lehulló lombja is könnyen bomlik: káliumban és nitrogénben gazdag tápanyagot biztosítva. Tavasszal nagyon fontos beporzóbarát eleme a tájnak, nyáron és ősszel pedig nélkülözhetetlen tápanyagforrása madarainknak és a körülöttünk élő kisemlősöknek is. Korai virágzása miatt nevezik májusfának is, de vannak vidékek, ahol büdöshársnak hívják, mert vesszejét megtörve és kérgét megsebezve nagyon kellemetlen szagot áraszt.

 A régészeti bizonyítékok szerint már a kő- és bronzkorban fogyasztották, és a belőle készült ivólé is több száz éves történetre tekint vissza.

Fotó: Pixabay / Marc Pascual

Mivel jól faragható, régóta használják dísztárgyak, hangszerek (például fafúvók) készítéséhez, és a szegényebb körülmények között élők gyakorta használták tinta helyettesítésére is, de használatára a skandináv országokban is vannak izgalmas példák:

kérgéből színanyagokat vontak ki, és különböző vegyi anyagok hozzáadásával szürke, narancssárga vagy sötétbarna gyapjúfestékeket készítettek belőle.

Fotó: Wikipedia / Anne Burgess

Érdekesség vele kapcsolatban, hogy az ötvenes években sokáig kísérleteztek a növényvédelemben esetlegesen betölthető szerepével, és megállapították, hogy a vízbe helyezett leveleiből kiszabaduló anyagok elpusztítják a muslicákat, böglyöket, és tetveket is. Megállapították, hogy

a zselnicemeggy fitoncidja (antimikrobiális szerves vegyület) megbénítja a legyek idegrendszerét.

A kísérletek további sorsáról nem tudni, mindenesetre manapság nem sokat hallani ezen áldásos hatásairól.

Mindent összevetve a zselnicemeggy jó választás lehet kertünkbe, hiszen ökológiai szolgáltatásait szinte egész évben élvezhetjük. Jelenlétével talajunkat, a körülöttünk élő állatfajokat és a terület mikroklímáját is támogathatjuk, ráadásul körültekintő felhasználásával még kamrapolcunkat is gazdagíthatjuk.

Nyitókép: Pixabay / Elżbieta Michta